2018 - a fordulat éve a Németh László Elméleti Líceumban

A jóra, csak a jóra vagyunk hajlandóak emlékezni, s látva azt, hogy a mérlegnek ebben a serpenyőjében sokkal több van, mint a másikban, okunk van az optimizmusra: ez az az út, amin haladnunk kell, egyedül ennek van értelme.

2018-ban az iskola már három épületben működhetett, két helyszínen. Sok-sok ideiglenes megoldással, sok felvállalt kockázati tényezővel.

2018 volt az az év, amikor befejeztünk mindent, amit 2017-ben szerettünk volna. Sok-sok egyeztetés, sok-sok késleltető tényező áll amögött, hogy a felszínen semmi sem mozdult. Végül megvalósult valami ahhoz hasonló, amit elképzeltünk.

Büszkék vagyunk arra, hogy megújult a csapat, sok olyan kolléga érkezett közénk, akik szép eredménnyel vizsgáztak, és igazi értéket hoztak az oktatásba. Végre teljes lett a személyzet csapata is, jó látni a gyors beilleszkedést, a baráti légkört, az odaadással és hittel végzett munkát.

Több mint ezer kézzel festett tulipán került fel az iskola falára, a falra, mely végre érinthető, mosható, tisztítható. Együtt dolgoztunk ezen a kollégákkal egy nyáron át, s egy vakációban ismét. A közösen végzett munka öröme tartott ott bennünket néha késő estig. Ez, a csapat jó hangulatú önkéntes munkája, a közös ötletelés, a sok beszélgetés valóban többet ér, mint a mosható fal. Akárhányszor elhaladunk a tulipánjaink mellett, ez jut eszünkbe.

Sok-sok bosszúság vált köddé akkor, amikor végre, több hónapos késéssel, előbb ideiglenes jelleggel, ősztől aztán saját személyzettel beindult a Híd utcai konyhánk is, és így már igazán otthonná vált az iskola. Olyan új kihívások elé állított ez a helyzet bennünket, amelyhez hasonlóval az iskola fennállása óta nem kellett, hogy foglalkozzon, amit mindannyiunknak külön meg kellett tanulnunk, s mindannyian kicsit erőnkön felül vállaltuk fel ezt az újabb feladatot is. Hisszük, hogy csak a kezdet nehéz.

Hálásnak kell lennünk mindazért, ami a Híd utcai iskolában történt, a rengeteg emberi gesztusért, ami pótolta a megkésett munkálatok okozta hézagokat, jobbá, biztonságosabbá, szebbé tette életünket ebben az épületben. Köszönjük ezt a szülőknek, támogatóknak, jótevőinknek, hálásak vagyunk a Schola-Parentis Egyesületnek, és pályázatainak, hogy mindig pontosan ott és akkor segített, ahol és amikor a legnagyobb szükség volt rá. Sok-sok teendő vár még ránk, amíg azt mondhatjuk, a mi szempontunkból is funkcionális, biztonságos és gyermekbarát lett az iskola épülete.

Igyekeztünk türelemmel dolgozni, s a gyermekek biztonsága érdekében folyamatos tárgyalásokat folytatni, miközben még a tetőcsere és udvarrendezés munkálatai folytak. Az eredmény kárpótolt.

Hálásak vagyunk azért, hogy idén ősszel elkészült a Pedagógus Szövetség és a magyar kormány támogatásával a Híd utcai iskola udvarának játszótere is, a gyermekek nagy örömére. Érkezett ezzel a támogatással sok olyan berendezési tárgy, amelyre szükségünk volt – és sok olyan is, amelyet már megvásároltunk más forrásból az egy éves várakozási idő alatt, hogy az óvoda, iskola működni tudjon. Tartalékaink vannak tehát, hosszú időre tervezhetünk.  

Emelt fővel nyugtázzuk, hogy minden támadási kísérlet ellenére sikerült megőrizni a líceum integritását. Köszönettel tartozunk minden támogatásért, a közösség összefogó erejéért, egész Erdély megmozdulásáért, a sok üzenetért, biztatásért, segítségért. Az idő igazolja létjogosultságunkat, mi közösen küzdünk érte.

Mintegy válaszképp az iskola színvonalát megkérdőjelező márciusi beszédre, érettségiző diákjaink kimagaslóan eredményes érettségi statisztikát produkáltak, bizonyítva ezzel, hogy középiskolai szinten is kiváló munka folyik az iskolában, s hogy az elméleti oktatásnak komoly jövője van a jövő értelmiségének képzésében. Ebben hiszünk, ezért dolgozunk, ennek az eredménye mutatkozik meg az érettségi jegyekben és az egyetemválasztásban.

Nemrég összesítettük: 2018-ban 34 diákunk vett részt kiváló eredménnyel elismert országos és nemzetközi versenyeken. Sikereikre büszkén emlékezhetünk.

Az iskola történetében hosszú idő óta először tapasztaljuk, hogy nőnek létszámaink, minden kezdő osztályt szép létszámmal valósítottunk meg, felszámoltuk a szimultán oktatást, a tanév során további két létszámon aluli osztályunk helyzete is rendeződött. Látnunk kell, hogy visszaállt a bizalom, egyre többen választanak bennünket, egyre több családdal van kapcsolatunk. Különösen sikeresnek bizonyult az óvodacsoportok korcsoportokra való bontása, így a nagycsoportosok életkoruknak megfelelő fejlesztésben részesülhetnek, a leendő előkészítős diákjaink már saját óvodacsoportjainkból kerülnek ki. Beigazolódott az a koncepciónk, hogy az iskolának komoly alapokra van szüksége ahhoz, hogy ötödik osztálytól ne legyenek létszámproblémák. S bár a Híd utcai iskolaépület felújítása, az iskolahálózat átalakítása évekig váratott magára, látjuk, hogy helyes lépés volt, az egyedüli olyan lépés, ami hosszú távon garantálja a magyar oktatás fennmaradását.

Hatalmas kihívás, de nagy öröm a Don Bosco Egyesület által nevelt gyermekeknek a tanítása. Hittel tölt el bennünket minden apró siker, minden kis eredmény, a közösségbe való beilleszkedésnek minden apró kis gesztusa, hiszen közös munkánkkal olyan gyermekeknek adunk esélyt a tanulásra, a magyar kultúrában, keresztény szellemben való nevelkedésre, akik nélkülünk ezt nem tehetnék meg. 

Az önálló magyar iskolákba vetett hitünket erősítette meg az az őszi rendelet, mely kimondta: alsó tagozaton a román órák oktatását nem lehet a szakképzett, a gyermekek anyanyelvét és az állam nyelvét egyaránt jól ismerő tanítókra bízni, hanem azt a romántanárok kell, hogy tanítsák. Az ország legtöbb iskolájára azonnal rákényszerítették az intézkedést. A mi gyermekeink ebből semmit sem éreztek. A máramarosi példa jól mutatja: a rendszernek ezeket a tendenciózus próbálkozásait csak az önálló magyar iskolák igazgatói voltak képesek kivédeni. Nagy tanulság tehát, hogy az önálló magyar iskola és a karakán, szakszerű és megalkuvásra nem kényszeríthető iskolavezetés olyan érték, ami az iskola falain kívül tudja tartani az asszimilációs törekvéseket.

Megtisztelő feladat volt 2018-ban, hogy két országos rendezvény házigazdái lehettünk. Májusban A Magyar Nyelv Napjai vándorrendezvény konferenciával, országos anyanyelvi csapatversennyel érkezett hozzánk, s mi jó szívvel fogadtuk az anyanyelvápolásnak ezt a rangos rendezvényét, szeptemberben pedig igen fontos szakmai konzultációnak adunk helyet: a tanfelügyelők és módszertanosok éves tanácskozása hosszú idő óta először vált igazán olyan fórummá, ahol az anyanyelvű oktatás legfontosabb kérdéseit szakértők tárgyalhatták meg egymással. Köszönjük a minisztérium Kisebbségi Államtitkárságának belénk vetett hitét, támogatását, újabb kezdeményezését, hogy 2019-ben mi lehessünk az Apáczai Csere Jánosról elnevezett nemzetközi magyar tantárgyverseny házigazdái.