Kedves Maturanduszok!

                A szóban benne rejlik a jövőidejűség: ahogy benneteket megnevezünk most, nem azt mondjuk, hogy mik vagytok, hanem azt, hogy mire készültök. Veletek együtt vizsgázik az iskola is, megítélésünk egyre inkább függ a ti konkrétan mérhető eredményeitektől. Közös a siker, közös a felelősség. Ha jó diákok együtt iratkoznak be egy osztályba, jó osztályt hoznak létre, jó osztályokból jó iskolát. Ez a legkönnyebb módja annak, hogy jó iskolákat tartsunk fenn: válogassuk ki a jók közül a legjobbakat, dolgozzunk együtt velük néhány évig, és garantált a toplistás hely. No, ez az a luxus, amiben egy szórványiskolának sosem lehet része. Önként vállalt koncepciója azonban sokkal nemesebb, mint az, hogy csupán versenyistálló legyen: egy szórványiskola legszebb bizonyítéka az oktatás demokratikus voltának. Olyan, mint maga a társadalom. Azzal, hogy lemond a szelekció kényelméről, olyan lehetőséget teremt, mely az egyetlen garanciája a kisebbségi jogok érvényesítésének. Nem zár ki senkit. Nem abban versenyzik, hogy mi a legkisebb bejutási átlag, hanem befogad, személyre szabott oktatást kínál minden diák számára. Sikerhez juttatja az olimpikonokat és felzárkóztatja a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket, lehetőséget teremt arra, hogy mindannyian érettségihez jussatok, egyetemre mehessetek, értelmiségi életet éljetek. Felismerhetitek, hogy az oktatás a társadalmi felemelkedés egyetlen hatékony eszköze. Erre ad lehetőséget egy szórványiskola: nem válogat, hanem áldoz, teremt, kínál. Felvállal szociális feladatokat, támogat és felzárkóztat. Nem bélyegez, nem szortíroz, nem kérdez – nevel. Olyanokat is, akikkel kegyes volt az élet, olyanokat is, akiknek kell egy segítő kéz. A közelről jövőket, s az utazókat, a tehetségeseket és a tehetetleneket, a lendületeseket és kényelmeseket.
          Nemigen hiszem, hogy van ma hősiesebb vállalkozás, mint szórványiskolát működtetni. Azt sem hiszem, hogy lenne ettől nemesebb cél. Ám egy szórványiskola minden erején feletti vállalásával együtt nem több, mint lehetőség. A lehetőség nem garancia. A kettő között ott munkálkodik a gyermek, ott van a család. Úgy gondolom, a siker titka itt van, abban a gyermekben, aki él a lehetőséggel, dolgozik az eredményért, és abban a családban, aki őt ebben támogatja azzal, hogy hisz az iskolában, érték számára a tudás, akarja, hogy gyermeke felemelkedjen az oktatás által és bízik a nevelésben. Ahogy egy szórványiskola alázattal vállal fel hatalmas feladatokat, úgy diákjai, és maga a közösség is alázattal kell, hogy viszonyuljon munkájához, hittel és bizakodással kell, hogy támogassa iskoláját. Nekünk csak ez az egy van, szeretnünk kell, dolgoznunk érte, hogy együtt lehessen sikeres minden maturandusz és általuk az alma mater.