In: Szeptember végén. Savaria University
Press. Szombathely. 2008.
Erdélyi értelmiséginek Petőfiről szólni,
nevét kiejteni, rá megemlékezni irodalmi és közügyi elkötelezettséget
jelentett, identitása megőrzésének elismert, legális eszköze, különösen a
trianoni döntést követő években. „Petőfi mindig állandó ügye volt irodalmunknak.
Érv és ellenérv volt szellemi, közéleti vitáinkban, állandó önvizsgálatra
késztetett, kényszerített mindig. És mindig meg kellett küzdeni érte. Némi
túlzással úgy is fogalmazhatnék: Petőfi hazai továbbélése nem annyira a
költőről magáról, mint inkább a vitázókról – rólunk – vallott.” – Kozma Dezső
Petőfi öröksége 1 című tanulmánykötetének
bevezető összegzése mindmáig érvényes az erdélyi Petőfi-kultuszra. A nemzet
költője, a sokszor kanonizált és abszolutizált egyéniség hamarosan a kisebbség
szinonimájává lett. Ha a többségi nemzet Eminescu népeként határozza meg
önmagát, az erdélyi magyarságot is legnagyobb költője által kívánja
meghatározni. Petőfiről tanulni vagy Eminescuról egyben a magyar vagy román
irodalom tanulmányozását jelenti. A költő nevének eme jelentésváltozását
kedvezően befolyásolta verseinek közérthetősége, s a szocialista
irodalomszemléletben hamar vált idealizált forradalmárrá, a népről a népért elv
remekül beilleszkedett a proletárköltészet elvárásai közé, ezt erősítette
néhány hihetetlen népszerűségnek örvendő nemesgúnyoló verse, mely új
hangsúlyokat kapott a műértelmezések által, a korszak baloldali költői
tehát bátran tekinthették Petőfit nagy elődjüknek. A Petőfi-kép ilyen torzulása
azonban 40 éven keresztül lehetővé tette, hogy nem csak forradalmi költészetét,
de ennek leple alatt szerelmes verseit, elbeszélő költeményét is sértetlenül
beemelhessük diákjaink tanterveibe és tankönyveibe egyaránt. Szükségtelen
hangsúlyozni, mennyire fontos szerepe van az éppen használatban lévő irodalom
tankönyvek tartalmának és főképp szemléletének a Petőfi-kép továbbélésében.
A 90-es évek irodalomtanítását erőteljesen
befolyásolta nemcsak az értékrendnek az az átrendeződése, amely a
rendszerváltás következménye volt, de a szövegközpontúság elvének, a
hermeneutikai megközelítésnek, a tanulóközpontú oktatásnak és az aktív
módszereknek a fokozatos térhódítása is. Így a pozitivista irodalomszemléleten,
a mítoszteremtő méltatásokon felnőtt tanári generáció szemléletváltása is
elengedhetetlenné vált. Hogy ez mennyire történt meg, azt nagyszerűen
szemléltetik tanterveink, tankönyveink tartalmai, és gyakorló tanáraink
vallomásai is, melyekben az életrajzközpontú, irodalomtörténeti megközelítések
a műközpontú, hermeneutikai szemléletekkel viaskodnak.
Az érvényben levő tantervek csupán általános
kereteket szabnak, nem feladatuk az irodalmi szemléletváltás, vagy a
Petőfi-kép átalakulásának közvetítése, nem jelölnek ki konkrét tartalmakat: „A
javasolt szövegek, szerzők listája nem előíró jellegű. A részletes
követelményekhez és tanulási tevékenységekhez igazodva a kötelező tartalmaknak
megfelelően a tankönyvszerző és a tanár más szövegeket választhat.” 2. Az azonban, hogy a szerzők listáján megjelenik Petőfi
neve, egyértelmű (re)kanonizálás, mely lehetővé teszi a Petőfi-szövegek
tankönyvekbe való beemelését. Ez meg is történik. Kétségtelen, hogy a
szövegválasztás, mely szintén a tantervekben megjelölt műfajokhoz igazodva
történik, az egyik legfontosabb döntés a későbbi generációk Petőfi-képének
kialakításában. A mit és hogyan kérdésére igazán úgy érdemes válaszolni, ha
megvizsgáljuk a rendszerváltás előtti és a mai tankönyvek tartalmait:
Sütő András és P. Dombi Erzsébet Magyar
Nyelv és Irodalomolvasás3 V. osztályos tankönyvében a János vitéz bevezető
fejezeteként Petőfi életrajzával ismerkedhetünk: „Hazánk földjén, a Segesvár
(Sighisoara) melletti Fehéregyházán (Albesti) ismeretlen tömegsír őrzi Petőfi
Sándornak, a szabadság harcosának és költőjének hamvait. Származása, egész
küzdelmes életútja, harcos forradalmi költészete eltéphetetlen szálakkal
kapcsolta a dolgozó néphez.” Ezután Ilyés Gyula Petőfi című
könyvéből idéznek egy részletet. A fejezet végén a kérdéssor szép példája az
életrajzközpontú tanításnak: „5. Irjátok le, milyennek képzelitek a fenti
idézet alapján a gyermek Petőfit! Fogalmazásotokban a következő vázlatot
kövessétek:
- a gyermek Petőfi külső tulajdonságai
- belső jellemvonásai
- miben lehet nekünk példaképünk
6. Gyűjtsetek adatokat a kültő személyéről,
életéről.”
Majd ezután János vitéz I-IV, XIX, XX, XXIII,
XXIV., XXV, XXVII részei következnek, s az ezekhez kapcsolódó gyakorlatok.
Kálmán Viktória, Katona Szabó István, B.
Szabó István Olvasókönyve4 a VI.
osztály számára az István öcsémhez című vers példáján
keresztül vezeti be a költői levél fogalmát, majd a Forradalom és
költészet fejezetcím alatt Illyés Gyula tanulmányának egy részletét
tartalmazza: „Ez a barátság- a két „népfié” – eszméket tisztáz,
amelyek enélkül tán nem is tisztázódtak volna.” Ezt követi A Tisza –
a versszöveg után a rövid műértelmezés piedesztálra emeli a költeményt:
„Így Petőfi legszebb, legcsodálatosabb leíró költeménye egyben forradalmi
költészetének is szárnyaló darabja.” Az ilyen műértelmezéseket a hagyomány
szerint a diák könyv nélkül megtanulta következő órára, készen kapta azt az
egyedül üdvözítő olvasatot, mellyen nem gondolkodnia kellett, hanem egyszerűen
bemagolnia. Ezt az Egy gondolat bánt engemet követi, s a fejezetet
Nagy István: Petőfi elvtárs című
írása zárja, mely a tankönyv tanúsága szerint „dokumentuma ugyanakkor annak,
miként ismerték a szervezett munkások Petőfi költészetét, s milyen feltételek
közepette ismerkedett meg Petőfi költői üzenetével a múltban élő fiatalság.”
Kálmán Viktória, Kabán Annamária, Péntek
János, Kalapáti Jolán, Magyar
Nyelv és Irodalomolvasás című tankönyve5, melynek Irodalomolvasás részét 1964-ben
irták, javított kiadása 1970-ben, 1971-ben és 1991-ben jelent meg, tehát már a
rendszerváltás után, a gyors tankönyvrevízió szép példája. Korábbi társától
mindössze abban különbözik, hogy Nagy Istvánb szövege helyett Petőfi
Sándor címmel a kortárs Jókai Mór visszaemlékezését, Juhász Ferenc
méltatását és Veronica Porumbacu Elégia. A fehéregyházi emlékmű mellett című
versét közlik. A verseket követő műértelmezések szövege változatlan.
A VII. osztályos tankönyv6 A
népköltészet és a műköltészet fejezetcím alatt a Reszket a
bokor, mert... című verset tartalmazza, külön fejezetet szentel a Palota
és kunyhónak és a Föltámadott a tengernek. A különben nagyon
korrekt, nem pártos műértelmezéseken az 1996-os kiadás nem változtat semmit.
P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Tamás Éva
VIII. osztályos tankönyvének7 Irodalomtanítás
részét 1972-ben írták, javított kiadása 1976-ban és 1980-ban jelent meg.
Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz című
költői levele után a műértelmezés: „Petőfi örömének forrása, hogy a Toldi meggyőzte
róla, Arany is a nép felemelkedéséért küzd.”, majd A nép nevében után
a kérdések, feladatok: „Vessétek össze a nemességről írott sorokat Petőfinek
egy másik versével, A magyar nemes című költeménnyel.”- így
nemcsak a szövegválasztás, de az értelmezések, gyakorlatok finom hangsúlyai is
hozzájárulnak a Petőfi kép némi torzulásához, egysíkúvá válásához.
Kozma Dezső IX. osztályos Magyar
irodalom tankönyve8 külön fejezetet szentel
Petőfi költészetének, melyet így vezet be: „A legnagyobbak közül való.
Költőóriás. Egyénisége jelképpé magasztosult az idők folyamán: a költészet és
az emberi nagyság jelképévé. Neve magát a Költészetet jelenti. Példakép és
eszménykép, a magyar költészet több évszázados tüneményes teljesítményeinek
összegzője és új korszak elindítója. A társadalmi átalakulás és a nemzeti
függetlenség gondolata az eddiginél magasabb szinten – a forradalmi
demokratizmus idején – jut kifejezésre költészetében. (...) Talán nincs
magyarul olvasó ember, akit már gyermekkorában meg ne igézett volna egy-egy
Petőfi sor, aki ne hozta volna magával az iskola padjaiból Petőfinek valamelyik
költeményét, ne őrizné egy-két, örökre emlékezetbe vésett strófáját. És nincs
olyan ember se, aki ne tudna valamit e rendkívüli életről.” Ugyanezt a szöveget
közli a más szerkezetű, de azonos tartalmú 1993-as kiadás. Kétségtelen, hogy az
efféle tankönyvszövegek a misztifikáció gerjesztői, melyek azonban nem kizárt,
hogy a korabeli irodalomszemléleten túl a kisebbségben élő erdélyi magyarság
igen fontos eszközei is nemzeti identitástudata megőrzésében.
A rendszerváltás utáni irodalomtanítás
szemléletváltása még néhány évet várat magára. Gyors egymásutánban jelennek meg
a korábbi tankönyvek pártos szövegektől és megfogalmazásoktól megtisztított
újrakiadásai, melyeket a szintén megváltozott iskolastruktúra – a kötelező
szakoktatás és a X. osztály utáni fokozati vizsga eltörlése – eredményezte
tantervrevízió tett szükségessé. Szemléletváltás azonban még nem történt. A
szövegközpontú, heurisztikus irodalomtanítás első konkrét, kézzelfogható példái
az alternatív tankönyvek voltak, melyek 1998-tól kezdődően, fokozatosan
jelentek meg az irodalomtanításban:
Tulit Ilona VI-os tankönyve9 például
már minden életrajzi bevezetés nélkül tanítja a János vitézt, s tartalmazza még
a Reszket a bokor, mert... és az Egy estém otthon című
verseket. Az István öcsémhez kapcsán vezeti be a költői levél
fogalmát. A versszövegeket nem követi kész műelemzés, helyette feladatsor
segíti a vers értelmezését. Néhány villanás a fogalomhasználatból: költői
én, versforma, költői szándék – azzal a nyíltan felvállalt céllal,
hogy a szakszerű fogalomhasználatot már V. osztályban kialakítsa. A „De
szellemét a tűz nem égeté meg” fejezet az Egy gondolat bánt
engemet és A nép nevében című verseket is
tartalmazza.
Máthé András és Szász Mihálykó Mária Magyar Nyelv és Irodalomolvasás tankönyve 10 már sokkal jobban őrzi az előző tankönyvek hagyományait
szerkezetében és grafikai kivitelezésében egyaránt A műértelmezések, szerzők
életrajzi adatai mellett a korábbról megszokott kevés számú kérdést és
feladatot is tartalmazzák. A János vitézt életrajzi fejezet
vezeti be, részlet Illyés Gyula Petőfi gyermekarca című
írásából. A kérdések, feladatok között is ismerősre bukkanunk: „Készítsetek
vázlatot Petőfi életéről! Jellemezzétek a gyermek Petőfit!” A tankönyv
szövegválasztásai közé tartozik a Reszket a bokor, mert..., és
a Bölcső és bagoly fejezetben az Egy estém otthon és
az István öcsémhez.
Tulit Ilona VII-es tankönyve11 a lírai versek elemzése fejezetcím alatt a Pató
Pál úr és a Föltámadott a tenger című verseket
kínálja értelmezésre.
Székelyné Cseh Katalin Magyar
nyelv és Irodalomolvasás tankönyve12 a Föltámadott
a tenger után rövid műértelmezést közöl: „Ezt a versét a
forradalom kitörésekor írja. A költemény alapmetaforája a háborgó tenger, amely
tulajdonképpen a fellázadt nép erejét, meg nem alkuvását jelképezi.”, a Pató
Pál úr után ezt már nem tartja szükségesnek.
Tulit Ilona VIII. osztályos tankönyve13 Költői szerepvállalás fejezetében
a Négy nap dörgött az ágyú kapcsán vezeti be az óda
fogalmát. Tartalmazza továbbá Petőfi Arany Jánoshoz írt költői levelét.
Zalány Virág:14 tankönyve
ettől mindössze abban különbözik, hogy A természet vadvirágát is
értelmezésre kínálja.
Ambrus Ágnes és Bodó Anna magyar nyelv és
irodalom tankönyvének15 szerkezetét a
műfajközpontú tanterv határozza meg. Ennek megfelelően válogat a Petőfi versek
közül, gyakran csak megemlítve egy-egy címet: Dalköltészet: Befordultam
a konyhára..., Ezrivel terem a fán a meggy..., Fa leszek ha..., Megy a juhász a
szamáron, Szerelmes vagyok én..., Reszket a bokor, mert..., Szeptember
végén...,, Itt van az ősz, itt van újra... Nemzeti dal; az epigramma: Felhők-ciklus;
az óda: Nemzeti dal; Az ars poetica: A XIX. század költői;
a tájleíró költemény: Az alföld; magyar mondavilág, gesták,
krónikák: Lehel. A szerzőpáros X. osztályos tankönyve16 pedig Közösségi lírai én. Politikai
költészet fejezetcím alatt a Miért zárjátok el az
útamat? Európa csendes, újra csendes és a Szörnyű idő... című
versekkel ismerteti meg a
diákokat.
Orbán Gyöngyi17
történeti szempontot követve a X. osztályos tankönyvében külön fejezetet
szentel Petőfinek, melynek alfejezetei: Melyik az igazi Petőfi? (Dalaim,
Pacsirtaszót hallok megint, Elégia, A borozó, Hazámban), A komikus eposz (A
helység kalapácsa), Családi és tájversek (Egy estém otthon, Az
alföld), Töredékek a válságkorszak versciklusaiból (Cipruslombok Etelke
sirjáról, Szerelem gyöngyei, Felhők, Szabadság, szerelem), Költői ábránd
volt, mit eddig érzék... (Minek nevezzelek?, itt közli Illyés
Gyula: Miért tanulunk meg betéve egy verset? című írását a Szeptember
végénről és a koltói kastély képét, ahol a Szeptember végén született.),
Forradalmi eszmék – könyvek tolmácsolásában (Petőfi első levele Arany
Jánoshoz, A XIX. század költői, részlet Petőfi naplójából)
Bara Katalin, Csutak Judit, Balázs Géza, Benkes Zsuzsa XI. osztályos
tankönyvében18 szakszerű és alapos műértelmezést
kínál Az alföld és a Szeptember végén című
versekről. A szerzők XII. osztályos tankönyvének a Magyar Nyelv része
mellékletként tartalmazza Petőfi Pest, március 15. 1848 és Özv. Jókai
Józsefnének című írásait.
Pedagógusaink nagy része a tankönyvekből
értesült először erről az irodalomtanításban érvényesülő szemléletváltásról,
érthető, hogy legtöbbjük idegenkedve fogadta az új tankönyveket, s igyekezett
kiegészíteni az előző generációs tankönyveknek azokkal a részeivel, amelyek
különben nem véletlenül maradtak ki az alternatív tankönyvekből. Ilyenek
elsősorban a készen kapott műértelmezések, melyek gyakran őrzik még a múlt
ízeit. Mindmáig előfordul, hogy tankönyv és tanári magyarázat egymással
párhuzamos szólamokban értelmez versszövegeket, néha egymásnak feszülő
irodalomszemléletek és pedagógiai elvek, stílusok egyazon tanítási óra keretén
belül érvényesülnek. Eközben a pedagógus azzal a Petőfi-képpel, legendáriummal
is szembesül, melyet diákja – jó esetben – otthonról hoz, s mely többé-kevésbé
torzítja előzetes elvárásait is.
Arról, hogy a XIX. század elejének erdélyi
iskoláiban mit jelent számukra s diákjaik számára Petőfi, irodalomtanáraink így
vallanak:
“Évtizedeken át nagy
lelkesedéssel tanítom Petőfi költészetét. A visszajelzéseket mérlegelve
állítom, hogy gyermekeim szeretik „a magyar irodalom legnagyobb fényének”
költészetét. Több ízben szerveztem Petőfi szavalóversenyt, ahol tanulóim szép
eredményeket értek el. Legutóbb a VI. osztályban a következő kérdést intézetem
hozzájuk: Miért tartjuk (vagy nem) Petőfit a legnagyobb, legnépszerűbb
költőnek? Érveléseik nagyrészben igen, mert: versei csodálatosak,
fülbemászóak, ott van a természet szépsége , sok a szókép, inkább művészi
jelző, hasonlítanak a népdalhoz (rím, ritmus, ütem, sokat énekelnek, mint
népdal „Fa leszek, ha; Rózsabokor a domboldalon stb.”), egyszerűek, érthetőek.”
(Haragos Ilona, Szamosardó)
“Zaharinos költőnek tartom.” (Ecsedi István, Domokos)
“Nem a kialakult Petőfi-képpel kell megküzdeni, hanem azzal, hogy
nincs semmiféle kép. A legtöbb gyermek nem versolvasó. Csapda a hozott szólam:
"a népről, a népnek, egyszerűen, közérthetően stb." Az a nyilvánvaló
elvárás, hogy a műről értéknyelven kell szólni, talán itt a legnehezebb, a gyermeknek
az az érzése, hogy öncélú az értelmezés, hiszen Petõfi "közérthető".
Heller csapdája után nehéz Petőfi világképét úgy megbeszélni, hogy hitelesnek
fogadják el. Nagy a távolság a gyerek értékrendje és a romantikáé között.”
(Karsay Magdolna, Nagybánya)
“Manapság nehéz helyzetben van a pedagógus, nálánál már csak a
diák van nehezebb helyzetben. Ennek oka az, hogy fenntartásaink vannak
mindenfajta eszményítéssel szemben. Petőfiről, a magyar irodalom abszolút
értékéről, nehéz eszményítés nélkül beszélni. De a bennünk működő előítéletek,
melynek alapja a megélt tapasztalat, idegenkedést váltanak ki belőlünk
mindenfajta abszolút értékkel szemben. A „demisztifikáció” a
posztkommunista rendszerben természetes következmény. Idegenkedünk, sőt félünk
mindenfajta kultusztól, még a Petőfi-kultusztól is... Ezzel és talán az
érvényben levő tantervekkel is magyarázható, hogy diákjainkban nem alakul ki,
vagy nehezen alakulhat ki, egy egységes Petőfi-kép ( több esélye
van egy posztmodern Petőfi-képnek, melyre a töredékesség jellemző).
Diákjaink ismerni vélik, mert „ismerni illik”, a nagy költőt. Valójában nem
értik verseit, túl egyszerűnek tartják őket. A tanár tehetségén,
hitelességén múlik az, hogy felfedezteti legalább néhány, irodalom felé nyitott
diákkal, az egyszerűség és a természetesség mögött meghúzódó nagyszerűséget, a
nagyfokú tudatosságot, a művek formai komplexitását és a rendkívülien gazdag
élményanyagot. Hogy mit tudnak diákjaink Petőfiről az elsősorban tőlünk
függ." (Vlaicu
Zsuzsa,
Nagybánya)
1 Kozma Dezső: Petőfi öröksége. Két tanulmány. Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest, 1976., 5.p.
2 VII-VIII. osztályos tanterv, jóváhagyási szám: O.M.E.C.
4740/25.08.2003)
3 Sütő András, P. Dombi Erzsébet: Magyar Nyelv és
Irodalomolvasás. Tankönyv az V. osztály számára. E.D.P. Bukarest,
1984.
4 Kálmán Viktória, Katona Szabó István, B. Szabó István Olvasókönyv.
Tankönyv a VI. osztály számára E.D.P., Bukarest, 1982.
5 Kálmán Viktória, Kabán Annamária, Péntek János, Kalapáti
Jolán: Magyar Nyelv és
Irodalomolvasás, . Tankönyv a VI. osztály
számára. E.D.P. Bukarest, 1995.
6 Péntek János, Nagy Kálmán, Kalapáti Jolán: Magyar
Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára, E.D.P.,
Bukarest, 1984.
7 P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Tamás Éva: Magyar Nyelv és
Irodalomolvasás. Tankönyv a VIII. osztály számára, E.D.P., Bukarest,
1980.
8 Kozma Dezső: Magyar Irodalom. Tankönyv a IX. osztály
számára. E.D.P., Bukarest, 1989.
9 Tulit Ilona: Magyar Nyelv és Irodalomolvasás.
Tankönyv az V. osztály számára. T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy,1999.
10 Máthé András, Szász Mihálykó Mária: Magyar Nyelv
és Irodalomolvasás. Tankönyv a VI. osztály számára. E.D.P., Bukarest, 2002.
11 Tulit Ilona: Magyar Nyelv és Irodalomolvasás.
Tankönyv a VII. osztály számára. T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy,2004.
12 Székelyné Cseh Katalin: Magyar nyelv és
Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára. E.D.P., Bukarest, 2004.
13 Tulit Ilona: Magyar Nyelv és Irodalomolvasás.
Tankönyv a VIII. osztály számára. T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2000.
14 Zalány Virág: Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a
VIII. osztály számára. T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2000.
15 Ambrus Ágnes, Bodó Anna: Magyar nyelv és irodalom.
Tankönyv a líceumok IX. osztálya számára. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006.
16 Ambrus Ágnes, Bodó Anna: Magyar nyelv és irodalom
Tankönyv a liveumok X. osztálya számára Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006.
17 Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv a középiskolák 10.
osztályának. T3, 2004.
18 Bara Katalin, Csutak Judit, Balázs Géza, Benkes Zsuzsa:
Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára. T3 Kiadó,
Sepsiszentgyörgy, 2004.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése