Ott csípem fülön a
problémát, hogy a címzetes tanári vizsga eredményei[1]
óvás előtt és óvás után másfél- két pontos eltéréseket mutatnak.[2]
Különösen kegyetlen ez a 4-es és 5-ös, 6-os és 7-es határán, nem lehet az, hogy
egy ennyire képlékeny vizsgajegytől függjön a pedagógusok sorsa, az, hogy
választhatnak-e címzetes állást vagy nem, miközben egyre több az eszkimó, s
egyre kevesebb a fóka. S így tovább: az ilyen bizonytalanság riasztja el a
szakmától a legértékesebbeket, marad tehát, aki bírja, vagy akinek mindegy.
Nekünk nem az.
S ahogy a probléma
okait keresem, ismét eljutok a tételekig.
Pedig türtőztetem magam, s nem akarok ok nélkül kritizálni. Csak a
magyartanárok, a tanítók és óvónők tételeit nézem meg, ezekért felel a
Kisebbségi Főosztály, ismét mondom, a CNEE magyar munkatársa híján. [3]
Azt elképzelni se tudtam, hogy az érettségi és szakaszzáró vizsga tételei után
jöhet nagyobb döbbenet, az az amatörizmus viszont, ami ezt a három tételt
jellemzi, teljességgel megengedhetetlen, mindannyiunk számára megalázó. Ha
keveseket is érint, kollégáink azok, akiknek szakmai karrierje, életminősége
függ attól, hogy milyen mérőeszközzel rangsorolják tudásukat.
A magyartanárok vizsgatétele:
Messziről feltűnik,
hogy a tételt nem szakember készítette, szarvashiba, hogy a javítókulcs nem
egységes. Mélyen hallgattam róla, hogy a VIII-os tételben is másolás-gyanúim
voltak, itt azonban nagyon kilóg a lóláb. A javítókulcsában az irodalom tétel
30 pontig építkezik, a nyelvtan tétel a részpontokból levonásokkal értékel. A „levonás jár” (így, félkövérrel, aláhúzva) pszichológiájáról is érdemes
volna beszélni, ez az agresszív, büntető, markábaröhögő pontozás valami nagyon
elavult tételsorból másolódhatott ide. De hogy mennyire szakszerűtlen a
javítókulcs megfogalmazása, azt érzékeltessük néhány egészen horrorisztikus
mondattal:
Összesen 9 vessző, 1 kettőspont (de lehet vessző is) és
egy mondatvégi pont. Minden rosszul kitett vagy ki nem tett írásjelért 0,15
pont levonás jár.
Hogy hol van a 9 vessző, hol nincs, s hogy lehet-e esetleg pontosvessző,
gondolatjel is a mondatban, nem tudjuk meg. De figyeljük meg a zárójel
tartalmát, vagy az alábbi mondatok hangnemét:
Összesen 5 kötőszó (hogy, vagy, akikkel, hogy, mint –
vigyázat, mert nemcsak mondatokat
összekötő kötőszók vannak!) van és 1 utalószó (azok).
Minden ki nem jelölt vagy tévesen kijelölt kötőszóért és utalószóért 0,3 pont levonás
jár.
Aki tudja, hogy Kölcsey Ferenc elmarasztaló kritikát tett
közzé Berzsenyiról (sic!), amelyben dagályosnak nevezte egyes megoldásait és ezt választékosan
fogalmazza meg, kapjon 5 pontot.
Itt szükség van a Magyar költészet klasszicizáló
vonulatának ismeretére - Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty
Mihály, a nyugatos költők- ( 5 pont); pontokat jelent az
idézés (egy-két pontosan idézett verssor - 2 pont) és az összefüggő,
választékos megfogalmazás (3 pont).
Nem tudom eldönteni, kiknek szól ez a javítókulcs: magyartanároknak-e, akik
ahhoz, hogy joguk legyen javítani, tavaly ismét mérés-metodikai továbbképzésre
jártak? Vagy csak valahogy úgy, ahogy nyelvtanról, irodalomról szokás beszélni
a piacon?
Feltűnő, hogy a tételszerkesztő nem tud kérdezni. Ilyeneket olvashatunk:
Ahhoz, hogy kontextusba
helyezzük Radnóti írását, alkosson 5-6 mondatnyi összefüggő szöveget Magyar költészet – időmértékes verselésben címmel !
Halkan
kérdem: kik fogják és miért kontextusba helyezni Radnóti írását, és főképp
mikor? Tételírás után? Kinek a dolga ez? Honnan értesülünk majd a végeredményről?
S komolyra fordítva: milyen műfajú szöveget alkosson szegény vizsgázó ilyen
szűkszavúan ebben a tágan szabott témában? Íme a javítókulcs:
Itt szükség van a Magyar költészet klasszicizáló
vonulatának ismeretére - Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty
Mihály, a nyugatos költők- ( 5 pont); pontokat jelent az
idézés (egy-két pontosan idézett verssor - 2 pont) és az összefüggő,
választékos megfogalmazás (3 pont).
Ennek kellene tehát beférnie 5-6 mondatba.
Továbbra is probléma van az alaktan-feladatokkal, különösen a
javítókulcsban megadott helytelen válaszok miatt. Olyan komolysággal kérünk
számon irreleváns tartalmakat, hogy elvárható lenne, hogy legalább maga a
tételíró ne bizonytalankodjon a helyes megoldásban. A bíz egyalakú igetőként jelenik meg, nem tudom, mi a töve akkor a biztatnak, a –hat ható képző megnevezése is idegen nekem (értsd: a ható ige
képzője, ható igeképző), a –szerű mint
képzőszerű utótag jelenik meg egy
olyan szóban, amelynek egyébként a szófaját is kérdezi a tétel.
Alapvető hiányossága a tételnek a szövegszerkesztés, annak a hiánya: a
következetlenség olyan káoszt teremt, hogy percekig gondolkodom rajta, melyik
kérdés milyen szövegre vonatkozik, melyik feladat melyik tételnek a része.
Amatőr a hivatkozás, a megadott szöveg szerzőjének, címének, megjelenési
helyének a feltüntetése. Banális helyesírási hibákat tartalmaz: a tételben az alternativ még rövid i, a javítókulcsban
már hosszú, teljesen következetlenül használja írásjelek előtt és után a
szóközöket, nem használ vesszőket a tagmondatok között (miközben, milyen
ironikus: éppen ezt adja feladatul a vizsgázónak).
Ha az irodalom tétel parttalanságát, pontatlanságát összevetjük a
mondattani elemzés szájbarágós részletezésével, rögtön szembetűnik az
összeollózás technikája, s a tételszerkesztő teljes koncepcióhiánya.
A tanítónők vizsgatétele:
Régi vitám a tanítónőkkel, amit több szakmai megbeszélésen, fórumon is
felhoztam már, nem lehetne-e a mese feldolgozása
helyett valami szakmailag korszerűbb terminust találni. Itt a módszertanban,
úgy tűnik, megállt az idő, mindenki feldolgoz, mint húst a mészáros, pedig akár
értelmezhetne is. Ez nem a tétel hibája, s erről például a tanítónők is tudják,
hogy micsoda, de érdemes volna ebben is közelíteni a tantervszemlélet
trendjéhez. Ha szövegértésről beszélünk, engedjük el a feldolgozást. Mint ahogy
Szilágyi Domokos irodalmi munkásságát számon kérni is egy múltízű igyekezet a
tételíró részéről, s nincsenek illúzióim: lehet, hogy ez csak az én szememet
szúrja.
Dicséretes, hogy a tételíró számára az érettségi tétel – egyébként ebben
szakszerű, mert nem módosult – megfogalmazása modell-értékű, tehát lemásolja.
Csak az nem mindegy, hogy az érettségi tétel az elbírálás szempontjaira
vonatkozik, míg a tanítónők vizsgatételében a tételíró az értelmezés
szempontjait akarja ezzel helyettesíteni. Hasonlítsuk össze:
Érettségi tétel: Az értekezés megfogalmazási módja
külön elbírálásban részesül, melynek szempontjai a logikus gondolatmenet,
szövegkohézió, helyes fogalom- és nyelvhasználat, helyesírás, valamint az
értekezés tartalmi és formai jegyeinek betartása.
Tanítónők tétele: Az értekezés megfogalmazásában vegye figyelembe a logikus
gondolatmenetet, a szövegkohéziót, a helyes fogalom- és nyelvhasználatot, a
helyesírást, valamint az értekezés tartalmi és formai jegyeinek betartását.
A vegye figyelembe itt tehát a vizsgázónak, és nem a javítónak szól –
egyetlen változtatást ejt, azt is rosszul.
Ha összevetjük az értekezés
címét (Szilágyi Domokos
gyermeklírájának műfaji sajátosságairól)
a megadott szempontokkal (irodalmi munkássága, műveinek stílusa, tematikája,
példákkal, idézetekkel alátámasztva), csak azt látjuk, hogy a tételíró nem érti, mi az a
szempont. Hogy a szempontnak az az alapvető feladata, hogy részletezze a címben
megadott témát, segítse a vizsgázót, hogy értekezését strukturálja a megadott
témában. A műfaj meghatározásában, esetleg
műfajtipológiában (nem tudom, mit vár el a cím) semmilyen segítséget nem nyújt
sem az irodalmi munkásság felvázolása, sem a stílus, sem a téma – az pedig,
hogy (fejben hozott) idézeteket vár el, ahelyett, hogy megadna egy értelmezésre
szánt verset – ismét a múltat idézi.
Itt is szakszerűtlen a megadott
mese forrásának megjelölése, itt is vannak szövegszerkesztési
következetlenségek, s azt sem gondolom, hogy a tételíró otthonról hozott
regionalizmusainak helyet kellene szorítanunk az egyébként is színes, sallangos
tételben. Ismét ironikus a csattanó, a tételíró azt a feladatot adja a
vizsgázónak, amire ő maga nyilvánvalóan nem képes:
2. Tervezzen egy öt feladatból álló feladatsort, amelyben
a megadott sajátos kompetencia
megvalósítását méri-értékeli!
Figyeljen a következő szempontokra:
a) a feladatok helyes megfogalmazása,
b) a helyes válaszok megfogalmazása mindenik feladatnál.
Az óvónők vizsgatétele:
Itt már nem minta az érettségi
tétel, pedig ha az lenne, talán jobb lenne. Az irodalom tétel összesen ennyi:
Értelmezze a következő költeményt figyelve a zeneiséget
megteremtő eszközökre.
Így, ponttal a végén. Értelmezést
vár el, összesen 8 pontért, egyetlen szempont alapján. S hogy a javítókulcs ezt
tartalmazza, az talán a tételsor legbőszítőbb részlete:
A vers jellemzése: mozgalmasságot sugall 2 pont
Zeneiséget megteremtő eszközök: verselés (2 pont), rím (2
pont), ismétlések (1 pont), alliteráció (1 pont) 6 pont
Nem jöttem rá, mi az, hogy a
vers jellemzése, mi a relevanciája a zeneiség szempontjából a mozgalmasságnak,
hogyan lehet mindössze ennyit elmondani egy ennél sokkal komplexebb verséről, s
ha már így leltárba vettük a zeneiség eszközeit az kinek és mire jó? Azaz: mit
mér a tétel? Értelmezést (ahogy a felhívás várja el) biztosan nem. S méltó-e
egyáltalán ez mindannyiunkhoz, s Áprilyhoz, aki úgy tűnik azért írta versét, hogy
óvónők leltározzanak rajta?
Az, hogy Magyarázza meg a szövegben található szavakat: módosak, leánynézők valójában azt várja el,
hogy írjon/rendeljen szinonimákat hozzájuk, az számomra csak a javítókulcsból
derül ki, a magyarázni (értsd körülírni) valami egész más kognitív feladat.
Hogy hiányzik ismét a
forrásmegjelölés és a tagmondatok közül a vessző, már föl sem tűnik. Hogy a sok
copy-paste-nek ilyen szörnyszüleményei vannak, mint az Alakítsa át felszólító mondattá a következő az alábbi kijelentést, legföljebb megmosolyogtató. Hogy a felhívó szövegből (Írjon esszét az óvoda családdal való kapcsolattartása címmel!) nem tűnik ki a nagy- és dőlt betűvel írandó cím (Írjon
esszét Az óvoda családdal való kapcsolattartása címmel!), no meg ennek
a nyakatekert megfogalmazása (én így mondanám, egyszerűen: Írjon esszét arról,
hogyan tart kapcsolatot az óvoda a családdal!) apró szépséghiba, de a tételíró
itt sem tud pontozni: ennek a feladatnak a javítókulcsa nagylelkűen odadob 15
pontot kifejtett kapcsolattartás lehetséges formái címen, anélkül, hogy meghatározná, mi a 15 pont
megítélésének szempontja. Csodálkozunk-e, hogy a javítás és újrajavítás között
ekkora különbségek vannak?
Eközben jegyezzük meg, hogy a
tételek román része sokkal átgondoltabb, sokkal következetesebb, sokkal
szakszerűbb. Akkor is, ha fáj.
S megint kérdezem: meddig még?
Van-e ennél lejjebb? Meddig kell még mondani, hogy a tételírás egy olyan
szakma, amit nem lehet hályogkovácsokra bízni? S míg mi mosolygunk a tétel
amatőr báján, kollégáink bőrükön érzik, hogy önjelölt tételírók vödörrel mérik
a távolságot.
[1] Nem meglepő, hogy takargatni kell: a
minisztérium honlapján már csak az óvás utáni jegyek publikusak, az eredeti
jegyeket a tanfelügyelőségek honlapjain lehet utolérni, ha ugyan lehet.
[2] Egészen biztosan lesznek majd komolyabb
statisztikák is, ajánlom a témát a szakértők figyelmébe.
[3] És ismét mondom,
a tételek minőségére a munkatárs-hiány nem mentség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése