Ki az a Nyilas Misi?


Egy teljesen életképtelen alak? Egy boldogtalankodó, esetlen, félszeg, önmagát megvédeni nem tudó, származása miatt is frusztrált figura, olyan, amilyenekről csak könyvekben olvasni, mert a való életben már rég eltaposták volna? Vagy ő a becsület, a segítőkészség, az ártatlanság veretes példája, aki a körülmények áldozata lett? Mit tanítunk ma Nyilas Misiről, Nyilas Misivel a diákjainknak? Milyen életideált közvetít ez a szereplő?
Azt tanítjuk általa, hogy a kollégium, az iskola olyan igazán demokratikus hely, ahol Orczy és Nyilas Misi, az ács fia, egy osztályba járhat. Ami azért nem azt jelenti, hogy egyforma jogaik vannak, akkor és ott, nem azt jelenti, hogy a tanáraik nem társadalmi helyzetük alapján ítélik meg diákjaikat, de mindenképp kiderül ezekről a jelenetekről, hogy maga az elbeszélő is elítéli azokat, negatív példaként mutatja be a megkülönböztetést, még ha van is lehetőség arra, hogy egy ács fia óriási áldozat árán iskolába járjon.
Azt tanítjuk, hogy Misi minden olyan helyzetben, ahol azt teszi, amihez ért, becsülettel helytáll. És minden olyan helyzetbe, amihez semmi köze, belebukik, óriási galibát és kárt okoz. Kiválóan tanul, és ebben nem is tud tévedni. De nyilván a debreceni diák nem tud professzionális lutrizó lenni. S nyilván belebukik naivságába, tudatlanságába, tapasztalatlanságába. Tapasztalatot csak áldozat árán szerezhet. Óriási áldozat árán. S nemcsak magának – másoknak is kárt okoz. Amatőr, lelkes amatőr, aki elhiszi magáról, hogy másoknak jót tesz, s éppen azzal okoz kárt, hogy magára vállal olyan feladatokat, amikhez semmi köze. Az ilyen lelkes amatőrök nagyobb segítségünkre lennének már akkor is, ha nem csinálnának semmit. Az sem menti fel Misit, hogy jót akart. Akarni kevés. S csupán a romantikus véletlenen múlik, hogy buzgolkodása nem vezet tragédiához.
Légy jó, igen, légy, abban légy jó, amihez értesz. De mindig lépj ki egy kicsit a konfortzónádból. Hidd el magadról, hogy ott lapul benned a tehetség, hogy lehetetlennek tűnő feladatokra is képes vagy, de tedd ezt úgy, hogy ne essél a lelkes amatőr-lét csapdájába. Emlékezz arra, amikor a mai produkciódban kételkedtél, nem hitted, hogy menni fog, hogy meg tudod csinálni, tulajdonképpen azt sem hitted, hogy szeretni fogod. Mindig emlékezz erre, s tedd mellé azt a boldog sikerélményt, amit a teljesíthetetlennek tűnő feladat teljesítése után éreztél. Ez visz előre, ha vállalod az ismeretlent, ha hiszel a saját akaratodban, ha megtanulod reálisan felmérni képességeidet. Ha bátrabb, sokkal bátrabb vagy Nyilas Misinél, ha nem adod fel, ahogy ő feladta, ha nem a könnyebb utat választod, ha megküzdesz helyedért a világban.
Van itt néhány részletkérdés, amolyan érdektelennek tűnő körülmény, ami inkább szól tanárnak, mint diáknak. Az, amit a kollégium autonómiájáról mond az igazgató, a mai intézményvezetőknek is a legfőbb problémája. Az, ahogyan ő egy intézmény autonómiáját gerinces ember módjára képviseli, mindannyiunknak példaértékű. Ahogy a tanári kar ellenében is emberi arcát mutatja a diáknak, az mindannyiunknak kötelező feladat kellene, hogy legyen. S itt a rossz példa legalább annyira motivál bennünket, mint a jó. Nyilas Misit bántják, ezért elhagyja a nagyhírű kollégiumot. Mi már tudjuk, hogy az effajta vaskalapos pedagógia, a gyermeket gúzsba kötő öncélú rend és fegyelem, a kényszerítés, a megfélemlítés, a megalázottság és kirekesztés különféle formái nem visznek előre. A negatív példa szomorú következményei állnak mindig szemünk előtt, amikor egy gyermekbarát, valóban családias, otthon-illatú iskolát teremtünk, olyat, ahol még Nyilas Misi is jól érezné magát. Nem célunk nektek latin declinatiokat tanítani: funkcionális, korszerű tudást kell átadnunk nektek.  Azt tanítjuk, mondd ki a véleményed, érvelj, s ha igazad van, vidd győzelemre gondolatodat. Azt tanítjuk, szólíts meg minket, tekints partnernek, használd tudásunkat, mondd el, ha valami fáj, tárd fel titkaid. És te azon szerencsés diákok közé tartozol, akik ezt megtapasztalhatták. Értékeld ezt, beszélj róla társaidnak, s ne feledd, hogy ősszel lehetőséged van egy olyan iskolában tovább tanulni, ahol nem kell magad Nyilas Misinek érezned. Hát légy jó, légy jó…
Fotó: Pongrácz Panni


NE ikszelj! Járj magyar középiskolába!


A 4829/30.08.2018-as miniszteri rendelet értelmében azok a diákok, akik magyar (vagy bármilyen kisebbségi) tagozatra jártak, és anyanyelvből is záróvizsgáztak, középiskolába való beiratkozásukkor kérhetik, hogy anyanyelv jegyüket ne vegyék figyelembe átlaguk kiszámításakor. Ezek a diákok azonban nem iratkozhatnak magyar tannyelvű középiskolába.
A sajtó természetesen csapda-helyzetként, ál-lehetőségként állítja be a rendeletnek ezt a paragrafusát, pedig a Valentin Popa miniszter idejében (2018 augusztus 30-án) kiadott dokumentum világosan fogalmaz:

ART. 6 Candidaţii care au urmat cursurile gimnaziale în limba maternă şi au susţinut evaluarea naţională la limba şi literatura maternă respectivă pot opta pentru stabilirea mediei la evaluarea naţională fără a lua în calcul rezultatul la proba de limbă şi literatură maternă. În acest sens, părinţii sau reprezentanţii legali ai acestor candidaţi completează o declaraţie, semnată de părinte sau reprezentant legal şi de candidat, care însoţeşte fişa de înscriere în vederea repartizării computerizate. Aceşti candidaţi, care au optat pentru stabilirea mediei la evaluarea naţională fără a lua în calcul rezultatul la proba de limbă şi literatură maternă, nu pot fi înscrişi în învăţământul liceal sau profesional în clase cu predare în limbile minorităţilor naţionale.

A lehetőség természetesen fennáll. Kizárólag azoknak szól, akik magyar tagozaton fejezték be a VIII. osztályt és román tagozaton kívánják folytatni középiskolai tanulmányaikat, úgy, hogy a román és matematika vizsgajegyük átlaga nagyobb, mint a magyar vizsgajegyük. Nem biztatjuk őket, hogy hagyják el a magyar tannyelvű középiskolákat! De be kell látnunk, ebben a helyzetben viszonylag kevés diák lesz.
Országos szinten nyolcadik és kilencedik osztály között évente kb. 1500 diák morzsolódik le. Ők vagy román tannyelvű elméleti líceumokat, vagy román tannyelvű szakiskolákat választanak. Kisebb hányaduk iskolaelhagyó, vagy külföldi középiskolát választ. Ezek a diákok az érintettek a miniszteri rendelet 6-os cikkelye szerint.
A 2018-as VIII-os záróvizsgán 7285 diák jelent meg. 53,38%-uknak lett román nyelv és irodalomból 5-ösön felüli jegye, 55,53%-uknak matematikából, és 93,51%-uknak magyar nyelv és irodalomból. Vélhetően a diákoknak nem érdekük, hogy a magyar nyelv és irodalom jegyükről lemondjanak, néhány elszigetelt esettől eltekintve senkinek nem előnyös a magas jegy nélkül számíttatni ki átlagát.
Kinek érdeke figyelmen kívül hagyni a magyar jegyet? Annak az igazgatónak, osztályfőnöknek, beiratkozási bizottság-tagnak, aki átlát a rendszeren, és az a célja, hogy minél kevesebb diák jusson magyar tagozatra. Hasonló hozzáállásokat láttunk már, nem lenne meglepő, nem csak a többségiek közül kerülnek ki ilyen ellendrukkerek. A veszély azonban fennáll, főképp tagozatos iskolákban, főképp az űrlapot figyelmesen el nem olvasó, manipulálható szülők körében. Őket szólítjuk meg, és a magyar középiskolák jövőjéért erkölcsi felelősséget érző osztályfőnököket: legyenek figyelmesek. Ne ikszeltessék ki a diákokkal/szülőkkel ezt a rovatot! Csak ha valóban céljuk, hogy román tagozatot válasszanak a diákok, és érdekük, mert a magyar jegy kisebb. Bízunk benne, hogy kevesen lesznek.



A magyar nyelv és irodalom vizsga tananyaga elérhető itt:
tételmodellek a gyakorláshoz itt:
A diákok próbavizsgákon gyakorolták a vizsgahelyzetet, s biztos vagyok benne, hogy minden magyartanár lelkiismeretesen felkészítette diákjait erre a megmérettetésre. Mi, tételszerkesztők különösen figyelünk arra, hogy minden adott legyen a jó eredményekhez. Ti készüljetek, legyetek figyelmesek, dolgozzatok igényesen, hogy aztán büszkék lehessetek anyanyelv-jegyetekre! Ne ikszeljetek, válasszátok a magyar középiskolákat!


Tegyünk azért, hogy mi, anyák, itthon tudhassuk fiainkat!


Fejtsd ki véleményedet… értelmezd a metaforát… példázd… foglald össze… tömörítsd… határozd meg a témáját… mutasd be… emeld ki a kulcsszavakat… nevezd meg a beszélő szándékát… fogalmazz kérdéseket… nevezd meg az ok-okozati összefüggéseket… fedezd fel a szöveg szerkezeti elvét.
Ezt tanítjuk gyermekeinknek szövegértésből. Olyan diákokat nevelünk, akik a nyelv mögötti nyelvre is érzékenyen reagálnak. Értik az iróniát, értik a kommunikációs funkciót, értik a ráhatást és értik a manipulációs szándékot. Ha a nyelvi kifejezőeszközök finomságát képesek pontosan észlelni, gondolkodásuk, szövegalkotásuk, logikai tevékenységeik nyilván követik a megértés színvonalát. Egyszóval a nyelv professzionális felhasználóit képezzük, s a nyelv által tanítjuk a tudományokat. A világ megismerésének racionális eszközeit adjuk a kezükbe. Nemigen tudunk mást hirdetni, mint a tudás hatalmát, azt, ami ma talán nem érték a hatalmon levő tudatlanok szemében. Kényelmetlen hősöket nevelünk, magabiztos egyéniségeket, manipulálhatatlan, kritikus gondolkodókat. Elméleti líceum vagyunk, értelmiségieket képezünk, olyanokat, akik magas százalékban érettségiznek, nagy átlaggal jutnak be egyetemekre, beszélik a művelt magyar köznyelvet, helyesen írnak, mindannyian elsajátították az urbánus magatartásformák alapjait, képesek részt venni kötetlen kommunikációs helyzetekben, és képesek tudományos kiselőadásokat tartani. Könnyedén szólalnak meg két idegen nyelven, és nem jönnek zavarba akkor, ha megkérdezik őket, beszélnek-e angolul, tudnak-e németül. Lételemük a vizuális kultúra, a másodperc törtrésze alatt kutatnak fel releváns információkat, és használják fel azokat a hétköznapi vagy tudományos problémamegoldáshoz. Naprakész tudással, bejáratott tanulás-technikákkal, kőkemény értékrenddel engedjük el őket, s talán előttük állt néhány gerinces példa, talán volt, aki emberséggel szólt hozzájuk. Túl fognak nőni azokon, akik ma körülveszik őket, s ha ők is akarják, kiemelkedhetnek abból a társadalmi osztályból, amiben a szüleik élnek. Ebben mérhető leginkább egy iskola értéke: hány diák emelkedik ki önerőből saját környezetéből? Sokkal relevánsabb ez, mint a különben igen magas érettségi eredmény, az egyetemválasztás vagy a teljességgel érdektelen utolsó bejutási átlag.

Itt ülnek a jövő informatikusai, orvosai, pedagógusai, pszichológusai, feltalálói és kutatói.  Elengedjük őket, búcsúzunk, s mi minden évben rutinosan egy kicsit belehalunk.

Mi legyen velük? Megteremtettük-e nekik a minden kampányban ígért munkahelyeket? Van-e lehetőségük arra, hogy decens életszínvonalon kamatoztassák ismereteiket, tehetségüket, vagy beérjük néhány hőzöngő szlogennel az itthonmaradás kötelességéről? Vannak-e gazdasági eszközeink arra, hogy az egyetemet végzett fiataljainkat hazahozzuk Nagybányára?  Teremtünk-e nekik élhető várost, ahol feloldódhatnak például a kulturális események sokszínűségében? Vagy komolyan gondoljuk, hogy eljárnak majd operettre, nótaestre, borkóstolóba? Készüljünk fel arra, hogy hangosan felvihognak majd, ha nyilvánvaló ostobaságot, ordító ízléstelenséget, giccset, csiricsárét, hacacárét, korrupciót látnak, vagy mindettől udvariasan távol maradnak.  Különben is, hol vannak a diákok, hol van a tanári kar? – kérdezzük. És miért marad távol józan értelmiségi mindattól, ami a kulturális kínálatban feltűnik, miért vonul vissza egy városnyi értelmiség mély, értelmes, művelt beszélgetésekre házakba és kertekbe, asztalsarkokra és fotelek mélyébe?  Miért van tele a pesti, kolozsvári, szatmári színház fiataljainkkal? Ostorozzuk diákjainkat, mert nem jönnek el rendezvényünkre, pártunkba és színházunkba, nincsenek ott a szüreti bálunkon és a március tizenötödikénken. Ostorozzuk őket, mert folyton a kütyüiken lógnak, és azt hisszük, ez függőség, mindenféle kóbor népnevelőt invitálunk ide, hogy megszabadítson bennünket a kütyüktől, a csapdáktól, a gonosztól, és a finnugoroktól, persze. Ostorozzuk őket, mert nem olvasnak. Miközben az iskolában azt mondjuk nekik, nézd meg gyermek, ott van a vers a kütyüdön, nem nyomtatom ki, mentsünk meg néhány szép, lombos fát, különben is, használj keresőt, amott a többi vers, néhány regény, kezedben a világirodalom minden lényeges alkotása – no meg néhány igazán lényegtelen darab, s nézd, a lényeg és a lényegtelen között pontosan az a különbség, hogy… Használd csak, de használd jól, szedd szét, rakd össze, fedezd fel, hogy működik, mutasd meg nekünk is, találj ki jobbat, fedezz fel mást. S amikor kilép a kapun, azt várják el tőle, másszon fára inkább, legyen sáros, horgoljon vagy süssön kenyeret, őrizzen hagyományt, dúdoljon nótát és járjon legényest. Süssön is, járjon is, őrizzen is.  De legyen szabad a mában élnie, s ne várjuk el folyton tőle, hogy éljen úgy, ahogy régen volt.
„A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele.” – ezt mondta a kőszívű ember, Baradlay Kazimir, a negatív hős. Mondjuk, hogy nekünk igazán nem példaképünk, de különösmód ugyanazt szajkózzuk, mint ő, valahányszor fiataljainkat ostorozzuk. S ahol folyton kollektív elmarasztalásnak vannak kitéve – oda nyilván nem szívesen járnak. Ez a rossz moralizálás akasztja meg a haladást, ez tartja távol őket mindattól, amit közösségben tehetnének. S míg ez a darab föld nem mozog, hanem áll, s ha mégis mozog, süpped, addig ezeket a fiatalokat sem a munkahely, sem a motiváló közösség, sem a kulturális igényesség nem hozza haza. S akkor tovább hőzönghetjük a megmaradásról és kutyakötelességről szóló szlogenjeinket, mikor az ő gyermekeikből már végképp nem lesz magyar iskola. Tegyünk azért, gondolkodó emberek, hogy ha ezen a kapun most kimennek, legyen, aki ismét belép! Tegyünk azért, hogy mi, anyák, itthon tudhassuk fiainkat!



Tizenkét pontatlanság


Márciusaink határkövek. Némelyik az ígéret köpenyébe bújva húsunkba mar, megoszt, szétoszt, leszámol, felszámol, s ha már csak máz a lázunk, nem több, mint zsinóros maszkabál. Igyekszünk emelt fővel kilógni a sorból, hinni, hogy értelme van az értelemnek, még ha ritka előnytelen tulajdonság is. Ismerjük a ritmust, az aki nem lép egyszerre ritmusát: tanulunk ebből, és tudjuk, hogy miért nem követjük. Nehéz ma hinni a forradalmi hévben, mely túlnő az érdekeken. Nehéz ma hinni, hogy ha része vagyunk egy egésznek,  nem tévesztünk mindannyian irányt. Hisszük, hogy van helyünk a Zazar partján, s a létigazolás csak kényszeres pótcselekvés. Küzdünk a mindeggyel, a megalkuvással, a hamis jóakarattal. Nevelünk, tiszta hittel, szigorú elvekkel, szelíd hangon. Növekszünk, fejlődünk, gyarapszunk, együtt vagyunk, lám.
Holnap sem dobhatod sutba a kokárdád. Kívül hordtad, lecsatolható, a szívdobbanás ma elmarad.


Toplistás iskolák



Közeledik a IX. osztályba való iratkozás, készülnek megyei szinten az iskolákat a tavalyi bejutási átlagok alapján rangsoroló füzetecskék – elegáns munkahelyeken kötelező irodalom elegáns anyukáknak. Egyébre valószínűleg teljességgel alkalmatlanok ezek a kiadványok, statisztikáik ugyanis semmit sem árulnak el az iskolák színvonaláról, adatbázisaik esetlegesek, relatívak, gyakran hibásak, szempontrendszerük amatőr.
Bár a sajtót ez kevéssé érdekli: hangzatos szalagcímekben kiáltanak ki egy-egy iskolát a megye legjobbjának, s ünneplik a győztest. Statisztikák, elemzések, toplisták készülnek a tanfelügyelőségeken, a minisztériumban, de az egyes iskolák is végeznek önkéntes számításokat.

A toplista három fő mutatója az érettségi átlag, az utolsó tavalyi bejutási átlag és az olimpikonok száma. A szempontok nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy iskolák minőségét, vagy akár eredményességét mérjék.  


Mit mér az érettségi vizsga?
Az elmúlt évek sikertelenségeit országos szinten nagy arányban okozza magának az érettségi tételnek (a tananyagnak, az érettségi követelményrendszernek) a hibája, a javítókulcs indokolatlan megkötései, a fordítási hibák, a javítás szubjektivitása, a szervezetlen vizsgabonyolítás. A más megyékben történő javítás hol az eredményhirdetést késleltette, hol a javító tanárokat sürgette. A tavalyi botrányos javítási hibák arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb csúsztatások nem a mérőeszközben, hanem a javításban történnek. Az érettségi vizsga tehát nem csupán a diákok teljesítményét, hanem magát az oktatási rendszert is méri. Az ilyen hibák kiszűrésén egyébként dolgozik a minisztérium, de az eredmény csak egy még bizalmatlanabb, még gyanakvóbb, agyonkamerázott, jogi procedúrákban gondolkodó, többszörösen túlszervezett, és éppen ezért működésképtelen vizsgarendszer.
Hogyan számítsunk érettségi statisztikát?
Az igazán reális érettségi statisztikát egy teljes generációra vetítve kellene számolni: az sokkal többet árulna el, ha tudnánk,  hányan érettségiztek a 12 évvel ezelőtt első osztályba iratkozott gyermekek közül. Egy ilyen szám tartalmazhatná a külföldre távozott, iskolaelhagyó, iskolaváltó, lemorzsolódott, román tagozatra átszivárgott, szakiskolát végzett, 12 osztályt elvégzett, de érettségire be nem iratkozó, érettségin meg nem jelent diákok hányadát is. Ilyen statisztikát azonban egyetlen középiskola sem számol. Sőt, az érettségi eredményeit manipuláló statisztikák kirívó példája a 2013-as kolozsvári eset, mely világos bizonyítéka annak, hogy a rangos középiskolák számára az érettségi statisztika értékesebb mutató, mint saját diákjainak sorsa. Jó iskolát hamisítani legkönnyebben úgy lehet, hogy azokat a diákokat, akik nem esélyesek, nem is engedjük érettségizni, őszre buktatjuk őket, így a sikeresen érettségizők bűvös százalékát csak a beiratkozottak számához kell viszonyítani. A XII. osztály végén megbuktatott diákok boldogulása aztán senkit sem érdekel. Az őszi érettségi statisztikákat senki sem vizsgálja. A módszer csak 2013-ban keltett felháborodást, azóta országosan elfogadottá vált. Az érettségi statisztika olyan érvvé változik ebben a felfogásban, ami beiratkozó diákok egész hadát serkenti arra, hogy efféle „rangos” iskolákat válasszanak. Gyermek pedig egyre kevesebb van, az értük folytatott harc egyre keményebb.
Érettségi átlagot egy érettségi vizsgaidőszak végén, azaz az őszi érettségi óvások utáni végleges adatait beszámítva kellene közzétenni. Nyáron ugyanis a diákok egy része, bár összességében véve sikertelenül vizsgázik, így „rontja a statisztikát”, mégiscsak letesz 2-3 érvényes, sikeres vizsgát valamely tantárgyból, így ezeken túllépve közelebb áll a teljes sikerhez. Sokan közülük ősszel be is hozzák ezt a lemaradást. S becsülni kell azokat is, akik két nekifutásból, vagy korrigálva egy balesetet mégiscsak leérettségiznek.
Az előző generációkból beiratkozott diákok eredményeit az aktuális generáció statisztikájába viszont nem kell beszámítani. Ők néhány százalékkal javítják a saját generációjuk (tavalyi, tavalyelőtti) érettségi statisztikáit. Tény, hogy minél több idő telik el a próbálkozások között, annál kisebb az esély a sikeres érettségire.
Olimpikonok kilóra
A romániai (és benne a romániai magyar) iskolák színvonalát leginkább a nemzetközi mérések (PISA, PIRLS, TIMSS) mutatják, ezeket a szomorú statisztikákat többnyire azzal mentegetik, hogy viszont milyen magas az olimpikonok (tantárgyversenyeken résztvevő diákok) száma. Versenyző nemzet, avagy ország vagyunk, sehol nem tulajdonítanak olyan fontosságot az iskolai vetélkedőknek, mint Romániában, s tegyük hozzá, mi magyarok ebben fölülmúljuk a többséget, mert azon kívül, hogy elviekben az összes romániai versenyen indulhatunk, megszervezzük a nagyobb magyarországi versenyek erdélyi szakaszait is, sőt, saját versenyeket is kezdeményezünk, s ha nem lenne elég a minisztérium (különben bravúros, de) végeláthatatlan versenykalendáriuma, magukat népszerűsítendő és a felvételi vizsgát helyettesítendő, afféle diákcsalogató versenyeket szervez minden egyetem, könnyen elszámolható, hangzatos pályázatokkal állnak elő a civil szervezetek, amelyek ha egy-egy ügyre akarják felhívni a figyelmet, úgyszintén versenyt szerveznek, s hogy le ne maradjon, valami házi szavalóversenyt minden iskola szervez. S mint az az év végi díjazások alkalmával ismét kiderült, a tanfelügyelőségek önhatalmúlag döntik el, hogy mi minősül versenynek, mi nem, attól teljesen függetlenül, hogy a minisztériumnak különben van egy hivatalos versenytáblázata, melyért annyi küzdelem folyik. Nos, ennek a teljesen részrehajló, mindenféle emberi racionalitást mellőrző versenyválogatásból kerül ki az olimpikonok hada, akik megszámoltatnak, és ennek alapján az iskolák megmérettetnek. Nyilvánvalóan ennek a statisztikának semmiféle relevanciája nincs, és olyan aránytalanságokat kelt, amelyek alapján mindent lehet mérni, csak éppen a sikerességet nem.  
Toplistás iskolák kontra szórványiskolák
Időnként a sajtó, máskor a minisztérium és tanfelügyelőségek éreznek igényt arra, hogy iskolai toplistákat írjanak. Egy ilyen statisztika bölcsen megállapítja, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum az ország legjobb iskolája, ami így is lehet, ha ugyan az ilyesmi fontos volna. Az adatok azonban azért sem relevánsak, mert a Bolyai Líceum nyilván van abban a helyzetben, hogy komoly szelekcióval hozza létre osztályait, egy szórványiskolának viszont az a feladata, hogy biztosítsa az anyanyelven való tanulás lehetőségét minden gyermeknek – azaz a kevésbé jó képességűnek is. Így tehát adódik a kérdés: kiválogatni a jók közül a legjobbakat, és azokat sikeres érettségihez juttatni nagyobb bravúr-e, mint felzárkóztatni a kevésbé jókat is, és a gyenge átlagokkal bejutott gyermekeket négy év alatt 2-3 jegynyi előrelépésre ösztönözni – akár szerényebb érettségi statisztika árán is? És egyáltalán: összemérhető-e két ilyen iskola? Kell-e összemérni, és kinek jó ez?
Ha a fenti toplista eredményhirdetését komolyan vennénk, ujjongva osztanánk meg: lám csak, sokkal előkelőbb helyen van a szórványiskolák között is a Németh László Elméleti Líceum, mint a nagyhírű nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, vagy a sokat támogatott dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont vagy a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a szórványiskolák közül a miénk a legjobb. Ha az ilyen toplisták ugyan számítanának valamit.  

A bűvös bejutási átlag
Mint ahogy az sem az iskola színvonalát mutatja, hogy mi az a legkisebb jegy, amivel még be lehet jutni. Ilyen értelemben érdekes az összehasonlítás: látjuk, hogy a Bethlen Gábor Kollégiumba 8,05-tel lehet bejutni, hozzánk 5,12-vel, mégis az előző toplista szerint jobbak az eredményeink, mint az enyedieknek. Vagy azt látjuk, hogy Enyeden van szelekció, nálunk nincs. Vagy azt, hogy náluk szűkebb a beiskolázási keret (osztályok száma a diákok számához viszonyítva), nálunk tágabb. Vagyis egészen pontosan: nem látunk semmit.

Szociális szempontok kontra statisztikák
Soha, egyetlen statisztika sem mondja ki: az iskolát elvégzett, vagy akár részben elvégzett diákok között egyre többen vannak olyanok, akik mögött nem áll igazi támogató család, akik szociális nehézségekkel küszködnek, akiket elhagytak a szüleik, akik iskola mellett dolgozni kényszerülnek, akik kisebb-nagyobb fogyatékukat győzik le – és akik számarányosan egy szórványiskolában pont annyian vannak, mint a társadalomban magában. Az ilyen diákok ugyanis fel sem érnek a rangos iskolák bejutási átlagához, vagy legalábbis sokkal kevesebben. S bár a szórványiskolákban ezek a gyermekek „rontják a statisztikát”, legtöbbször önmagukhoz képest óriási eredményeket érnek el: elvégeznek 10 osztály, vagy 12-t, legyőzik önmagukat és körülményeiket, óriási erőfeszítések árán jelen vannak az órákon, anyanyelvükön tanulnak, anyanyelvű kultúrában nevelkednek. Ezek a kis, egyéni csodák – ha választani kell – talán többet érnek, mint egy toplista előkelő helye. Mert ezeket a diákokat, bár nem juttattuk érettségihez, mégis megmentettük a teljes elkallódástól. Mert a diák számunkra mégiscsak több, mint egyszerű számadat.
Nem zárom ki, hogy volna mód kialakítani egy olyan komplex módszert, mely az iskolákat megbízhatóan mérhetné egymáshoz, és főképp évtizedekre kiterjedően önmagukhoz, kimutatva a változás trendjeit, azt, hogy javul vagy romlik egy-egy iskola sajátmagához (is) mért teljesítménye. Abban azonban biztos vagyok, hogy az iskolák valós értéke nem derült ki a sajtóban közölt sok százalékos, átlagszámító, összehasonlító adatból, de sokkal közelebb kerültünk az érettségi statisztikák relativitáselméletéhez.
Közeledik a IX. osztályba való iratkozás, készülnek megyei szinten az iskolákat a tavalyi bejutási átlagok alapján rangsoroló füzetecskék – elegáns munkahelyeken kötelező irodalom elegáns anyukáknak. Egyébre valószínűleg teljességgel alkalmatlanok ezek a kiadványok, statisztikáik ugyanis semmit sem árulnak el az iskolák színvonaláról, adatbázisaik esetlegesek, relatívak, gyakran hibásak, szempontrendszerük amatőr.

Bár a sajtót ez kevéssé érdekli: hangzatos szalagcímekben kiáltanak ki egy-egy iskolát a megye legjobbjának, s ünneplik a győztest. Statisztikák, elemzések, toplisták készülnek a tanfelügyelőségeken, a minisztériumban, de az egyes iskolák is végeznek önkéntes számításokat.


A toplista három fő mutatója az érettségi átlag, az utolsó tavalyi bejutási átlag és az olimpikonok száma. A szempontok nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy iskolák minőségét, vagy akár eredményességét mérjék.  


Mit mér az érettségi vizsga?
Az elmúlt évek sikertelenségeit országos szinten nagy arányban okozza magának az érettségi tételnek (a tananyagnak, az érettségi követelményrendszernek) a hibája, a javítókulcs indokolatlan megkötései, a fordítási hibák, a javítás szubjektivitása, a szervezetlen vizsgabonyolítás. A más megyékben történő javítás hol az eredményhirdetést késleltette, hol a javító tanárokat sürgette. A tavalyi botrányos javítási hibák arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb csúsztatások nem a mérőeszközben, hanem a javításban történnek. Az érettségi vizsga tehát nem csupán a diákok teljesítményét, hanem magát az oktatási rendszert is méri. Az ilyen hibák kiszűrésén egyébként dolgozik a minisztérium, de az eredmény csak egy még bizalmatlanabb, még gyanakvóbb, agyonkamerázott, jogi procedúrákban gondolkodó, többszörösen túlszervezett, és éppen ezért működésképtelen vizsgarendszer.
Hogyan számítsunk érettségi statisztikát?
Az igazán reális érettségi statisztikát egy teljes generációra vetítve kellene számolni: az sokkal többet árulna el, ha tudnánk,  hányan érettségiztek a 12 évvel ezelőtt első osztályba iratkozott gyermekek közül. Egy ilyen szám tartalmazhatná a külföldre távozott, iskolaelhagyó, iskolaváltó, lemorzsolódott, román tagozatra átszivárgott, szakiskolát végzett, 12 osztályt elvégzett, de érettségire be nem iratkozó, érettségin meg nem jelent diákok hányadát is. Ilyen statisztikát azonban egyetlen középiskola sem számol. Sőt, az érettségi eredményeit manipuláló statisztikák kirívó példája a 2013-as kolozsvári eset, mely világos bizonyítéka annak, hogy a rangos középiskolák számára az érettségi statisztika értékesebb mutató, mint saját diákjainak sorsa. Jó iskolát hamisítani legkönnyebben úgy lehet, hogy azokat a diákokat, akik nem esélyesek, nem is engedjük érettségizni, őszre buktatjuk őket, így a sikeresen érettségizők bűvös százalékát csak a beiratkozottak számához kell viszonyítani. A XII. osztály végén megbuktatott diákok boldogulása aztán senkit sem érdekel. Az őszi érettségi statisztikákat senki sem vizsgálja. A módszer csak 2013-ban keltett felháborodást, azóta országosan elfogadottá vált. Az érettségi statisztika olyan érvvé változik ebben a felfogásban, ami beiratkozó diákok egész hadát serkenti arra, hogy efféle „rangos” iskolákat válasszanak. Gyermek pedig egyre kevesebb van, az értük folytatott harc egyre keményebb.
Érettségi átlagot egy érettségi vizsgaidőszak végén, azaz az őszi érettségi óvások utáni végleges adatait beszámítva kellene közzétenni. Nyáron ugyanis a diákok egy része, bár összességében véve sikertelenül vizsgázik, így „rontja a statisztikát”, mégiscsak letesz 2-3 érvényes, sikeres vizsgát valamely tantárgyból, így ezeken túllépve közelebb áll a teljes sikerhez. Sokan közülük ősszel be is hozzák ezt a lemaradást. S becsülni kell azokat is, akik két nekifutásból, vagy korrigálva egy balesetet mégiscsak leérettségiznek.
Az előző generációkból beiratkozott diákok eredményeit az aktuális generáció statisztikájába viszont nem kell beszámítani. Ők néhány százalékkal javítják a saját generációjuk (tavalyi, tavalyelőtti) érettségi statisztikáit. Tény, hogy minél több idő telik el a próbálkozások között, annál kisebb az esély a sikeres érettségire.
Olimpikonok kilóra
A romániai (és benne a romániai magyar) iskolák színvonalát leginkább a nemzetközi mérések (PISA, PIRLS, TIMSS) mutatják, ezeket a szomorú statisztikákat többnyire azzal mentegetik, hogy viszont milyen magas az olimpikonok (tantárgyversenyeken résztvevő diákok) száma. Versenyző nemzet, avagy ország vagyunk, sehol nem tulajdonítanak olyan fontosságot az iskolai vetélkedőknek, mint Romániában, s tegyük hozzá, mi magyarok ebben fölülmúljuk a többséget, mert azon kívül, hogy elviekben az összes romániai versenyen indulhatunk, megszervezzük a nagyobb magyarországi versenyek erdélyi szakaszait is, sőt, saját versenyeket is kezdeményezünk, s ha nem lenne elég a minisztérium (különben bravúros, de) végeláthatatlan versenykalendáriuma, magukat népszerűsítendő és a felvételi vizsgát helyettesítendő, afféle diákcsalogató versenyeket szervez minden egyetem, könnyen elszámolható, hangzatos pályázatokkal állnak elő a civil szervezetek, amelyek ha egy-egy ügyre akarják felhívni a figyelmet, úgyszintén versenyt szerveznek, s hogy le ne maradjon, valami házi szavalóversenyt minden iskola szervez. S mint az az év végi díjazások alkalmával ismét kiderült, a tanfelügyelőségek önhatalmúlag döntik el, hogy mi minősül versenynek, mi nem, attól teljesen függetlenül, hogy a minisztériumnak különben van egy hivatalos versenytáblázata, melyért annyi küzdelem folyik. Nos, ennek a teljesen részrehajló, mindenféle emberi racionalitást mellőrző versenyválogatásból kerül ki az olimpikonok hada, akik megszámoltatnak, és ennek alapján az iskolák megmérettetnek. Nyilvánvalóan ennek a statisztikának semmiféle relevanciája nincs, és olyan aránytalanságokat kelt, amelyek alapján mindent lehet mérni, csak éppen a sikerességet nem.  
Toplistás iskolák kontra szórványiskolák
Időnként a sajtó, máskor a minisztérium és tanfelügyelőségek éreznek igényt arra, hogy iskolai toplistákat írjanak. Egy ilyen statisztika bölcsen megállapítja, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum az ország legjobb iskolája, ami így is lehet, ha ugyan az ilyesmi fontos volna. Az adatok azonban azért sem relevánsak, mert a Bolyai Líceum nyilván van abban a helyzetben, hogy komoly szelekcióval hozza létre osztályait, egy szórványiskolának viszont az a feladata, hogy biztosítsa az anyanyelven való tanulás lehetőségét minden gyermeknek – azaz a kevésbé jó képességűnek is. Így tehát adódik a kérdés: kiválogatni a jók közül a legjobbakat, és azokat sikeres érettségihez juttatni nagyobb bravúr-e, mint felzárkóztatni a kevésbé jókat is, és a gyenge átlagokkal bejutott gyermekeket négy év alatt 2-3 jegynyi előrelépésre ösztönözni – akár szerényebb érettségi statisztika árán is? És egyáltalán: összemérhető-e két ilyen iskola? Kell-e összemérni, és kinek jó ez?
Ha a fenti toplista eredményhirdetését komolyan vennénk, ujjongva osztanánk meg: lám csak, sokkal előkelőbb helyen van a szórványiskolák között is a Németh László Elméleti Líceum, mint a nagyhírű nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, vagy a sokat támogatott dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont vagy a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a szórványiskolák közül a miénk a legjobb. Ha az ilyen toplisták ugyan számítanának valamit.  

A bűvös bejutási átlag
Mint ahogy az sem az iskola színvonalát mutatja, hogy mi az a legkisebb jegy, amivel még be lehet jutni. Ilyen értelemben érdekes az összehasonlítás: látjuk, hogy a Bethlen Gábor Kollégiumba 8,05-tel lehet bejutni, hozzánk 5,12-vel, mégis az előző toplista szerint jobbak az eredményeink, mint az enyedieknek. Vagy azt látjuk, hogy Enyeden van szelekció, nálunk nincs. Vagy azt, hogy náluk szűkebb a beiskolázási keret (osztályok száma a diákok számához viszonyítva), nálunk tágabb. Vagyis egészen pontosan: nem látunk semmit.

Szociális szempontok kontra statisztikák
Soha, egyetlen statisztika sem mondja ki: az iskolát elvégzett, vagy akár részben elvégzett diákok között egyre többen vannak olyanok, akik mögött nem áll igazi támogató család, akik szociális nehézségekkel küszködnek, akiket elhagytak a szüleik, akik iskola mellett dolgozni kényszerülnek, akik kisebb-nagyobb fogyatékukat győzik le – és akik számarányosan egy szórványiskolában pont annyian vannak, mint a társadalomban magában. Az ilyen diákok ugyanis fel sem érnek a rangos iskolák bejutási átlagához, vagy legalábbis sokkal kevesebben. S bár a szórványiskolákban ezek a gyermekek „rontják a statisztikát”, legtöbbször önmagukhoz képest óriási eredményeket érnek el: elvégeznek 10 osztály, vagy 12-t, legyőzik önmagukat és körülményeiket, óriási erőfeszítések árán jelen vannak az órákon, anyanyelvükön tanulnak, anyanyelvű kultúrában nevelkednek. Ezek a kis, egyéni csodák – ha választani kell – talán többet érnek, mint egy toplista előkelő helye. Mert ezeket a diákokat, bár nem juttattuk érettségihez, mégis megmentettük a teljes elkallódástól. Mert a diák számunkra mégiscsak több, mint egyszerű számadat.
Nem zárom ki, hogy volna mód kialakítani egy olyan komplex módszert, mely az iskolákat megbízhatóan mérhetné egymáshoz, és főképp évtizedekre kiterjedően önmagukhoz, kimutatva a változás trendjeit, azt, hogy javul vagy romlik egy-egy iskola sajátmagához (is) mért teljesítménye. Abban azonban biztos vagyok, hogy az iskolák valós értéke nem derült ki a sajtóban közölt sok százalékos, átlagszámító, összehasonlító adatból, de sokkal közelebb kerültünk az érettségi statisztikák relativitáselméletéhez.





Megszűnik a Máramaros megyei magyar tanítók módszertan köre?

A tanfelügyelőség Máramaros megyei fórumán megjelent értesítés szerint a magyar tagozatos iskolák magyar tanítói január 29-én kötelesek részt venni a többségi módszertani körökön, egy hosszú lista tartalmazza a magyar tagozatos iskolák többségi körökbe való besorolását.
A magyar tanítók körének többéves hagyománya van, magunk határozhattuk meg, ki vezesse a magyar tanítók körét, évek óta külön köre van a magyar tagozatnak megyei szinten, s a vidéki kollégák vállalják, hogy mindannyian egy helyre utaznak azért, hogy ez így lehessen.
Az év eleji tanácskozáson megállapodtak a tanítók a kör éves tevékenységi tervében annak rendje s módja szerint. A körvezető tartja a román tanítókért felelős tanfelügyelővel is a kapcsolatot, és közvetíti a kör tagjai felé a tőle érkező információkat is. A magyartanárok, magyar tanítók és óvónők köre a magyar tagozatért felelős kisebbségi tanfelügyelő hatáskörébe tartozik.
Az, hogy ez így lehessen, így maradhasson, az magyar tanfelügyelők egész sorának folyamatos odafigyelésén múlott. Én magam tanfelügyelőként az óvónők körének hasonló felszámolási kísérletének álltam ellen, azóta is létezik ez a kör. Minden évben külön odafigyeltem (s tette ezt a főtanfelügyelő helyettes, és azóta minden utódom), hogy a körnek körvezetője legyen, jóváhagyása, tematikája, beszámolója, s minden, ami kell. Nehéz szívvel nézem egykori munkánk megcsúfolását.
Az, hogy a kollégák találkozhassanak, szakmai beszélgetéseket folytathassanak, a szórványban élő pedagógusok számára elengedhetetlenül fontos.  Érdekvédelemről, sajátos támogatási lehetőségekről, közös tevékenységekről beszélni csakis így lehet. Ennek a körnek a felszámolása nyilvánvalóan egy olyan barátságtalan gesztus, ami a kisebbségi pedagógusok kommunikációs lehetőségeit kívánja megszüntetni, indirekt módon kérdőjelezi meg a magyar tagozat sajátosságait, felszámol és beolvaszt.
Kérdezzük, mi történik:
- Megváltozott a magyar tagozat státusa?
- Megváltozott a kisebbségi tanfelügyelő munkaköri leírása? Nem felel a magyar tanítókért?
- Értesítette valaki hivatalosan a magyar körvezetőt arról, hogy megszűnt a köre?
- Megváltoztak volna talán a módszertanosok kinevezésének feltételei, és versenyvizsgázott módszertanosok kinevezése megszűnt egy tollvonással?
- Láthatnánk minderről egy hivatalos értesítést?


Alább a magyar iskolák körökbe való besorolása, az igazgatói fórumra küldött informálás alapján. (Megjegyzem, a lista nem minősül dokumentumnak: nincs rajta aláírás.) Hogy érthető legyen, a magyar tagozatos/önálló magyar iskolák nevét zöldel  kiemeltem. (N. Laszlo, P. Sandor stb. nevű iskoláink említése így leírva, csupán színezi a történetet. Miért és hogyan felel majd eztán az, aki leírni nem tudja az iskola nevét...)

Centre metodice de perfectionare
Nivel primar
Judetul Maramures

Centrul Metodic 1
Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare
Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare
Liceul Penticostal Baia Mare
Sc. Internationala Baia Mare
Sc. Gimn. Recea
Sc. Gimn. V. Alecsandri
Sc. Gimn. I. L. Caragiale
Lic. Tehn. T. Vuia Tautii-Magheraus
Responsabili:
Clasa pregatitoare: Ienutas Monica - Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare 0727892426
Clasa I: propunere - Centeri Florentina, Sc. Gimn. V. Alecsandri Baia Mare
Clasa a II-a: Minghiras Camelia - Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare
Clasa a III-a: Covaciu Loredana -Sc. Gimn. I. L. Caragiale Baia Mare
Clasa a IV-a: propunere - Balan Luminita, Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare
Centrul Metodic 2
Lic. Tehn. A. Berinde Seini
Sc. Gimn. V. Babes Baia Mare
Sc. Primara A. Rusu Baia Mare
Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare
Sc. Gimn. Cicarlau
Sc. Gimn. S. Barnutiu Baia Mare
Sc. Gimn. M. Sadoveanu Baia Mare
Liceul cu Program Sportiv Baia Mare
Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti
Responsabili:
Clasa pregatitoare: Chereji Felicia - Sc. Gimn. A. Berinde Seini
Clasa I: Tintas Cristina - Sc. Gimn. A. Berinde Seini
Clasa a II-a: Borca Olimpia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare
Clasa a III-a: Petran Nicoleta Rozalia- Scoala Primară Al. Rusu Baia Mare
Clasa a IV-a: Popisteanu Lavinia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Centrul Metodic 3
Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare
Colegiul de Arte Baia Mare
Sc. Gimn. Gh. Lupan Grosi
Sc. Gimn. A. I. Cuza Baia Mare
Sc. Gimn. P. Dulfu Baia Mare
Sc. Gimn. A. Ivasiuc Baia Mare
Lic. Teor. N. Laszlo Baia Mare (sic!)
Col. Tehnic Baia-Sprie
Sc. Gimn. Baia-Sprie
Responsabili:
Clasa pregatitoare: Horgos Rodica - Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare
Clasa I: Avram Delia - Col. Tehnic Baia-Sprie
Clasa a II-a: Covaza Carmen - Col. de Arte Baia Mare
Clasa a III-a: propunere - Hagau Liana, Col. de Arte Baia Mare
Clasa a IV-a:Maria Mociran- Sc Gimnazială Al. Ivasiuc Baia Mare

Centrul Metodic 4
Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare
Sc. Nr 18 Baia Mare
Sc. Gimn. Dumbravita
Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare
Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare
Sc. Gimn. N. Balcescu Baia Mare
Sc. Gimn. I. Slavici Baia Mare
Col. Ec. Pintea Viteazu Cavnic
Responsabili:
Clasa pregatitoare: Husti Florentina - Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare
Clasa I: Buda Voichița- Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare
Clasa a II-a: Pustai-Codreanu Elena - Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare
Clasa a III-a: Bîrle Delia, Școala Gimnazială D. Cantemir
Clasa a IV-a: Jurj Clara - Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Centrul Metodic 5
Sc. Gimn. Nr. 2 Sighetu-Marmatiei
Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei
Sc. Gimn. Nr. 5 Sighetu-Marmatiei
Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei
Sc. Gimn. Nr. 10 Sighetu-Marmatiei
Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei
Lic. L. Klara Sighetu-Marmatiei (sic!)
Sc. Gimn. Vadu Izei
Sc. Gimn. Oncesti
Sc. Gimn. Dr. I. Lazar Giulesti
Sc. Gimn. Budesti
Sc. Gimn. Calinesti
Sc. Gimn. Craciunesti
Lic. Tehn. Ocna Sugatag
Sc. Gimn. Desesti
Sc. Gimn. Campulung la Tisa
Sc. Gimn. Dr. G. Tite Sapanta
Sc. Gimn. Remeti
Sc. Gimn. Sarasau
Sc. Gimn. Rona de Sus
Sc. Gimn. L. Ulici Rona de Jos

Responsabili:
Clasa pregatitoare: Tompos Oana - Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei 0744700127
Clasa I: Turda Irina - Sc. Gimn. G. Tite Sapanta 0746778171
Clasa a II-a: Radu Mirela - Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei 0752026135
Clasa a III-a: Popa Duma Tudorita - Lic. Tehn. Ocna Sugatag 0742081777
Clasa a IV-a: Stetco Mariana - Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei 0744764736


Centrul Metodic 6

Borsa: Sc. Nr. 4, Nr. 7, Nr. 8, Nr. 9
Scoala Gimnaziala Nr. 1 Moisei
Sc. Gimn. Dragos-Voda Moisei
Viseu de Sus: Sc. Nr. 7, Lic. Tehnologic, Sc. Profesionala, Sc. Nr. 2
Viseu de Jos: Sc. Gimnaziala Viseu de Jos,
Scoala Crasna Viseului
Scoala Valea Viseului
Scoala Leordina
Scoala Petrova
Lic. Tehnologic Repedea
Lic. Tehnologic Ruscova
Lic. Tehnologic Poienile de sub Munte
Sc. Gimnaziala 4 Poienile de sub Munte

Responsabili:
Clasa pregatitoare: Coman Sosica - Sc. 1 Moisei 0740383286
Clasa I:Bodnar Ana LTH Ruscova 0787607120
Clasa a II-a: Cotoz Lacrimioara - Sc. 7, Borsa 0767032762
Clasa a III-a: Ciolpan Gabriela - Lic. Tehn. Viseu de Sus 0747949432
Clasa a IV-a: Semeniuc Lucretia - Lic. Tehn. Poienile de sub Munte 0727080219

Invatamant simultan: Petrovai Viorica - Sc. Crasna Viseului 0745634481
Centrul Metodic 7

Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni
Sc. Gimn. Chelinta
Sc. Gimn. Kos Karoly Arduzel
Sc. Gimn. Ardusat
Sc. Gimn. Salsig
Sc. Gimn. L. Blaga Farcasa
Sc. Gimn. Baita de sub Codru
Sc. Gimn. Basesti

Responsabili:
Clasa pregatitoare: Drăgan Dina- Școala Gimn. Fărcașa
Clasa I: Mateșan Diana Romana- Lic. Dr. Fl. Ulmeanu, Ulmeni
Clasa a II-a: Cone Adriana Diana- Școala Gimn. Băița de sub Codru
Clasa a III-a: Covaciu Lăcrămioara- Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni
Clasa a IV-a: Pop Alina- Școala Gimnazială Sălsig
Centrul Metodic 8

Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus
Lic. Teoretic P . Rares Tg. Lapus
Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia
Sc. Gimn. Coroieni
Sc. Gimn. Vima Mica
Sc. Gimn. Cupseni
Sc. Gimn. Benko Ferencz Damacuseni
Sc. Gimn. Florea Muresanu Suciu de Sus
Sc. Gimn. Lapus
Sc. Gimn. Grosii Tiblesului
Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut
Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur
Sc. Gimn. Cernesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Gherman Aurelia - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0724356651
Clasa I : Pop Dina Claudia - Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus 0721128514
Clasa a II-a: Ionce Veronica - Lic. Tehn. G. Moisil Tg Lapus 0744663147
Clasa a III-a: Panait Anca - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0744225778
Clasa a IV-a: Pop Rodica - Sc. Gimn. Lapus 0746992334

Centrul Metodic 9

Sc. Gimn. Mircea Vulcanescu Barsana
Sc. Gimnaziala Stramtura Nr. 1
Liceul Tehnologic O. Goga, Rozavlea
Sc. Gimn. Sieu
Sc. Gimn. Botiza
Sc. Gimn. Ieud
Sc. Gimn. Bogdan-Voda
Sc. Gimn. L. Rebreanu Dragomiresti
Sc. Gimn. M. Eminescu Salistea de Sus
Sc. Gimn. Sacel

Responsabili:
Clasa pregatitoare: Ilea Liviu - Sc. Gimn. Ieud 0747940260
Clasa I: Antal Maria Irina - Sc. Gimn. Liviu Rebreanu Dragomiresti 0787686500
Clasa a II-a: Bota Maria - Sc. Gimn. Sieu 0729134309
Clasa a III-a: Cozma Mariana Ioana - Lic. Tehn. O. Goga Rozavlea 0745920109
Clasa a IV-a: Mirza Ioana - Lic. Tehn. Rozavlea 0756936007

Inv. Simultan:
Sc. Gimn. Poienile Izei
Sc. Gimn. Nr. 1 Stramtura - structura Glod, structura Slatioara
Sc. Gimn. Botiza pe Valea Sasului
Sc. Gimn. Barsana pe Valea Caselor, Valea Muntelui si Nanesti








Centrul Metodic 10
Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare
Sc. Gimn. Satulung
Sc. Gimn. Remetea Chioarului
Sc. Gimn. Finteusu Mic
Sc. Gimn. I. Popescu de Coas
Sc. Gimn. Sacalaseni
Sc. Gimn. P. Sandor Coltau (sic!)
Sc. Gimn. Mireșu Mare
Responsabili:
Clasa pregatitoare: Buhai Ioana- L.T.I. Buteanu Șomcuta Mare
Clasa I: Pop Emilia- Școala Gimn. Mireșu Mare
Clasa a II-a: Tamas Codruta - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0745128305
Clasa a III-a: Zoica Petrescu Cristina - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0744793432
Clasa a IV-a: Grama Ildiko - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0740317658

CENTRE INVATAMANT SIMULTAN

Centrul 1 - simultan
Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur
Sc. Gimn. Cernesti
Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia
Sc. Gimn. Coroieni
Sc. Gimn. Vima Mica
Sc. Gimn. Cupseni
Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus
Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut
Lic. Tehn. G. Moisil (Inau)
Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti
Sc. Gimn. Dumbravita

Responsabil centru: Pop Marilena - Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur 0742023837

Centrul 2 - simultan
Sc. Gimn. M. Olos Arinis
Sc. Gimn. Asuaju de Sus
Sc. Gimn. Oarta de Sus
Sc. Gimn. Bicaz
Sc. Gimn. Gardani
Sc. Gimn. Boiu Mare
Sc. Gimn. Valea Chioarului
Sc. Gimn. Somcuta Mare structurile Ciolt, Buteasa, Codru Butesii, Finteusu Mare
Sc. Gimn. Satulung structura Mogosesti
Sc. Gimn. Miresu Mare structurile Tulghes si Lucacesti

Responabil centru: Resmerita Claudia - Sc. Gimn. M. Olos Arinis 0740209560
Centrul Simultan 3:
Toate școlile cu  clase predare simultană din Maramureșul istoric
Responabil centru: Andreica Voichița- Școala Gimnazială Călinești
Tel.0768809500


Inspectori școlari:
Prof. Fornvald Natalia

Prof. Dorca Onorica
FRISSÍTÉS, 2019.01.28.
Még egyszer a tanítóknak:
1. Az ügy fejleményeként még múlt hét csütörtökön történt egy egyeztetés Apjok Norbert képviselő, Lapsánszki Edith tanfelügyelő és az iskolaigazgatók között. Ott is elmondtam, mik a konkrét lépések, amiket meg kell tenni, hol lehetett volna ennek elejét venni.
2. Az igazgatók fórumán ezután megjelent üzenet módosítja/cáfolja/kiegészíti a korábbit, mondván, hogy a magyar tagozatos óvónők és tanítók módszertan köre Szinérváralján lesz.
3. Tisztában kell lennetek azzal, hogy senkinek, sem igazgatónak, sem tanfelügyelőnek semmilyen eszköze nincs arra, hogy számonkérje a módszertan körön való részvételeteket. Semmilyen magyarázatot, nyilatkozatot nem kell írnotok azért, hogy nem jelentek meg a román nyelvű módszertan körökön. Különösen olyat nem követelhetnek rajtatok, hogy hivatkozzatok személyes okokra. Ez a felelősség felvállalása lenne.
4. A román módszertan körökért felelős tanítókhoz nem jutott el az az információ, hogy ti nem fogtok megjelenni az ő köreiken. tehát ők továbbra is értesítenek benneteket, hogy hova menjenek. Nem baj.
5. A továbbiak elkerülése végett érdemes volna egy dokumentummal tisztázni, hogy melyik tanfelügyelő felel a magyar tanítókért, óvónőkért. Mondjuk egy munkaköri leírással. Na abban mi van, ugyanbiza?

6. Hallom, hogy a lecketervet románra fordítva kell leadni. Szép. Sose volt ilyen.