Szórványiskolákban panaszkodni szokás, keseregni az egyre fogyatkozó osztályok fölött, siratni a múltat, foggal-körömmel ragaszkodni a régóta létszám alatt működő, papíron, mesterségesen még fenntartott osztályokhoz, csoportokhoz. Kopogtatni ajtóról ajtóra, óriási civil összefogással győzködni a szülőt arról, amiről saját maga sosem lesz meggyőződve. Kitartani, harcolni, trükközni és az asztalra csapni. Vicsorogva harsogni a megmaradást. Ígérni mindent mindenkinek, ha lehet, ingyen.
Teljesen
atipikus, mondhatnánk váratlan és szokatlan az, hogy egy szórványiskolában
folyamatosan nőnek a létszámok. Idén 22-vel többen vagyunk, minden szinten
magasabbak a létszámok, mint tavaly voltak. Kétségtelen, hogy a város
legnépszerűbb óvodája lett a Híd utcai ovi. Második éve, hogy póthelyeket kell
igényelnünk a tanfelügyelőségtől a Waldorf csoportnak, tavaly a hagyományos
óvodacsoportjaink is nagy létszámmal működtek. Köszönhető a szülők bizalmának,
a kiváló pedagógusoknak, a jó körülményeknek, s annak a pedagógiának, amit mi
szeretünk így nevezni: „iskola szeretettel”. A gyermekek helyben főzött,
egészséges ételt esznek jó étvággyal, zárt udvaron játszhatnak, biztonságban
vannak, anyanyelvükön szólunk hozzájuk, magyarul tanulnak mondókákat, magyarul
hallgatnak meséket. A minőség, a következetesség és a szeretet mindennapos
gesztusaiból építkezünk. Sokat dolgoztunk érte, s minden újabb beiratkozó
bennünket igazol: 2014-ben helyesen ismertük fel, hogy egy iskolának csak akkor
lesz jövője, ha alapjai vannak. A gondolat mostanra érett be igazán, 60 ovis
helyünk volt, 74 kisgyermeket írattak be a szüleik. Meghirdettük a személyes
újrairatkozás lehetőségét, s arra ébredtünk, beteltek a helyeink, többen
vagyunk, mint amennyi gyermeket fogadni tudunk. Nem hívunk senkit, nem győzködjük
a szülőket semmiről, nincs beiskolázási kampányunk. Elértük azt, hogy bennünket
keressenek. Sikertörténet.[1]
[2]
[3]
[4]
[5]
Egy
szórványiskola, ahol minden szinten nőnek a létszámok.
[1] Nagybányán idéntől végleg megszűnt a 20-as
óvodában működő csoport, amelyért oly sokat küzdött civil szervezet és
politikum egyaránt. Az oda járó gyermekek közül egy sem került hozzánk.
[2] A beiratkozás során csupán két áthelyezést
kértek a szülők más óvodából hozzánk. A növekvő létszámaink nem függenek össze
más óvodák létszámcsökkenésével.
[3] Az iskola az új csoport létrehozását az
érvényben levő törvényeknek, procedúráknak megfelelően, július 8-án kérvényezte,
a dokumentációt 3-szor küldtük újra, mert az mindig elveszett a
tanfelügyelőségen. Választ csupán szeptember 10-én délután kaptunk, miután a 30
napos válaszadási határidő kétszer is lejárt. A csoport engedélyezése azért is
szükséges volt, mert a járványügyi előírásoknak megfelelően nem működhetnek
létszámon felüli csoportok/osztályok, az időközben megjelent 185-ös törvény
pedig limitálja a csoportok/osztályok maximális létszámát. Kollégáimmal együtt
3 nap állt rendelkezésünkre, hogy berendezzünk egy óvodacsoportot a nulláról.
Vasárnap este még dolgoztunk. A berendezést a Schola Parentis Egyesületnek, a
bennünket támogató hazai és magyarországi civil szervezeteknek köszönjük. A
megkésett válasz miatt pedagógusaink olyan munkavállalói jogoktól estek el,
amelyek jelentősen befolyásolják szakmai karrierjüket.
[4]
Szeptember 10-én a tanfelügyelőség
tucatjával oldotta meg a létszámon felüli csoportok helyzetét, új osztályokat,
csoportokat, állásokat létesített. Ezek közül egy a miénk.
[5] A csoportok jóváhagyásának csupán az időpontja
esik egybe a választási kampánnyal.