Nem lehet már diszkréten hallgatni, NAT-ügyben végképp nem, odáig
dagadt már a botrány, s annyi erdélyi magyartanár aggódik azon, hogy mi lesz
majd, ha ez itt is érvényes lesz.
Látom, de nem akarom elemezni itt most a különféle politikai
irányzatok kanonizálási törekvéseit, sem a nyilvánvalóan helytálló
szakmai-pedagógiai érveket, amelyeket komoly intézmények, rangos kutatók hoznak
fel a NAT ellen. S közben persze, hogy hazaszeretetre (is) kell a gyermeket nevelni. Hogyne.
Nyilván újra kellene definiálni azt is, hogy mi a nemzet, azt is,
hogy mi az alaptanterv, a nemzeti minimum, haza, s szeretet, sejtem, hogy a “közös
ismeretanyagunk”-ban nem vétetett figyelembe a mi ajánlásunk, s hogy odaátról
másképp fest a Kárpát-medence, mint ideátról. Igaz, festői. Innen is, onnan is nézve.
Eközben egy másik országban, egy másik minisztériumban egy
másik miniszter jóváhagyásával egy egészen más tanterv készül, a szakma bevonásával,
tapasztalt egyetemi tanárok irányításával. Kánonátrendezés nélkül, korrektül.
Arra procedurálisan sincsen lehetőség, hogy a NAT átszivárogjon, itt is
érvényes legyen, csak azért, mert azt Kárpát-medencei közös tantervnek álmodták
meg a szerzők. Nehezen mondom ki, de ez az agyonszabályozott, hierarchikus
oktatási rendszer legalább ilyen törekvések ellen véd bennünket. Ilyen módon Romániában
nem is lehetne tantervet írni, nemcsak magyart, de semmilyet se.
Ez itt egy másik ország, NAT-mentes övezet, az
Iskola a határon innen rekedt.
