Források és forrongások

Gyakorlótesztet szerkesztek. Rövidkének találom a szöveget. Ismerősnek is, de én már magamnak se hiszek. Rákeresek, hátha ki tudom toldani. Ezt találom. Most olvasom először a cikket, akkortájt íródott, amikor álltam a parton, néztem a tételt, s úgy gondoltam, illetlenség lenne szóvátenni, hogy zsenáns. Más okból is, persze, főképp más okból. Aztán, egy évvel később kimondtam mégis. Azóta más a minisztériumi csapat, mások a tételírók. Sokkal többet tudunk a szövegértés képességének mérőeszközeiről, és soha nem eleget. Következtetést 2016-tal kapcsolatban - gondolom - levontak. (Feladatötlet: Egészítsd ki alannyal a fenti mondatot!) Hálás vagyok annak, aki ezt beküldte, ismét, saját javaslataként, mert a filológus élete ettől izgalmas igazán. Most rákeresek a gyakorlótesztek szövegeire, mert látni akarom, hány csontváz rejtőzik még a szekrényeinkben. Elkezdek gyanakodni, visszakeresem a forrásokat, folyamatosan pillantgatok a vizsgaprogramra, az aktuálisra, a múltbélire. Magávalragad a tételek történetisége, beszippant a tételrecepció pszichológiája.  Eltűntem, csókolom. A héten vizsgatétel nem lesz. 😊