Az, hogy a tanárok
fizetése késik, általános felháborodást váltott ki, pedig ez csak a jéghegy
csúcsa, a változások a mélyben zajlanak. Ennek a döntésnek nem az a lényege,
hogy a fizetéseket közvetlenül a tanügyminisztérium folyósítsa, itt egy nem is
olyan rejtett centralizációs folyamatnak vagyunk a tanúi. Közvetlenül ezután
gyors és célratörő döntésekkel szilárdul meg újra a tanfelügyelőségek hatalma,
azoké a tanfelügyelőségeké, melyeket nemrég még felszámolni készültek a
decentralizáció jegyében, azoké, akiknek menedzseri tervében azóta is
folyamatosan szerepel a decentralizáció elve mentén tett intézkedések
támogatása. A minisztériumnak szinte katonai szigorral alárendelt intézmények
kétségtelenül a leghatékonyabb harcosai lehetnek a miniszteri szándék
megvalósításának. Az évtizedes hajbókolás, a fölé-alárendeltségi viszonyok
egyértelműsége most ismét feléled, Caligula helytartói gondolkodás nélkül végre
fogják hajtani a minisztériumi ukászt, helyreáll az áhított rend, a felülről
irányított, szófogadó rendszer, maga a biztonság, a kiszámíthatóság. Sőt, a
tanfelügyelőségek a rájuk oly jellemző megfelelési kényszer hatása alatt még
rátesznek egy lapáttal minden utasításra. Ez az eszköze annak, hogy új, finoman
álcázott intézkedésekkel indirekt módon a magyar iskolák zömének (is) működési
feltételeit korlátozzák, osztályaikat, normáikat, személyzetüket csökkentsék.
Az iskolák nagy többsége ugyanis – különösen a magyar iskolák, tagozatok,
szórványiskolák – nem férnek bele a költségvetésükbe. Eddig a hiányzó összeget
minden önkormányzat kipótolta, felvállata a létszámon aluli osztályok
működtetését, a tanári karnak nem kellett éreznie azt, hogy fizetésekre nincs
megfelelő összeg.
Most, miután váratlan
fordulattal a fizetésekkel kapcsolatos költségek átutalása a minisztérium
hatáskörébe kerül, és a tanév közepén egy hirtelen döntéssel megváltozik az
iskolák működési szabályzata[1]
az üzenet a következő: nem lesz költségvetés-kiegészítés. Az igazgatók pedig új
munkaköri leírást írnak alá, melynek értelmében közvetlenül felelnek azért,
hogy az általuk vezetett intézmények ne lépjék túl a költségvetést. Kis pikáns
zárójel, hogy az emberi mivoltukhoz is méltatlan versenyvizsgán
keresztülrángatott igazgatók ugyan aláírtak egy négy évre szóló szerződést, ez
most ügyesen módosul: az igazgató működését már nemcsak a tanári kar és
vezetőségi tanács 2/3-a, hanem a tanfelügyelőség vezetőségi tanácsának 2/3-a is
felfüggesztheti. Magyarul: ha a főnök akarja. Így működik egy centralizált
rendszer. Igazgató, ha székéhez ragaszkodik, saját kezével fojtja meg
iskoláját, melynek érdekeit kellene képviselnie. Márpedig a költségvetésbe bele
kell férni, bármi áron.
„Létszámon aluli
osztályokat nem engedélyezünk olyan iskoláknak, amelyek nem férnek be a
költségvetésükbe.” – hangzik el a tanfelügyelőségi közlemény. Elhangzik, ez
fontos, mert mindennek írásos nyoma sehol nem marad, a dokumentumok
kristálytiszták, mindjárt mutatom, hogyan.
Legyünk komolyak, az az iskola, ahol létszámon aluli osztályok vannak,
többnyire nem fér bele a fejkvóta-finanszírozásba. Magyar iskolák, osztályok,
szórványiskolák, magyar nyelv tanítása román tagozaton – és természetesen
minden más kisebbség. Hiába mond ellent ez a tanügyi törvény híres, sokat
használt, sokat értelmezett és többször módosított 63-as cikkelyének[2],
mely egyedüli garanciája szórványiskoláink fennmaradásának, senkit sem érdekel.
Igen, ez törvénysértés.
„Különben is, két éve
egyetlen iskola sem kapott létszámon aluli működési engedélyt a minisztérium
Kisebbségi Főosztályától” – folytatódik a közlés. Nem tudom, kétlem, sőt
cáfolnám. Ez legalább manipuláció, ha nem az igazság torzítása.
Hiába van meg tehát a minimális
létszám minden osztályban, sőt azon felül is néhol, hiába küldték el már
korábban az igazgatók törvényt és határidőket betartva a 2018-2019-es tanévre
beiskolázási tervüket 4 helyett 3, 5 helyett 4 osztályt hagynak jóvá minden
iskolában. Sorra mindegyikben. Ott is, ahol nincsenek létszámon aluli
osztályok! Igen, ez is törvénysértés.
Négy órán keresztül
tartó, nyomott hangulatú, fenyegető hangnemben zajló, a megújult hierarchiára
alapozott igazgatói gyűlés. Aréna, ahol az embernek van ideje többször oda-vissza
átlépni saját pszichológiai határait. Ez nem több, mint ízléstelen.
A dokumentumokban ez a
manőver sehol sem látszik. A beküldött beiskolázási terv aláíratlanul megy a
kukába, egy cetlire firkálva sorra mindenkinek elmagyarázzák – szóban! -,
hogyan írja újra, az igazgató, ha szót fogad, hazamegy, a saját kezével fogja
újraírni a beiskolázási tervet úgy, hogy osztályokat von össze. Vezetőségi
tanácsi döntés is kell holnapra, no persze, olyan döntés, amelynek az
eredményét eleve lediktálják, egy olyan vezetőségi tanácstól, amely még csak
össze sem hívható holnapig. Esély sincs arra, hogy olyan helyzetbe kerüljön
bárki is, hogy létszámon aluli osztályai működjenek, ergo nincs szükség a
létszámon aluli engedélyekre. Az, hogy a módosítást a tanfelügyelőség kérte,
az, hogy a korábban beküldött beiskolázási tervet elutasították, sehol sem dokumentálható.
Hiszen az igazgató saját maga kérte.
Ne beszéljünk tehát
minőségi oktatásról, kisebbségi jogokról, pozitív diszkriminációról, ezek egy
korszakkal korábbi retorika szlogenjei csupán.
Ma én erre nemet
mondtam. Elfogadtam karcsúsító, takarékoskodó intézkedéseket ugyan, de nemet
mondtam. Hányan csatlakoznak? Hányan támogatják közös ügyünket? Van-e elég
karakán igazgató kolléga ebben az országban, akik jobban ragaszkodnak
iskoláikhoz, felvállalt küldetésükhöz, mint székeikhez? Kinek esik le a
tantusz, hogy ez nem több, mint ócska
csapda? És ki látja meg, hogy a nagy spórlás áldozatául leghamarabb az
anyanyelvű oktatás esik?
UPDATE 1.
Péntek. Ad-hoc gyűlésre hív a tanfelügyelőség, fél órával korábban értesítenek.
Jelen van a máramarosi középiskolák, szakiskolák zöme. Közlemény: 19 osztállyal
kevesebbet hagynak jóvá, mint amennyit kértünk, hosszan sorolják ki mindenkitől
vágnak le osztályokat. A magyar líceum 2 osztályt kért, egyet hagynak jóvá. A
kalkulus a következő: VIII. osztályba járó diákok száma osztva 28-cal = jóváhagyandó
IX. osztályok száma, az erre vonatkozó miniszteri rendelet alapján[1] Általános a felháborodás,
nagyon nagyot változik a hangnem, igazgatókat érvelni ilyen keményen még talán
nem is hallottam. Magam is elmondom, hogy ez az egy osztály iskolánk felét
jelenti, hogy biztosítanunk kell diákjaink számára a szakok diverzitását, hogy
nem várhatjuk el minden magyar gyermektől, hogy matematikát tanuljon (nem ismerem
el, hogy én magam is így tanulhattam csak magyarul, s lám...), hivatkozom
kisebbségi jogokra, finoman megkérdezem, ugye, érvényben van még a tanügyi
törvény 63-as cikkelye, s hogy az alkotmányt jól ismerem-e[2], kilátásba helyezem, hogy
sajnos ilyen körülmények között a közeljövőben gyakran fognak találkozni
elégedetlen és ideges szülőkkel, elmondom, hogy a közösségnek milyen rendkívül
fontos ez az iskola, melynek megszüntetni kívánt humán osztályába járt a
képviselő úr is, akivel úgyszintén találkozni fognak. Értjük igazgatónő, hogy nem tud segíteni nekünk, mondják kis
mosollyal, melyet én nem is veszek észre.
UPDATE 2.
Hétfő. Fél óra múlva igazgatói gyűlés a polgármesteri hivatalban, közli a
polgármester titkárnője. Mi, igazgatók, ugyanazok. A polgármester beszámol arról,
hogy a egyeztetett a főtanfelügyelővel (aki közölte, hogy ismerteti majd vele a
döntésüket), rendkívül fel van háborodva, szidja a „nefericit”[3]
minisztert, a kormányt, a kormánypártot, s biztosít arról, hogy Nagybányán
egyetlen osztályt sem fog a tanfelügyelőség megszűntetni, és hogy a
költségvetést, ha kell, a tanárok fizetését is ki fogja egészíteni az
önkormányzat. Hallgatjuk a politikailag aláfűtött diskurzust. Jól
beszél. Két apró kérdés merül fel
csak bennem: 1. A tanfelügyelőség konzultál a polgármesteri hivatallal,
meghallgatja annak javaslatát, majd annak távozása után döntést hoz – hogyan garantálhatja
hát a döntés eredményét a polgármester? 2. Ha a fizetésekkel kapcsolatos
költségeket a minisztérium felügyeli, hogyan, milyen könyvelési manőverrel
akarja ezt kiegészíteni az önkormányzat? S e kettőben kételkedve, vajon a téma
s az alkalom több-e, mint egy nyilvános politikai önkifejezés közönséggel
telizsúfolt arénája?
Update 3.
Még mindig hétfő. Találkozó a képviselővel. Operatív, segítő szándékú,
konzultációra épülő megbeszélés. Mindannyiunkat képviselve készül kérvényeinkkel
az Államtitkári Kabinetbe - létszámon aluli osztályaink működésének engedélyeztetése
most előrehozott, elbonyolított kényelmetlen procedúra. [4]
Asszonypataka,
Anno Domini 2018, a magyar kultúra napján - … helyett.
UPDATE 4. Ismét hétfő. Ötödik gyűlés ugyanabban a témában, most négyszemközti megbeszélés. Azóta új miniszter, változatlan helyzet. És a tanfelügyelőség ugyanott tart: jövőre eggyel kevesebb líceumi osztályt hagynak jóvá. Beszélgetésünk egyre feszültebb, mosolyunk valahogy nem természetes. Az érvek ugyanazok mindkét oldalon. A helyzet áldatlan, a törvénysértés egyértelmű. Jogvédelem, érdekképviselet: figyeljünk Nagybányára!
UPDATE 4. Ismét hétfő. Ötödik gyűlés ugyanabban a témában, most négyszemközti megbeszélés. Azóta új miniszter, változatlan helyzet. És a tanfelügyelőség ugyanott tart: jövőre eggyel kevesebb líceumi osztályt hagynak jóvá. Beszélgetésünk egyre feszültebb, mosolyunk valahogy nem természetes. Az érvek ugyanazok mindkét oldalon. A helyzet áldatlan, a törvénysértés egyértelmű. Jogvédelem, érdekképviselet: figyeljünk Nagybányára!
[1] OMEN 5472/2017, Articolul 7. : 1. constituirea
formațiunilor de studiu de început în învățământul liceal, profesional și
postliceal din 28 de elevi;
[2] Art. 32, alin. (3) Dreptul persoanelor aparţinând minorităţilor
naţionale de a învăţa limba lor maternă şi dreptul de a putea fi instruite în
această limbă sunt garantate; http://www.constitutiaromaniei.ro/art-32-dreptul-la-invatatura/
[3] boldogtalan
[4] OMEN 5472/2017 Articolul 8 (1) Organizarea
formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63
alin. (2) din Legea nr. 1/2011 se aprobă de către secretarul de stat
care coordonează învățământul preuniversitar și de către
secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar în limbile
minorităților. Propunerile fundamentate
ale unităților de învățământ preuniversitar și asumate de către inspectoratele
școlare privind organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63
alin.
[1] OMEN 5472/2017, Articolul 7. : 1. constituirea
formațiunilor de studiu de început în învățământul liceal, profesional și
postliceal din 28 de elevi;
[2] Art. 32, alin. (3) Dreptul persoanelor aparţinând minorităţilor
naţionale de a învăţa limba lor maternă şi dreptul de a putea fi instruite în
această limbă sunt garantate; http://www.constitutiaromaniei.ro/art-32-dreptul-la-invatatura/
[3] boldogtalan
[4] OMEN 5472/2017 Articolul 8 (1) Organizarea
formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63
alin. (2) din Legea nr. 1/2011 se aprobă de către secretarul de stat
care coordonează învățământul preuniversitar și de către
secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar în limbile
minorităților. Propunerile fundamentate
ale unităților de învățământ preuniversitar și asumate de către inspectoratele
școlare privind organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63
alin.
[2] (2) Prin excepţie de la prevederile alin. (1), în
localităţile în care există cerere pentru forma de învăţământ în limba maternă
a unei minorităţi naţionale, efectivele formaţiunilor de studiu pot fi mai mici
decât minimul prevăzut de prezenta lege. Decizia privind înfiinţarea şi
funcţionarea acestor formaţiuni de studiu aparţine Ministerului Educaţiei,
Cercetării, Tineretului şi Sportului, cu consultarea consiliului de
administraţie al unităţii de învăţământ respective. https://legeaz.net/legea-educatiei-nationale-1-2011/art-63
