Jelen idő, többes szám, mi-tudat

Kedves ballagó Diákjaink!
Ma ballagnánk. A különleges idők mindig különleges érzelmeket kavarnak. És minél abszurdabb a világ körülöttünk, annál mélyebb, annál emberibb érzésekkel gondolunk rátok. De már a legelső pillanatok egyikében azt határoztuk, nem sírni akarunk, hanem várni. Megvárni azt, amikor egymás szemébe nézhetünk, amikor elvonulnak fejünk fölül a felhők, és szabadon búcsúzhatunk az együtt töltött évektől. A helytől, aminek szagát érezni kell még egyszer legalább, a helytől, ami nem virtuális tér. Mert azt a sokat vágyott ballagóruhát fel kell venni, azokat a lépéseket meg kell tenni, a batyukat a vállunkra kell venni, azokat a tekinteteket a tömegben meg kell keresni, látni kell a suli zászlajának lebbenését, kezet kell fogni, azzal a néhány itt töltött évvel szembe kell nézni. Táncolni kell, fotózkodni, érezni virágok illatát, körbeülni a családi asztalt. A ballagás jelen idő, többes szám, mi-tudat.

Higgyünk benne, hogy amire igazán vágyunk, arra várakozni kell, a várakozás minden izgalmával, édes feszültségével. Úgysem engednénk el benneteket ölelések nélkül. Szeptember elején ballagunk. Offline event egészséges, érett fiatalokkal, a mi gyermekeinkkel.