József Attila már 18 éves korában hallhatott a
pszichoanalízisről Juhász Gyulától, akit ekkor Rapaport Samu kezelt, s akinek
Juhász beszélt az ifjú költőről. Elképzelhető, hogy már bécsi évei alatt,
1925-26-ban olvasott néhány pszichoanalitikus könyvet eredetiben. Hazatérése
után a Vágó Márta szerelem idején a Kecskeméti testvérekkel együtt
pszichoanalitikus problémákról beszélgetnek. A Vágóék lakásán rendszeresen
találkozó társaság tagja volt Róheim Géza, a kor egyik legismertebb, később
világhírűvé lett pszichoanalitikus-etnográfusa, Nagy Lajos, akinek ekkortájt az
Együttben jelent meg egy nagy vitát kavaró cikke (:1927), vagy Székely Béla,
aki Adler individuálpszichológiai iskoláját követte.
Első
korszakában távolságtartó a pszichoanalízissel szemben, azt is mondhatnánk,
bírálja, elmarasztalja egyes tételeit. 1928 okt. 10-én Vágó Mártának írja:
"Én nem hiszek a pszichológiában és a hasonló tudományokban - az egész
csak (...) segedelemmel kecsegtet az értéktelenségben, és agyondevalválja annak
az értékét is, aki csinálja".
Pszichoanalízissel
való kapcsolatának elmélyülése a Szántó Judit-kapcsolat idejére tehető. Annak,
hogy József Attila "megérett" az analitikus terápiára, olyan előzményei
is voltak, mint betegségének fizikai és pszichikai tüneteinek felbukkanása, s
az 1929-es balatonlellei szanatóriumi kezelés, szinte állandósult
gyomorpanaszai, szexuális problémái és alvászavarai. Hamarosan ki is próbálja
az analitikus terápiát, Rapaport doktor páciense lesz.
Rapaport
feltehetőleg csupán néhány hónapig kezelte József Attilát. Pszichoanalitikus
irodalmat adott József Attila kezébe, kérdéseit beszélgetéseik során
megválaszolta, így komoly hatással volt a költő analitikus szemléletének
fejlődésére.
A
kezelés ideje alatt József Attila úgy dönt, hogy feleségül veszi addigi
élettársát. Judit aztán mégis kénytelen elhagyni "azt a szegény
gyereket", 1934 február végén a szegény gyerek ugyanis szakít vele,
"pihenteti" kapcsolatukat, leköltözik nővéréhez, Etushoz Hódmezővásárhelyre,
de azért innen is levelezik élettársával.
E négy hónap alatt mély belső válságot él meg. Etus kisebbik
fiúgyermeke, Ádám ekkor csecsemőkorú. Etetésével, gondozásával József Attila
saját gyermekkorát éli át a pszichoanalízisben felismert anya-figurák, nővérei
között. Az analitikus terápiának ekkor már két éve vége, Judittal való
kapcsolata is meglazult, politikai tevékenységével is felhagyott. Egyedül
maradt gondjaival. Szüksége volt a pszichoanalízis legalább képzeletbeli
folytatására, ezért önelemző leveleket írt orvosához. Levelei végén választ
igényel, Rapaport viszont sosem válaszolt, vagy válasza elveszett, esetleg
lappang valahol. Ezt az irathalmazt, mely érthető okokból sokáig publikálatlan
maradt, azóta Rapaport-levelek néven tartjuk számon.
"Az
analitikus egy neutrális senki, olyan, mint egy ruhafogas, amire az összes
meglévő kabátokat ráakasztják" - ez az igencsak frappáns önmeghatározás
József Attila minden bizonnyal második analitikusától származik, Gyömrői
Edittől. Szántó Judit már Hódmezővásárhelyre írott levelében emlegeti az
analitikusnőt, s a hozzá való bekerülés lehetőségét. "Egy analitikussal
kecsegtetsz, de nem mondod, hogy kiről van szó"- írja Juditnak
Hódmezővásárhelyről József Attila.
Ekkori
lelkiállapotáról, s az analízisben való feltétlen hitéről vall az analízist
szintén megjárt jóbarát, Németh Andor: "olyan szüksége volt az órához
kötött kitárulkozásra, mint a kábítószerre".(:1989:110.) Fábián Dániel,
aki köztudottan analízis-ellenes volt, röviddel halála előtt nyilatkozta:
"A pszichoanalízist én ellenzem, mert annyi vele a visszaélés, én csak
kivételes esetben engedném meg gyakorlását, és akkor is csak nagyon becsületes
szakorvosnak. (...) Gyömrői Edit laikus volt és József Attila pszichoanalitikus
vallomásai a kezelő szuggesztív ráhatására vallanak" (Kertész:
1980, 2207-2209.) Az említett pszichoanalitikus vallomások a Szabad ötletek
jegyzéke, Estefelé jár, Átmentem a Párisiba, Pszichoanalízis, melyek
részben a költő hagyatékában, részben Gyömrői Edit tulajdonában maradtak fenn.
Az
1936-os év ambivalens érzéseket hoz, analitikusnőjével megromlik kapcsolata, s
bár valószínűleg tudja, hogy amit érez iránta, az a kezelés hatása, verseiben,
indulatkitöréseiben, leveleiben zsarnoki módon követeli a nőt, akire, mert nem
adta oda magát, válogatott átkokat szór. Erre az időszakra vonatkozik az a két
eset is, amikor előbb Gyömrőire, majd vőlegényére rátámadt, ennek kapcsán írt
pszichoanalitikus gyónáslevelet kezelőjének november 9-én. A levelet különben
bátran felvehetnénk a pszichoanalitikus feljegyzések, kéziratok közé, akárcsak
a Rapaport-leveleket. Még ezt megelőzően májusban íródik a legtöbb
pszichoanalitikus kézirat, melyek a kezelés értelmetlenségéről, a
bizalomhiányról árulkodnak, a költő, éppúgy, mint a Rapaport-kezelés
elhalványodásakor maga veszi kezébe életét, s próbál menekülni önmaga elől.
Kortársai
megdöbbenésére 1936 őszén betegsége hangossá válik, a rémisztő előjelek miatt
úgy látják jónak, hogy a Siesta szanatóriumba vigyék, ahol Bak Róbert dr. lesz
az orvosa. Bak felismerte a betegség súlyosságát, és már nem analitikus
módszerrel kezelte. Ezzel gyakorlatilag minden közeli kapcsolata megszűnik az
analízissel, már csak az marad, ami olvasottsága, s tapasztalata révén
emlékként fel-felbukkan.
Ezzel egy meghatározó korszak zárul, mely
alatt olyan pszichoanalitikus kéziratok keletkeznek, melyekről azóta is
vitatkozik a szakma. Íme néhány adalék, mely a kéziratokról és azok
történetéről szól:
I.Rapaport-levelek
1938
áprilisában József Attila Hódmezővásárhelyen, nővérei házában tartózkodott.
Innen írt pszichoanalitikus leveleket orvosának, Rapaport Samunak. A levelek
különböző napokon íródnak (ápr. 28., máj. 8., máj. 9., máj. 11.), s bevárva
őket egyszerre adja fel Rapaportnak, akitől kéri, hogy a fontosabb részeket
megjelölve küldje neki vissza őket. Valószínű, hogy erre a levelére nem kapott
választ. Horváth Iván Rapaport-levélről beszél, magam maradok a többes számnál,
mert a közös boríték nem eredményez tartalmi egységet.
Jobb
szélükön roncsolt átütőpapírra íródtak kék írógépszalaggal. Az eredeti
gépiratokat Analecta 11. 180/1-4. jelzettel az O.Sz.K. Kézirattára őrzi, ahová
Magyar László tulajdonából vétel útján kerültek.
A levelek sorrendje. A Rapaport-levelek
igazi puzzle-játék. Az önálló iratcsomóknak a sorrendbe rendezése a szöveg
közzétevőjének, Horváth Ivánnak is fejtörést okozott. Az első híradás a
Rapaport-levelekről M. Róna Judit Katalógusában van. A Katalógus
külön tárgyal négy Rapaport-levélről és egy ötödikről, amit később, nem pszichoanalízis
céljából írt József Attila Rapaport Samunak. Az O.Sz.K. Kézirattára is négy
levélről állít ki katalóguscédulát. Horváth Iván viszont hat levélről beszél,
és ebben igaza van. A különbség abból adódik, hogy az egyes iratcsomók
keltezetlenek vagy befejezetlenek, esetleg hiányoznak lapok belőlük.
A
legvilágosabb a Horváth Iván által IV. iratcsomónak nevezett szövegnek a helye.
Ezt keltezi írója a legkésőbbi dátumra (május11.), teljes levél, 1-től 5-ig
folyamatosan számozva, záróformulával, aláírással a végén, utolsó lapja a
négybehajtás nyomán a legsérültebb, tehát feltételezhető, hogy ez volt
legkívül. Egyértelmű, hogy ez volt a legutolsó levél.
Biztosra
vehetjük azt is, hogy a közzétévő által V.-nek nevezett iratcsomó az utolsó
előtti levél volt, május 8-9-re keltezve. Bizonyítja ezt a dátum is. Ez egy
folyamatosan 1-től 7-ig számozott iratcsomó, mely a 7. lap háromnegyedénél
befejezetlen marad. Ha ennek a levélnek folytatása, befejezése lenne, ugyanazon
a 7. oldalon kellene, hogy álljon. Ezért szándékosan befejezetlennek tartom.
Azt
még meg tudjuk állapítani, hogy az ápr. 28-ra keltezett szöveg (III. iratcsomó)
mindenképpen a fent említett levelek előtt íródott, a keltezetlenek elhelyezése
viszont teljesen bizonytalan. Ezt a kézdést a Katalógus és az O.Sz.K.
felületesen oldja meg a lapok számozását véve figyelembe, s eltekintve a
tartalmi kapcsolatoktól. Horváth Iván sorrendje ilyen szempontból jobb, de nem
tökéletes. Felismeri ugyanis, hogy a II. iratcsomó az I. folytatása, annak
ellenére, hogy így a számozás nem folyamatos, mert a II. tartalmilag az I-re
utal vissza. De ezek után helyezi el a III. és IV. iratcsomót.
Véleményem
szerint a III. iratcsomó készült el a legkorábban. Ezen van a legkorábbi dátum
(ápr. 28.), ez íródik a legfrissebb gépszalaggal (a gépszalag kopása világosan
mutatja az iratcsomók sorrendjét). Megszólítással kezdődik, folyamatosan
számozva (1,2) és a 2. oldalon megszakad, pedig még két sor férne a lapra.
Levelét azzal a heurisztikus mondattal kezdi, hogy: "A nőnél van a kulcs:
a nő számomra rejtély" - azaz: megtaláltam a problémáim gyökerét, legyen
ez az apropója levelem megírásának. A levél az
"ödipusz-konstelláció"-ról szól, majd így folytatja: "A gyermek
alkot magának tehát egy Mithoszt, amelyben fejletlen értelmével elhelyezi az
összes szükséges jókat az anya személyében s az összes szükséges rosszakat az
apa személyében". Ez a mondat teremt tartalmi kapcsolatot a III. és IV.
szöveg között, mert ha a III. a nőről és a női nemi szervről beszél, a VI. az apa-fiú
viszonyról és a férfi nemi szervről. A III. iratcsomót különben befejezettnek
tekinthetjük "Az analízisben ez történik meg " következtetést levonó
zárómondata miatt. A IV. iratcsomó pedig hozzá illeszkedő - 3,4 - számozással,
új mondattal, bekezdéssel kapcsolódik a III-hoz. Nem történt tehát más, mint
hogy az anya-téma a 2. oldal alján véget ért, a lapot a gépből kihúzta, s
feltételezhetően még aznap egy új lapon az apa-témával a levelet folytatta.
Hogyan illeszkedik ide a másik két irat (I.,
II.)? Nos, a IV. levél így ér véget: "Helyrehozom, dühösen, tévedésemet,
hogy t.i. a fej a külvilág képviselete. Ez igaz, de muszáj egy bizonyos
külvilághoz ragaszkodni? Mért én idomuljak a külvilághoz, idomuljon hozzám a
külvilág..." Az I. szöveg pedig egy ábrát, s ennek magyarázatát
tartalmazza József Attila és a külvilág kapcsolatáról.
Csakhogy
az I. iratcsomó a mondat közepén -2.- számozással kezdődik, ez csak úgy
lehetséges, hogy az I. iratcsomó első lapja hiányzik. Hogy a II. iratcsomó az
I. folytatása, azt Horváth Iván is felismerte, hiszen a II. iratcsomó is az
"óriási személyek" témáját folytatja. De itt ismét feltételeznünk
kell, hogy újabb, -3,4- számozású lapok hiányoznak a II. iratcsomó -5,6- számú
lapjai elől, és hogy ezeken a lapokon szintén a költő és a külvilág közötti
aránytalanságról van szó.
Ez
a sorrend persze csak akkor érvényes, ha feltételezzük, hogy 3 lap hiányzik a
Rapaport-levelekből. Tudva azt, hogy a költő maga sietve szedte össze lapjait,
hogy a postát ne késse le, hogy az iratcsomók kalandos úton kerültek az O.Sz.K.
Kézirattárába, nagyon valószínű, hogy ez a 3. lap elkallódott. De az is lehet,
hogy a költő határozott kérésére Rapaport mégiscsak visszaküldte a levél egyes
részeit a bennük általa fontosnak vélt részeket aláhúzva, s ez éppen azon a 3.
lapon volt, mely így kivált az iratcsomóból, s azóta valahol lappang, ha ugyan
meg nem semmisült.
Lengyel
András is felteszi ezt a kérdést: volt-e még előzménye és folytatása a
Rapaport-leveleknek? Ha volt, akkor egy ilyen folytatást mi is ismerünk: az Estefelé
jár kezdetű álomleírás az, amelyet Valachi Anna 1934 tavasza előttre datál,
s lehetséges, hogy a február végétől Hódmezővásárhelyen tarózkodó József Attila
innen küldte el az álomleírást Rapaportnak.
II.
A Gyömrői Edit által őrzött iratok
II.
1. Estefelé jár. Az Estefelé jár egy
álomleírás, melyet a P.I.M. Kézirattára őriz V.3721. jelzettel. Közismert
műfaja a pszichoanalitikus feljegyzéseknek. Fél miniszteri ívre, széles, 4
cm-es lapszéllel, 1-es sorközzel, apróbetűs gépírással, kék írógépszalaggal,
egyetlen bekezdés nélkül íródott, tőmondatokban, szinte csak jelezve az álom
tartalmát.
Közzétevője
szerint "közelebbről nem tudjuk keltezni", a P.I.M. (1936?)-ra teszi
a szöveget, ám tudva azt, hogy ugyanarra a minőségű papírra, ugyanazzal a kék
írógépszalaggal, ugyanazokkal a karakterekkel íródott, és hogy a
Rapaport-levelekben egy hasonló álomleírás van, az is feltételezhető, hogy a
szöveg 1934-ben íródott. A Szabad ötletek...-ben utal is rá: "A
Rapaporthoz vitt első álmomban három inas gyerek vitt egy zsákot, s mi volt
bennük bőráru, boráru, borbélyáru". A három fiú jelen is van az
álomleírásban: egy akit üldöz, és kettő, aki rákiált. Ezt az elképzelést
erősíti meg Valachi Anna felfedezése, mely szerint Rapaport Alvás,
aluszékonyság, álmatlanság című könyvében egy hasonló bogárcsípéses álomra
utal. Egyetlen kérdés megválaszolása maradt csupán hátra: hogyan került ez az
álomleírás Gyömrői tulajdonába? Tudjuk, hogy Rapaport, aki Gyömrői
visszaemlékezése szerint is foglalkozott írásos anyaggal, megbeszélte a páciens
esetét új pszichoanalitikusával. Valószínűnek tartom, hogy ekkor a vele
kapcsolatos írásos anyagot is átadta neki.
II.
2. Átmentem a Párisiba... Ezt a levélműfajjal
rokonítható pszichoanalitikus feljegyzést V.3719. jelzettel őrzi a P.I.M. 6
fólióból áll, melyeket József Attila négybe hajtott, s a hajtás miatt az 5. és
6. fólió közepe kikopott. Piros tintaírás, a kezdőszónál a toll még nem ír, a
6. fólió 3/4-énél kifogy a toll és ceruzával folytatja.
Maga a szöveg is jelzi: "Átmentem a
Párisiba és vettem papirokat irni, kétszer tizennyolc ívet". Valószínűleg
ezeket a papírokat használja. 3 cm-es lapszéllel, széles bekezdésekkel ír, a
lapokat a felső sarkukban megszámozza. Az első lapon még rendezett az írás,
később a betűk egyre nagyobbak, rendetlenebbek lesznek, az utolsó lapra kisebb betűkkel
sűríti be a mondanivalóját.
Valószínűsíthető,
hogy 1936-ban, de a szöveg keltezése szerint mindenképp május 14-én íródott.
Először 1992-ben jelent meg nyomtatásban.
II. 3. Pszichoanalízis. A Pszichoanalízis sárgás átütőpapíron, négybe hajtva, valószínűleg
borítékban állt. Széles lapszéllel, kék írógépszalaggal írta. Bőséges analógiák
alapján Tverdota György 1936-ra datálja. Műfaja a P.I.M. szerint
"párbeszédes pszichoanalitikus feljegyzés", József Attila maga írja
rá: "komédia". Szereplői a páciens József Attila és a két Gyömrői:
"az értelmes" és "a hülye". Megalkotásukkor abból a
tévhitből indul ki, hogy a skizofrénia olyan tudathasadás, mely két külön
személyiséget hoz létre. Ezeket ütközteti egymással és önmagával egy olyan
írásban, mely sokkal inkább hasonlít egy pszichoanalitikus ülés jelenetére,
mint egy komédiára. A szöveg nem befejezetlen, maga írja oda a végére
ceruzával:"stb."
A
Pszichoanalízist a P.I.M. Kézirattárában, V.3717 jelzettel őrzik, először
1992-ben jelent meg a Balassi-Kiadónál.
III. Sárgahajúak szövetsége. Ez az egyetlen
olyan pszichoanalitikus feljegyzés, amelynek eredetijét nem, csak fénymásolatát
ismerjük, ugyanis a két tulajdonos, Bak János, a vancouveri egyetem
történészprofesszora és a Berlinben élő Bak Gara Anna xerox-másolat formájában
juttatta el Szőke Györgynek. Szőke 1983-ban részleteket közölt belőle, 1987-ben
a teljes szövegeket közzétette. "Hogyan került Bak Róberthez - nem
tudjuk" - írja. Valószínű, hogy Gyömrői Edittől, ekinek a költő
megmutatta, s miután kapcsolatuk megszakadt, több anyagot is átadott Bak
Róbertnek. A szövegnek csak közzétett változatát ismerjük, a kézirat
fénymásolata Szőke György tulajdonában van.
IV.
Szabad ötletek jegyzéke két ülésben. A Szabad
ötletek... egy fűzött, üres lapokból álló könyvbe van beleírva, ún. kiadói
mintakönyvbe. Sárgás, eredetileg fehér kartonborítója van. Szabolcsi Miklós
többször is "zöld füzet"-nek nevezi - talán volt valamilyen zöld
színű borítója. Az első fólión a cím:
Szabad = ötletek
jegyzéke
két ülésben
Lehetséges, hogy a "két
ülésben"-t később írta oda, a címtől eltérően ez nincs aláhúzva. A cím
kettős vonala kötőjel, úgy, ahogy azt a nyomtatásra szánt szövegekben használni
szokták.
A
füzetet a bal oldali lap bal felső sarkában, a jobb oldali lap jobb felső
sarkában számozta meg. A ceruzaírás az első lapon lapszéltől lapszélig terjed,
később 1-1,5 cm-es lapszélt hagy.
A
Foglalat utolsó fél oldalát bezsúfolja, pedig van még egy szabad oldal -
elképzelhető, hogy szabadon akarta hagyni ezt a tulajdonképpeni szöveg előtt,
de az is lehet, hogy más szöveget szánt rá.
Az
írás kezdetben szellős, nagy betűket, széles sorközöket használ, mintha azt
akarná, hogy gyorsabban beteljen a füzet. A 112. oldaltól megváltozik az írás
(ezt vasárnap írja), apróbb betűk, sűrűbb sorok következnek, a 114. oldaltól
ismét lazulnak a sorok, majd a 145. oldaltól rendetlenné, kuszává válik az
írás. Az utolsó, 170. oldalon ismét sűríteni kezdi a sorokat, hogy
mondanivalóját lezárhassa, minden helyet kihasznál.
Pontosan
bejelöli az írásra fordított időt kezdettől végig.
A
Szabad ötletek...-et a P.I.M. Kézirattára J.A.628 jelzettel őrzi. 1955-ben
vásárolta meg Dr. Bak Lóránttól. 1990-ben jelent meg az Atlantisz Kiadónál.
A pszichoanalitikus kéziratok története megírásuktól megjelentetésükig:
1934 májusában írta József Attila a
Rapaport-leveleket, ezeket összegyűjtve május 11-én elküldte orvosának, aki
tudtunkkal levelére nem válaszolt, interjújában nem említette meg. A kézirat
lappang. Valószínű, hogy még ekkor íródott az Estefelé jár kezdetű
álomleírása.
1936 májusában
írta a többi pszichoanalitikus kéziratot, a közzétevők szerint ilyen
sorrendben: Átmentem a Párisiba... (május 14), Sárgahajúak szövetsége,
Szabad ötletek jegyzéke (május 22). Nem bizonyított, de valószínű, hogy
ugyanekkor íródott a Pszichoanalízis. Ezek közül az Átmentem a
Párisiba, az Estefelé jár és a Pszichoanalízis Gyömrői Edit
tulajdonába került, valószínűleg a költő mutatta meg neki, vagy korábbi
orvosától kapta. A Szabad ötletek...-et nem adja oda Gyömrőinek, bár
megírásakor többször is fontolgatja, hogy megmutatja neki a füzetet. Később
elterjed, hogy a füzetet Gyömrői íratta, ezt maga Gyömrői a Vezér Erzsébetnek
adott interjújában megcáfolja, a kutatók azonban továbbra is tartják magukat
eredeti elképzelésükhöz. A Sárgahajúak szövetségének ismeretlen a
története, a szöveg Bak Róbert hagyatékából került elő, s a szakirodalom nem
tudja, hogyan került hozzá. Pedig maga Gyömrői nyilatkozta, hogy
dokumentumainak egy részét átadta Bak doktornak. Valószínűnek tartom, hogy ezek
között volt a Sárgahajúak szövetsége is, esetleg olyan más írások
társaságában, melyeket még nem ismerünk. Így tehát egy kivételével az 1936
májusában írt pszichoanalitikus feljegyzések és az Estefelé jár Gyömrői
Edit tulajdonába kerültek.
1937 dec. 3-án József Attila meghalt. A
hagyaték kezelése, birtoklása ügyében némi zavar lép fel, végül Ignotus
világosítja fel a József-testvéreket, hogy nem Judit, hanem ők az örökösök.
Innentől kezdődik a féltékenykedés az "özvegy" és az "özvegyek"
között.
1937 december végén, József Attila temetése
után József Jolán bukkant rá a gondosan becsomagolt, elrejtett füzetre, a Szabad
ötletek...-re. Mikor elolvasta, nyilván látta, hogy a "napló"-nak
sok olyan része van, mely kedvezőtlen fényben tünteti őt fel. Így ír erről:
"A szárszói temetés után át- meg átrakosgattam Attila minden kis holmiját,
amit köztünk hagyott. Írásai között gondosan becsomagolva, elrejtve egy teleírt
füzetet találtam. Azt hittem, napló. Amint kiderült, egyetlen éjszaka írta tele
a 170 oldalas, vaskos füzetet. Ebben gátlás nélkül jegyezte fel minden
érzésrezdületét, minden felbukkanó gondolatát 1936. május 23-án, pénteken
éjjel, a Japán kávéházban. " (József Jolán: 1940. 73. p.) Ez utóbbi
megállapítása különben nem állja meg a helyét. Alkalma lett volna
megsemmisíteni, de nem tette. Első meglepetésében Etusnak és férjének, Bányai
Lászlónak (:1943, 251.) is megmutatta. Mikor a készülő József Attila Összes
költeményei számára rendszerezi a hagyatékot, a "napló"-val kapcsolatban
tanácstalan, ekkor fordul Németh Andorhoz.
1938 februárjában Németh Andor kihasználja a
helyzetet, s maga publikál a kéziratból néhány részletet Kelj fel és várj (sic!)
József Attila gyötrelmes küzdelme kényszerképzeteivel címmel, egész kis
regényt kerekítve megírásának történetéből: "A füzetet gondosan elrejtette
környezete elől. De nyilván emberi dokumentumnak szánta, mert lett volna
alkalma és ideje megsemmisíteni. Kézvonásai arra vallanak, hogy gondolt
másokra, amikor papírra vetette vallomásait. Határozott, majdnem kalligrafikus
betűkkel, széles sorközökkel írt, olyan aprólékos gonddal, mintha meg akarná
könnyíteni majdani tanulmányozójának munkáját." A cikk az Újság 1938.febr.
20-i számában (27.l.) jelent meg.
1938
febr.25-i naplójegyzetében Judit arról számol be, hogy Jolán Fazekas Anna
(Kulcsár István individuálpszichológus felesége) lakásán "arról beszélt
fenyegető hangon, hogy Attilának igaza volt, mert én tényleg olyan vagyok,
amilyennek ő mondott. És hogy a "napló" szépen mutat engem és
fenyegetőzik". (Szántó: 1986, 36.) Jolán tehát fegyverként használja a
kéziratot: azzal fenyegeti Juditot, hogy a "napló"-t közzéteszi.
Judit ellenséges érzelmei a kézirattal szemben csak erősebbekké válnak -
érthető. "De a jelenet arra is ékes példa, miként "szivárogtatták
ki" akarva-akaratlan az indulataik által vezérelt hozzátartozók a költő
halála után ötven éven keresztül zárt múzeumi anyagként őrzött szöveg
titkosított információit" - kommentálja az esetet Valachi Anna (:1998,
146.)
1940.
József Jolán József Attila élete című könyvében ismét közli ugyanazokat
a részleteket a Szabad ötletek...-ből, melyeket Németh Andor közölt,
sőt, a kis regény ötleteit is átveszi. "József Jolán azt a látszatot
próbálja kelteni, hogy a Szabad-ötletekről autopszia alapján ír, pedig a
füzet ismertetését csaknem szó szerint Németh Andor fenti közléséből veszi
át" -írja Stoll Béla, a szöveg közzétevője. Pedig Jolán nem látszatot
kelt, valóban ismeri a szöveget, csak éppen nem tud mit kezdeni vele, ezért
hagyatkozik a korábbi közlésre, mely számára igen kényelmes megoldás.
1944. A Szabad ötletek... első részkiadását
felhasználva Németh Andor könyvet jelentet meg József Attila címmel,
melyben a már ismert részleteket közli. (Bp., 1944, 160-164.)
1948. Németh Andor József Attila és kora címmel újabb
cikket ír a Csillag júliusi számában, ismét közli a már ismert részleteket.
Szántó Juditot megbízták a József Attila emlékgyűjtemény létrehozásával. A
következő évben már kiállítást hoz létre.
1955. A Petőfi Irodalmi Múzeum megvásárolja a Szabad
ötletek...-et dr. Bak Lóránttól. Hogy hozzá hogyan került, nem tudni,
valószínű, hogy az 1941-től az Egyesült Államokban élő Bak Róbert hagyta itthon
a neki megmutatott kéziratot. A közhiedelemmel ellentétben a kézirat nem került
rögtön a P.I.M. páncélszekrényébe. Ekkor Szántó Judit már a Petőfi Irodalmi
Múzeum osztályvezetője, feladata a József Attila-gyűjtemény gondozása,
feldolgozása. Kollégák és kutatók diplomatikusan fogalmazva sem szokták dicsérni
munkásságát. Tény, hogy "tulajdonába kerülve", a Szabad ötletek...-ről
majd egy évtizedig hírt sem hallunk.
1963: Április 25-én
Szántó Judit meghal. A rövid időre gazdátlanul maradt hagyaték egy darabja, a Szabad
ötletek... kalandos útra indul a Múzeum épületén belül, eszközévé és egyben
áldozatává válik az érdekérvényesítésnek. A József Attila-hagyaték új gondozója
szerencsés módon végre szakember lesz, Fehér Erzsébet, aki 1960 és 1970 között
volt a P.I.M. munkatársa. Ő veszi észre, hogy hiányzik a kézirat, hónapokig
keresik a "Zöld füzetet", míg végre előkerül borító nélkül, a ma is
ismert fehér fedelű füzet (feltételezhetően ekkor tűnt el a borítója, ha ugyan
volt egyáltalán, nem tudni, miért emlékszik Szabolcsi Miklós zöld színű
borítóra), de sértetlen állapotban egy íróasztal fiókjából. Fehér Erzsébet
visszaemlékezése szerint azért tartott sokáig a keresés, mert zöld színű
füzetet kerestek, ő maga nem ismerte a szöveget, először mechanikusan kerestek,
s csak később olvasta el a szöveget, s akkor jöttek rá, hogy ez az, amit
keresnek. Fehér Erzsébet s az akkor már elismert József Attila-kutató,
Szabolcsi Miklós ekkor döntenek úgy, hogy a kéziratot páncélszekrénybe zárják.
Az a legenda tehát, hogy a párt záratta el a Szabad ötletek...-et,
megdőlni látszik. Tény azonban, hogy ebben az időben megjelentetésére és
kutatására engedélyt valóban nem adtak. A páncélszekrénybe zárás után a
kézirathoz csak azok a kutatók fértek hozzá, akik Szabolcsi engedélyével bírtak, ők pedig józanul, de
viszonylag rugalmasan kezelték ezt a kérdést. Tehát sem a kíváncsiskodó
nagyközönség, sem a kéziratnak ártani akarók nem férhettek hozzá a zárolt
anyaghoz, kutatók azonban annál inkább.
Megjelenik Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója című
monográfiája, benne utalás a "Zöld füzetre" (67.p.)
1967-ben jelent meg a József Attila Összes
művei IV. kötete, mely tartalmazza a Németh Andortól már ismert Szabad
ötletek...-részleteket, gazdag jegyzetanyaggal, mely hivatkozik Németh
Andor korábbi kiadásaira és idézi "regényét". A jegyzetanyag Fehér
Erzsébet és Szabolcsi Miklós munkája, a kötet összeállítóinak vélekedése azóta
klasszikus mondássá vált: "A Szabad ötletek tehát a költő asszociációinak,
ötleteinek, időnként - betegsége jeleként - kényszerképzeteinek is laza füzére.
Legnagyobb része így csak kórlelet értékű, egyes vonatkozásai miatt a
nyilvánosság elé nem tartozó." Ugyanebben az évben a Pszichiátriai
Közlönyben megjelennek a Szabad ötletek...-nek a JAÖM IV-ből ismert
részletei.
1971-ben
Vezér Erzsébet Londonba utazik, ahol interjút készít Gyömrői Edittel, aki
nyilatkozatában tisztázza a félreértéseket a Szabad ötletek...-kel
kapcsolatban és átad Vezér Erzsébetnek, a P.I.M. munkatársának egy
dokumentumcsomagot, melyben ott van a Pszichoanalízis, az Estefelé jár,
az Átmentem a Párisiba, két verskézirat és négy levél. Ezek a P.I.M.
Kézirattárába kerülnek, közülük a három pszichoanalitikus feljegyzés zárt anyag
lesz. Ekkor hozza szóba Gyömrői előtt a Szabad ötletek...-et, az
analitikusnő közli, hogy sosem hallott erről az írásról, mire Vezér Erzsébet
elküldi neki e "teljes gépiratot".
A
gépirat tehát, amelyet szintén a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz, a közhiedelemmel
ellentétben nem a 60-as években, Aczél György kulturális miniszter
megrendelésére készült. A gépiratnak két példányát őrzi ma a múzeum,
bizonyított azonban, hogy legalább 4 példány készült. A másolatot a P.I.M. egy
gépírónője készítette, a szöveg tördelésében figyelembe véve az eredeti szöveg
sorait, így a gépíró ívre egy keskeny, rövid szövegrészlet kerül. Ennek a
tördelésnek a múzeum munkatársai nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, a
szöveg elrendezése azonban kutatók számára azt sugallhatta, hogy a szöveg vers,
szabadvers, mely szövegegységekre, nem pedig oldalakra tagolódik. Ezen a
nyilvánvaló félreértésen kívül nagyobb gondot okozott, hogy a sok helyen nehezen
olvasható kézirat alapján elkészült gépirat hibás példányait Vezér Erzsébet nem
javította ki. Az első két példány tehát ma is a múzeumban van, a harmadikat nem
határozott kérésre, hanem csupán
gesztusból küldi el Aczél Györgynek. Az Aczél-hagyatékban (Magyar
Tudományos Akadémia Kézirattára) meg is van ez az indigós harmadpéldány. Hogy
erről a példányról készültek volna a kalózkiadások, kétlem, mint ahogy azt is,
hogy a miniszter személyesen érdeklődött volna a kézirat iránt. A gépirat egy
újabb példányát Vezér Erzsébet Gyömrői Editnek küldi el, aki dec. 7-én kelt
levelében írja: "Két nappal ezelőtt kaptam meg küldeményét -
köszönöm." Néhány szóban elemzi pszichológus szemmel a szöveget, majd
megígéri: "A kézirat jól meg lesz őrizve". Következő évben Vezér
Erzsébet már nem tartozik a P.I.M. munkatársai közé. Gyömrőivel folytatott
levelezését csak 1988-ban jelenteti meg, addig a szakma nem tud róla, hogy a Szabad
ötletek... egy (?) példánya Nyugaton cselleng.
Sárközy
Péter: Kései sirató: "Megdöbbentő József Attila kritikai
összkiadásának hiányossága és hiánya. Az 1967-ben megjelent IV. kötet is
töredékes. A Szabad ötletek jegyzéke két ülésben pszichoanalitikai füzet
tragikus szépségéről még töredékeiben is meggyőződött már a közönség, mégis a
szerkesztők úgy döntöttek, hogy 'Legnagyobb része... kórlelet értékű, egyes
vonatkozásai miatt nyilvánosság elé nem tartozó'. Így a 2327 soros kéziratból a
kritikai összes művek csak 216 sort ad közre."
1972-ben a Szabad ötletek... JAÖM IV-ből
ismert részletei versként hangzanak el a Ki mit tud?-ban. Ennek kapcsán
vita kerekedik az Élet és Irodalom hasábjain. Gyertyán Ervin hozzászólása:
"A Szabad ötletek vaskos füzet, amelyet - a költő iránti
kegyeletre, a közreadás erkölcsére, az orvosi etikára, az írás csak szaktudományos
jelentőségére való tekintettel - egyelőre zárolt anyagként kezelnek az
illetékesek.
1973-ban az Országos Széchényi Könyvtár
megvásárolja Magyar Lászlótól a Rapaport-leveleket, és a tulajdonos
kérésének eleget téve zárt anyagként kezeli. A kutatók még a meglétéről sem
tudnak.
Németh
Andor: A szélén behajtva című kötetében (Bp., 1973, 501-502.) ismét megjelenik
a Csillag-béli cikk.
1974-ben megjelenik Révai József monográfiája, melynek
jegyzeteiben ilyen megjegyzések olvashatók: "Jolán alátámasztja a
freudista hülyeségeket!" vagy a szintén Jolán által részlegesen publikált
Szabad ötletek...-ről: "egy beteg ember projekciója ez a jelenből a
múltba" (97. p.)
1975-ben a
Népszabadság riporterének arra a kérdésére, hogy vannak-e kiadatlan József Attila-művek,
Szabolcsi Miklós ezt nyilatkozza: "Sok véleménnyel, sok nyomtatásban is
megjelent pletykával ellentétben hadd mondjam meg, hogy roppant kevés azoknak a
József Attila-írásoknak a száma, amelyek egyelőre nem állnak a közönség
rendelkezésére."
1978 december 3-án József Attila megszűnt
jogdíjas szerző lenni, ettől kezdve tehát a kéziratok zárolásának nem jogi,
hanem kultúrpolitikai akadályai vannak.
A 80-as években Latinovits Zoltán is
versként szavalja a Szabad ötletek...-et, a zárolás egyre nyitottabb,
mind több kutató férhet hozzá a szöveghez, többen is idéznek olyan részleteket,
amelyek még nyomtatásban nem jelentek meg.
1980-ban jelenik meg M. Róna Judit Katalógusa,
mely pontos filológiai adatokat közöl a pszichoanalitikus kéziratokról az Önvallomások
és Pszichoanalitikai önvallomásos levelek fejezeteiben.
1982-ben egy nem tudni mi módon kikerült
példány alapján a Coq Heron francia pszichoanalitikus lap közli a Szabad
ötletek... teljes szövegét Éva Brabant fordításában. Hogyan került ki a
szöveg? Vezér Erzsébet által, aki 1969-ben ösztöndíjas volt Párizsban? Gyömrőin
keresztül Londonból? Vagy más pszichoanalitikus körökből? Nem tudni. A
szöveggondozóban, Brabant Évában volt bátorság ahhoz, hogy a költő szabad
asszociációit cenzúrátlanul mutassa be a francia olvasónak, noha benne is
fölmerültek aggályok a kényes részletek közzétételének helyességét illetően:
"Az a benyomásunk, hogy nemcsak egy voyeur tett elkövetéséről van szó,
hanem arról is, hogy kíváncsi tekinteteknek szolgáltatunk ki egy olyan kapcsolatot,
amely intim szeretne maradni." " (Tverdota: 1987/88. 329. p.)
1983-ban egy hevenyészett másolat alapján ismét
megjelenik a Szabad ötletek... teljes szövege, ezúttal a kanadai
Arcanum című lapban. Ennek néhány példánya visszakerül Magyarországra, s
melyekről újabb xerox-másolatok készülnek. Ezeket a hibás szövegeket
aluljárókban terjesztik.
Szintén
1983-ban dr. Bak Róbert unokaöccse, dr. Bak János, a vancouveri egyetem
történészprofesszora és a berlini Bak Gara Anna elküldi Szőke Györgynek a
Sárgahajúak szövetségének fénymásolatát, az eredeti azóta is az ő
tulajdonukban van. A kézirat Bak Róbert hagyatékából került hozzájuk. Szőke
György a tulajdonosok hozzájárulásával részleteket közöl belőle a Magyar
Pszichológiai Szemlében.
1984-ben az Arcanumban megjelent szöveg
alapján Jordán Tamás
"monodrámájá"-t készít a
Radnóti Színpadon. Előbb azonban összeveti a hibás szöveget a múzeumban őrzött
eredetivel, javítja szövegét, néhány hiba mégis becsúszik.
1984
a Szabolcsi Miklós és Stoll Béla kontra Gyüre Lajos vitának az éve is. Stoll
Béla hozzászólása: "A szöveg nem 1967 óta, hanem már 1938 óta ismert, de
csak mintegy tizedrésze. A többi rész koszorús költőhöz méltatlan
illetlenségeket tartalmaz, s ezért közlését illetékesek nem engedélyezik. Francia
fordításban viszont nemrégen jelent meg teljes egészében." Smi aláírással
jegyzett cikk válasza: "Következtetéseink ebből nem lehetnek mások, mint
pro primo: koszorús költő magyarul nem illetlenkedhet, csak franciául. Pro
secundo: illetlen költő aligha lehet magyarul koszorús. Pro tertio: amit magyar
illetékesek önbabérfosztogatásnak tartanak, azt a franciák nem
olyannyira." A vitát Szabolcsi Miklós zárja le: "Bármennyire
népszerűtlen ma, ki kell mondanom azt a véleményemet, hogy a Zöld füzet
szigorúan csak beteg és orvos ügye, ilyen dokumentumot egyetlen országban sem
szokás széles olvasóközönség rendelkezésére bocsátani. Az a szemlélet, amely az
ilyen kórleletek nyilvánosságra hozását követeli, közlését sürgeti, maga is a
legnagyobb fokú "illetlenség". A költő és a beteg ember méltóságának
tisztelete sem engedi ezt a kíváncsiskodást. Az, hogy a Zöld füzet egy
korlátozott példányszámú francia kiadásban kalózkiadásként megjelent, nem fogja
megrendíteni a francia irodalmi életet. A magyar kiadás a miénket annál inkább."
1987-ben a tulajdonosok hozzájárulásával Szőke
György közzéteszi a Sárgahajúak szövetségének teljes szövegét a
Kortársban.
Megkezdődnek
a Miért fáj ma is... kötet munkálatai, mely tartalmazni fogja az összes
pszichoanalitikus írást.
Tverdota
György: A szürrealizmus és a Szabad ötletek jegyzéke: "Nem hiszem azonban,
hogy hosszabb távon ésszerű, ha a tudomány, meghajolva a közönség ízlésének az
értetlensége előtt, lemond feladatáról, ahelyett, hogy az olvasót a szellemi
felnőttség olyan szintjére igyekezne emelni, amelyen az többé nem értetlenül
áll szemben a sors szomorú kihívásaira adott, nem könnyen elkönyvelhető
válaszkísérletekkel."
1988-ban, előlegként a készülő kiadásból, a
Magyar Hírlapban bőséges részleteket közölnek a Rapaport-levelekből.
A Miért fáj ma is... kötet számára
dolgozó Stoll Béla munkája alapján Töttösy Beatrix fordításában olaszul jelenik
meg a Szabad ötletek... La conscienza del poeta címmel Rómában a
Lucarni Editorenál. Közben a Szabad ötletek... hibáktól hemzsegő kalózkiadásai
többszáz példányban terjednek.
1989 a rendszerváltás éve Magyarországon, megszűnik az a
"kultúrpolitikai akadály", amely kiadhatatlanná tette ezeket a
feljegyzéseket. A magyar Rádióban elhangzik egy, az eddig ismertnél teljesebb
részlet a Szabad ötletek...-ből. Ismét megjelennek a Németh
Andortól ismert szövegrészletek.
1990-ben Stoll Béla már nem győzi kivárni a Miért
fáj ma is... kötet előkészületeit, és az Atlantisz Kiadónál megjelenteti a Szabad
ötletek...-et. Ez az első hivatalos kiadása a teljes szövegnek. Az
előszóban idéz a még meg nem jelent Rapaport-levelekből. A kötet
ajánlásának mottója egy József Attila-idézet: A legjobb, ha mindent kimondok.
Stoll részletesen bemutatja a kézirat történetét, a zárolás körüli vitákat:
"...egyre több kérés érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz újabb előadás,
illetőleg közlés engedélyezéséért. Ilyen előzmények után bízott meg a Petőfi
Irodalmi Múzeum a szöveg sajtó alá rendezésével. Munkámmal 1987 nyarán
készültem el."
1991-ben Lassú Zsuzsa kérdésére Stoll Béla ezt
válaszolja: "Mindig azzal védekeztem a belső lázadás ellen, hogy József
Attila mégiscsak publicitást szánhatott a füzetnek, ha nem semmisítette meg,
illetve még bevezetéskén ún. Foglalatot is írt az elejére.(...) Emellett az
imént említett hibás példányok elterjedése és a külföldön megjelent fordítások
is sürgették az eredeti alapján pontosan elkészült hazai kötet
megjelenését."
Ugyanerre a kérdésre Garai László
pszichológus is válaszol: "külön kötetben való megjelenését én inkább
sajnálatosnak tartom, mint örömtelinek."
A megjelentetés jogossága kapcsán Pünkösti
Árpád Bagdy Emőkével, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető
pszichológusával készít interjút: " - Gondolom, több olvasó elborzad
József Attila Szabadötletek jegyzékétől (sic!). A szakember hogyan vélekedik
egy ember lelkének keresztre feszítéséről? - Nehéz válaszolnom. Egyrészt
örülök, másrészt bánkódom miatta. (...) Ebből a hordalékos, szabad asszociációs
anyagból a laikus nem tudja kimosni az aranyat. Ezért kár, hogy a könyv csonkán
jelent meg. (...) Nem figyelmezteti: dőlj hátra, s addig ne vedd a kezedbe a
könyvet, amíg nem engedtél utat a saját szabad asszociációidnak. (...) Ennek az
anyagnak magának is olyan intimitása van, ami miatt kár, hogy így megjelent,
mert csak a pszicholóhiai magyarázattal együtt lehetett volna elkerülni, hogy
ne legyen kiszolgáltató és megalázó az egyén számára."
Agárdi Péter Tabudöntés szoros és szabad
olvasatban című tanulmánykötetében így reagál a témára: "Éveken át
magam is elfogadtam azokat az érveket, amelyek szerint a Szabad ötletek
jegyzéke nem való a széles nyilvánosság elé. Már csak azért sem, mert
publikálása - a súlyos korlátai, ellentmondásai, tévedései ellenére azért
mégiscsak - táguló, értékvédő, óvatos reformlépésekkel araszoló
kulturális-szellemi közéletre bizony rászabadítaná az értelmiség- és
művészetellenes hisztériát, a konzervatív demagógia plebejus-népies-szektás
gőgjét. Nem volt teljesen alaptalan ez az aggodalom."
1991
nyarán készül el a Szabad ötletek... első elemzése. Lengyel András tényként
fogadja el a szöveg közlését, és mindössze annyit fűz hozzá, hogy a vita
mérlege arrafele billent, hogy a szöveg általánosabb érvényű írás. Bár az
elemzés korántsem teljes, mindmáig ez az egyetlen szövegértelmezés a Szabad
ötletek...-ről.
Domokos
Mátyás ismét az alkotó személyiségjogai témához szól hozzá: "A kiadvány
hátlapján olvasható reklámszöveg a Szabad ötletek... helyét, műfaji
hovatartozását latolgatva, kérdés formájában fölveti: 'páncélszekrény mélyére
való kóranyag?' - Igen! De még mennyire! - válaszolhatnánk. (...) Ebből a
szövegből az égvilágon semmi sem derül ki a költő életével és művével
kapcsolatban, amiről eddig ne tudtunk volna. (...) József Attila, aki életében
attól tartott, hogy neve 'ha van: áruvédjegy', arra még legvadabb szabad
ötleteiben sem mert gondolni, hogy egy lelki sztriptíz főszereplője lesz belőle
a pénz oltárán, az aluljárókban. Kiszolgáltatott bábu egy pszichoanalitikai
peep-show panoptikumában - a kukkolóknak 187 forintért."
1992-ben végre megjelenik a Miért fáj ma is
... kötet, benne 11 tanulmány és az összes pszichoanalitikus kézirat.
Előszó: "De vajon jogunk volt-e kiadni ezeket az iratokat? Nem ártunk-e a
közzététel által a költő kultuszának? Nos, semmiképp sem akarjuk megrongálni a
költő széles körű tiszteletét, de a kultusz vallásos jellegének csökkenését
bizony nem bánjuk."
Közvetlenül
ezután jelenik meg Beney Zsuzsa recenziója, mely talán az összes közül a
legvehemensebb: "Sokan vetik fel azt a kérdést, megengedhető-e ezeknek a
nehezen értelmezhető és nehezen kommentálható szövegeknek egy
pszichológiai-szakmai védelem alá eső részleges vizsgálati jegyzőkönyvnek
közreadása, nem sérti-e olyan mértékben az ember személyi jogait, hogy
precedensnek is tekinthető, s ugyan ki merné megvonni a határt, hogy hol van a
költői nagyságnak a szintje, ami felett az ilyen dokumentumok már kiadhatóak, s
ez a szint, egyéni megítélések szerint, meddig süllyeszthető? Nem teremt-e
példát arra, hogy különféle szempontok alapján - minden esetben semmibe
vétessék az orvosi-pszichológiai titoktartás kötelezettsége? S ennél is
konkrétabban: megengedhető-e kultúránk egyik legnagyobb alakjának, századunk
egyik legnagyobb európai költőjének ilyetén kiszolgáltatása - s ha nem az
erkölcs, legalább a jóízlés jogait nem sérti-e ez a könyv?"
1993-ban az Atlantisznál megjelenik a Szabad
ötletek... második kiadása, melyben a kiadó kalózkiadásnak minősíta a Miért
fáj ma is... kötetet:"Az Atlantisz Könyvkiadó meglepetéssel
tapasztalta, hogy az itt közzétett szöveg kalózkiadásai nem értek véget. Egy új
kiadó, a 'Balassi' és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó figyelmen kívül hagyva
a magyar és a nemzetközi szerzői normákat és törvényeket, tájékoztatásunk,
engedélyünk és a jogvásárlás, valamint az Atlantisznál 1990-ben megjelent első
kiadás említése nélkül, s természetesen a jogtulajdonos által jóvá nem hagyott
kontextusban újraközölte a szöveget."
Sárközy
Péter, aki talán a legjobban hiányolta a szövegek közreadását, ekkor megjelent
cikkében üdvözli a kéziratok kiadását.
Még mindig nagy sikerrel játssza Jordán Tamás
a "monodrámáját"- ez derül ki Garai Lászlónak a művésszel készített
interjújából.
1994-ben Gyertyán Ervin már nem a szövegek
kiadását, hanem az azokat kísérő tanulmányokat bírálja.
1995-ben Vadai István szövegkritikai
megjegyzéseket tesz a Szabad ötletek... kiadásához, melyben több tucat
hibás olvasatra lel.
Nagy Attila Kristóf interjújában Márton László
és Veér András pszichológusok vitatkoznak: "Veér: A magánvéleményem az,
hogy én biztosan nem adtam volna ki, tekintettel rá, hogy olyan dolgokat tud
meg belőle az olvasó, amelyeket magánügynek kellene tekinteni. Egy költő
'magánügyeit' még később sem szabad ilyen meztelenül odadobni a közönség elé.
Ha a hozzátartozók beleegyeztek a jegyzék publikálásába, akkor jogi probléma nincs,
csupán gesztus kérdéde az egész. (...) Márton: (...) Úgy vélem, azáltal, hogy a
Szabad ötletek jegyzékét átlapozzuk, semmit sem csorbul József Attila emberi
méltósága és költői nagysága".
Napjainkban szerencsére lecsengett ez a vita, az
1995-ösnél frissebb igenlő vagy tiltakozó hozzászólásról magam nem tudok.
Feladatunk ezután már nem az, hogy a megjelentetés jogosságán morfondírozzunk,
hanem, hogy ahogyan Lengyel András tette, megvizsgáljuk, hogy ezek a szövegek
mivel viszik előbbre a József Attilával kapcsolatos ismereteinket, fényükben
hogyan látjuk költészetét, életét. Elutasítom az olyan vélekedéseket, melyek
szerint ezek a szövegek semmivel sem vitték előbbre a kutatást, hogy
kórleletek, melyeket nem szabad figyelembe vennünk. Igenis figyelembe kell
vennünk azokat az információkat, melyeket elénk tárnak, miközben soha nem
szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a szövegek mégiscsak pszichoanalitikus
- vagy ahhoz hasonló - szituációban íródtak, hogy a legteljesebb mértékben
szubjektívek, így az objektív tényekhez viszonyítva esetleg hazugnak is
tűnhetnek. De akkor, 1934-36-ban József Attila ezekben a
"hazugságokban" hitt. És számunkra ez a fontos.
Irodalom:
AGÁRDI Péter
1991: Tabudöntés – szoros és szabad
olvasatban. József Attila: Szabad ötletek jegyzéke. Mozdó Világ, 3. sz.
BENEY Zsuzsa
1992: Miért fáj ma is? – Az
ismeretlen József Attila. Kortárs, 10. sz.
DOMOKOS Mátyás
1991: Mondom a magamét. Az
alkotó személyiségjogairól. Kortárs, 7. sz.
GARAI László
1993: József Attila ötleteinek
szabadsága. Jordán Tamás monodrámája a Radnóti Színpadon. Beszélő, jan. 9.
GYERTYÁN Ervin
1994: Posztmodern József Attila?
Tekintet, 3-4. sz.
HORVÁTH Iván – TVERDOTA György
1992: „Miért fáj ma is”. Az
ismeretlen József Attila. Balassi Kiadó.
JÓZSEF Attila
1993: Szabad ötletek jegyzéke két
ülésben. Atlantisz, Bp.
KERTÉSZ Tivadar
1980: József Attila 1905-1937.
Orvosi Hetilap, 36. sz. 2207-2209.
LASSÚ Zsuzsa
1991: Rendelkezhetünk-e szabadon a
Szabad ötletekkel? Élet és Irodalom, febr. 15.
LENGYEL András
1991: „A Szabad ötletek
jegyzéké”-ről. Kísérlet József Attila szövegének értelmezésére. Jelenkor,
6. sz.
M. RÓNA Judit
1980: József Attila kéziratai és
levelezése. PIM, Bp.
NAGY Attila Kristóf
1995: A szent őrülettől a Szabad
ötletekig – avagy irodalom és neurózis. Mozgó Világ, 4. sz.
NAGY Lajos
1927: A pszichoanalizis szociológiai
perspektivában. Együtt, 3. sz.
NÉMETH Andor
1973: A szélén behajtva.
Magvető, Bp.
PÜNKÖSTI Árpád
1991: A mélység üzenete. József
Attila lelkünk fénye és árnya. Népszabadság, 69. sz.
RÉVAI József
1974: József Attila. Kossuth ,
Bp.
SÁRKÖZI Péter
1993: Miért fáj nagyon az ismeretlen
József Attila? ItK., 1. sz.
SZABOLCSI Miklós
1963: Fiatal életek indulója.
Akadémiai, Bp.
TVERDOTA György
1987/88: A szürrealizmus és a
Szabad-ötletek jegyzéke. Literatúra, 3. sz.
VADAI István
1995: Szövegkritikai megjegyzések
József Attila Szabad ötletek jegyzéke két ülésben kiadásához. BUKSZ tavasz.
VALACHI Anna
1998: József Jolán, az édes mostoha.
Egy önérvényesitő nő a huszadik század első felében. Papirusz Book, Bp.
VEZÉR Erzsébet
1971: Ismeretlen József
Attila-kéziratok. It, 3. sz.
1988: Ki íratta a Szabad ötleteket?
Élet és irodalom, máj. 13.
