Csak engedelmesen - avagy hogyan fojtsuk meg iskoláinkat a saját kezünkkel?

Az, hogy a tanárok fizetése késik, általános felháborodást váltott ki, pedig ez csak a jéghegy csúcsa, a változások a mélyben zajlanak. Ennek a döntésnek nem az a lényege, hogy a fizetéseket közvetlenül a tanügyminisztérium folyósítsa, itt egy nem is olyan rejtett centralizációs folyamatnak vagyunk a tanúi. Közvetlenül ezután gyors és célratörő döntésekkel szilárdul meg újra a tanfelügyelőségek hatalma, azoké a tanfelügyelőségeké, melyeket nemrég még felszámolni készültek a decentralizáció jegyében, azoké, akiknek menedzseri tervében azóta is folyamatosan szerepel a decentralizáció elve mentén tett intézkedések támogatása. A minisztériumnak szinte katonai szigorral alárendelt intézmények kétségtelenül a leghatékonyabb harcosai lehetnek a miniszteri szándék megvalósításának. Az évtizedes hajbókolás, a fölé-alárendeltségi viszonyok egyértelműsége most ismét feléled, Caligula helytartói gondolkodás nélkül végre fogják hajtani a minisztériumi ukászt, helyreáll az áhított rend, a felülről irányított, szófogadó rendszer, maga a biztonság, a kiszámíthatóság. Sőt, a tanfelügyelőségek a rájuk oly jellemző megfelelési kényszer hatása alatt még rátesznek egy lapáttal minden utasításra. Ez az eszköze annak, hogy új, finoman álcázott intézkedésekkel indirekt módon a magyar iskolák zömének (is) működési feltételeit korlátozzák, osztályaikat, normáikat, személyzetüket csökkentsék. Az iskolák nagy többsége ugyanis – különösen a magyar iskolák, tagozatok, szórványiskolák – nem férnek bele a költségvetésükbe. Eddig a hiányzó összeget minden önkormányzat kipótolta, felvállata a létszámon aluli osztályok működtetését, a tanári karnak nem kellett éreznie azt, hogy fizetésekre nincs megfelelő összeg.
Most, miután váratlan fordulattal a fizetésekkel kapcsolatos költségek átutalása a minisztérium hatáskörébe kerül, és a tanév közepén egy hirtelen döntéssel megváltozik az iskolák működési szabályzata[1] az üzenet a következő: nem lesz költségvetés-kiegészítés. Az igazgatók pedig új munkaköri leírást írnak alá, melynek értelmében közvetlenül felelnek azért, hogy az általuk vezetett intézmények ne lépjék túl a költségvetést. Kis pikáns zárójel, hogy az emberi mivoltukhoz is méltatlan versenyvizsgán keresztülrángatott igazgatók ugyan aláírtak egy négy évre szóló szerződést, ez most ügyesen módosul: az igazgató működését már nemcsak a tanári kar és vezetőségi tanács 2/3-a, hanem a tanfelügyelőség vezetőségi tanácsának 2/3-a is felfüggesztheti. Magyarul: ha a főnök akarja. Így működik egy centralizált rendszer. Igazgató, ha székéhez ragaszkodik, saját kezével fojtja meg iskoláját, melynek érdekeit kellene képviselnie. Márpedig a költségvetésbe bele kell férni, bármi áron.
„Létszámon aluli osztályokat nem engedélyezünk olyan iskoláknak, amelyek nem férnek be a költségvetésükbe.” – hangzik el a tanfelügyelőségi közlemény. Elhangzik, ez fontos, mert mindennek írásos nyoma sehol nem marad, a dokumentumok kristálytiszták, mindjárt mutatom, hogyan.  Legyünk komolyak, az az iskola, ahol létszámon aluli osztályok vannak, többnyire nem fér bele a fejkvóta-finanszírozásba. Magyar iskolák, osztályok, szórványiskolák, magyar nyelv tanítása román tagozaton – és természetesen minden más kisebbség. Hiába mond ellent ez a tanügyi törvény híres, sokat használt, sokat értelmezett és többször módosított 63-as cikkelyének[2], mely egyedüli garanciája szórványiskoláink fennmaradásának, senkit sem érdekel. Igen, ez törvénysértés.
„Különben is, két éve egyetlen iskola sem kapott létszámon aluli működési engedélyt a minisztérium Kisebbségi Főosztályától” – folytatódik a közlés. Nem tudom, kétlem, sőt cáfolnám. Ez legalább manipuláció, ha nem az igazság torzítása.
Hiába van meg tehát a minimális létszám minden osztályban, sőt azon felül is néhol, hiába küldték el már korábban az igazgatók törvényt és határidőket betartva a 2018-2019-es tanévre beiskolázási tervüket 4 helyett 3, 5 helyett 4 osztályt hagynak jóvá minden iskolában. Sorra mindegyikben. Ott is, ahol nincsenek létszámon aluli osztályok! Igen, ez is törvénysértés.
Négy órán keresztül tartó, nyomott hangulatú, fenyegető hangnemben zajló, a megújult hierarchiára alapozott igazgatói gyűlés. Aréna, ahol az embernek van ideje többször oda-vissza átlépni saját pszichológiai határait. Ez nem több, mint ízléstelen.
A dokumentumokban ez a manőver sehol sem látszik. A beküldött beiskolázási terv aláíratlanul megy a kukába, egy cetlire firkálva sorra mindenkinek elmagyarázzák – szóban! -, hogyan írja újra, az igazgató, ha szót fogad, hazamegy, a saját kezével fogja újraírni a beiskolázási tervet úgy, hogy osztályokat von össze. Vezetőségi tanácsi döntés is kell holnapra, no persze, olyan döntés, amelynek az eredményét eleve lediktálják, egy olyan vezetőségi tanácstól, amely még csak össze sem hívható holnapig. Esély sincs arra, hogy olyan helyzetbe kerüljön bárki is, hogy létszámon aluli osztályai működjenek, ergo nincs szükség a létszámon aluli engedélyekre. Az, hogy a módosítást a tanfelügyelőség kérte, az, hogy a korábban beküldött beiskolázási tervet elutasították, sehol sem dokumentálható. Hiszen az igazgató saját maga kérte.
Ne beszéljünk tehát minőségi oktatásról, kisebbségi jogokról, pozitív diszkriminációról, ezek egy korszakkal korábbi retorika szlogenjei csupán.
Ma én erre nemet mondtam. Elfogadtam karcsúsító, takarékoskodó intézkedéseket ugyan, de nemet mondtam. Hányan csatlakoznak? Hányan támogatják közös ügyünket? Van-e elég karakán igazgató kolléga ebben az országban, akik jobban ragaszkodnak iskoláikhoz, felvállalt küldetésükhöz, mint székeikhez? Kinek esik le a tantusz,  hogy ez nem több, mint ócska csapda? És ki látja meg, hogy a nagy spórlás áldozatául leghamarabb az anyanyelvű oktatás esik?


UPDATE 1. Péntek. Ad-hoc gyűlésre hív a tanfelügyelőség, fél órával korábban értesítenek. Jelen van a máramarosi középiskolák, szakiskolák zöme. Közlemény: 19 osztállyal kevesebbet hagynak jóvá, mint amennyit kértünk, hosszan sorolják ki mindenkitől vágnak le osztályokat. A magyar líceum 2 osztályt kért, egyet hagynak jóvá. A kalkulus a következő: VIII. osztályba járó diákok száma osztva 28-cal = jóváhagyandó IX. osztályok száma, az erre vonatkozó miniszteri rendelet alapján[1] Általános a felháborodás, nagyon nagyot változik a hangnem, igazgatókat érvelni ilyen keményen még talán nem is hallottam. Magam is elmondom, hogy ez az egy osztály iskolánk felét jelenti, hogy biztosítanunk kell diákjaink számára a szakok diverzitását, hogy nem várhatjuk el minden magyar gyermektől, hogy matematikát tanuljon (nem ismerem el, hogy én magam is így tanulhattam csak magyarul, s lám...), hivatkozom kisebbségi jogokra, finoman megkérdezem, ugye, érvényben van még a tanügyi törvény 63-as cikkelye, s hogy az alkotmányt jól ismerem-e[2], kilátásba helyezem, hogy sajnos ilyen körülmények között a közeljövőben gyakran fognak találkozni elégedetlen és ideges szülőkkel, elmondom, hogy a közösségnek milyen rendkívül fontos ez az iskola, melynek megszüntetni kívánt humán osztályába járt a képviselő úr is, akivel úgyszintén találkozni fognak. Értjük igazgatónő, hogy nem tud segíteni nekünk, mondják kis mosollyal, melyet én nem is veszek észre.

UPDATE 2. Hétfő. Fél óra múlva igazgatói gyűlés a polgármesteri hivatalban, közli a polgármester titkárnője. Mi, igazgatók, ugyanazok. A polgármester beszámol arról, hogy a egyeztetett a főtanfelügyelővel (aki közölte, hogy ismerteti majd vele a döntésüket), rendkívül fel van háborodva, szidja a „nefericit”[3] minisztert, a kormányt, a kormánypártot, s biztosít arról, hogy Nagybányán egyetlen osztályt sem fog a tanfelügyelőség megszűntetni, és hogy a költségvetést, ha kell, a tanárok fizetését is ki fogja egészíteni az önkormányzat. Hallgatjuk a politikailag aláfűtött diskurzust. Jól beszél.  Két apró kérdés merül fel csak bennem: 1. A tanfelügyelőség konzultál a polgármesteri hivatallal, meghallgatja annak javaslatát, majd annak távozása után döntést hoz – hogyan garantálhatja hát a döntés eredményét a polgármester? 2. Ha a fizetésekkel kapcsolatos költségeket a minisztérium felügyeli, hogyan, milyen könyvelési manőverrel akarja ezt kiegészíteni az önkormányzat? S e kettőben kételkedve, vajon a téma s az alkalom több-e, mint egy nyilvános politikai önkifejezés közönséggel telizsúfolt arénája?
Update 3. Még mindig hétfő. Találkozó a képviselővel. Operatív, segítő szándékú, konzultációra épülő megbeszélés. Mindannyiunkat képviselve készül kérvényeinkkel az Államtitkári Kabinetbe - létszámon aluli osztályaink működésének engedélyeztetése most előrehozott, elbonyolított kényelmetlen procedúra. [4]
Asszonypataka, Anno Domini 2018, a magyar kultúra napján - … helyett. 

UPDATE  4. Ismét hétfő. Ötödik gyűlés ugyanabban a témában, most négyszemközti megbeszélés. Azóta új miniszter, változatlan helyzet. És a tanfelügyelőség ugyanott tart:  jövőre eggyel kevesebb líceumi osztályt hagynak jóvá. Beszélgetésünk egyre feszültebb, mosolyunk valahogy nem természetes. Az érvek ugyanazok mindkét oldalon. A helyzet áldatlan, a törvénysértés egyértelmű. Jogvédelem, érdekképviselet: figyeljünk Nagybányára!




[1] OMEN 5472/2017, Articolul 7. : 1. constituirea formațiunilor de studiu de început în învățământul liceal, profesional și postliceal din 28 de elevi;
[2] Art. 32, alin. (3) Dreptul persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale de a învăţa limba lor maternă şi dreptul de a putea fi instruite în această limbă sunt garantate; http://www.constitutiaromaniei.ro/art-32-dreptul-la-invatatura/
[3] boldogtalan
[4] OMEN 5472/2017 Articolul 8 (1) Organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63 alin. (2) din Legea nr. 1/2011 se aprobă de către secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar și de către secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar în limbile minorităților. Propunerile fundamentate ale unităților de învățământ preuniversitar și asumate de către inspectoratele școlare privind organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63 alin. 






[1] OMEN 5472/2017, Articolul 7. : 1. constituirea formațiunilor de studiu de început în învățământul liceal, profesional și postliceal din 28 de elevi;
[2] Art. 32, alin. (3) Dreptul persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale de a învăţa limba lor maternă şi dreptul de a putea fi instruite în această limbă sunt garantate; http://www.constitutiaromaniei.ro/art-32-dreptul-la-invatatura/
[3] boldogtalan
[4] OMEN 5472/2017 Articolul 8 (1) Organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63 alin. (2) din Legea nr. 1/2011 se aprobă de către secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar și de către secretarul de stat care coordonează învățământul preuniversitar în limbile minorităților. Propunerile fundamentate ale unităților de învățământ preuniversitar și asumate de către inspectoratele școlare privind organizarea formațiunilor de studiu prevăzute la art. 63 alin. 






[2] (2) Prin excepţie de la prevederile alin. (1), în localităţile în care există cerere pentru forma de învăţământ în limba maternă a unei minorităţi naţionale, efectivele formaţiunilor de studiu pot fi mai mici decât minimul prevăzut de prezenta lege. Decizia privind înfiinţarea şi funcţionarea acestor formaţiuni de studiu aparţine Ministerului Educaţiei, Cercetării, Tineretului şi Sportului, cu consultarea consiliului de administraţie al unităţii de învăţământ respective. https://legeaz.net/legea-educatiei-nationale-1-2011/art-63



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése