„Két dolgot még különösen, kitüntetetten is utáltam és
utálok ma is: az egyik turistának lenni, a másik nyaralni. Egy szóban is
összeköthetem a kettőt: utálok idegennek lenni.” Bächer
Iván könyvét kaptam le a polcról, mikor rövid ruccanásra csomagoltam. Jobb nem
is kellett volna, be kell látnom, magam sem vagyok Ivánnál jobb turista, bennem
is van a szelfiző turistánál valami mélyebb érdeklődés, no meg rengeteg irónia
s kételkedés. Látni akarom a színét s a visszáját is. S így, nagy nosztalgiával emlékezve közös
irodalmi ruccanásunkra indulok egy újabbra. A Fertő vidékén járunk, nevelem
gyermekem, hiszem, hogy az olvasmányélményhez jár a megtapasztalt világ, hogy
megihlet egy vár, egy város, valami kézzelfogható, hogy közelebb az irodalom,
ha felfedezhető a helyszín, jár Az aranyemberhez a Vaskapu, a Fekete városhoz
Lőcse, a polgár vallomásai Kassán elevenednek meg, s a Harmonia Caelestis igazán
Fraknón, az ősgalériában, ahol az ember rájön, hogy bármely illusztris családfa
zsenánsan ritkás ágai minden további nélkül pótolhatóak egy kis vászonnal,
festékkel s némi fantáziával, itt szólal meg a lett volna ha, a történelmi
háttér és előtér, az újragondolt legendárium. Tartunk hát egy Esterházy-napot.
Eszterháza.
Jegypénztár. Egy irányítószámot? 430... kezdeném, de a tekintetből látom, hogy
alig léptem be, máris rosszat szóltam. Honnan jöttek? Nagybányáról. Nem néz
fel. Az Szlovákia vagy Románia? Ukrajna, mondom kutyául, rezzenéstelen arccal,
s be is írja, ugyanolyan rezzenéstelen arccal, no nem a gépbe, abba az nem fér,
hanem egy füzetbe: Nagy Bánya, UA. Többet nem mond, nem is kell. No, odabenn
meg is tudjuk, hogy a kastély a magyar állam tulajdona, és ennyi meg annyi
kormánytámogatásból újítottak fel 4 termet, ezt aztán megtudjuk ismét, s a
miheztartás végett harmadszor is. Meg azt is, hogy van ugyan egy grófi ág, de
az annyira távoli, hogy semmi köze. Na annak a tagja az író, aki „egyébként
tavaly elhunyt”. Sőt: egyébként is. Az Esterházy-tortának, s persze a
rostélyosnak, árulják el, sokkal
közelebbiek a rokoni kötődései. Hisz tudja, ő az idegenvezető, én volnék az
idegen.
Át a határon.
Kismarton. Kiváló
elegancia, ritka műveltség, választékos beszéd, őszinte vendégszeretet. Szó
esik Haydnról, Esterházy Pál hercegről, a Harmóniáról, Pálról beszélnek, de
Pétert is értik. Finoman, okosan, utalva vélhetően közös olvasmányélményeinkre.
Fraknó. Várjuk a
magyar vezetést, van még félórányi idő, de megvárjuk, az ugyanis nem csak
nyelvében, de tartalmában is magyar. A legkeletibb osztrák vár ugyanis,
különösmód ugyanott van, ahol a legnyugatibb magyar vár. S annak az udvarán
éppen egy gyermekprogram zajlik, óvodáskorú osztrák gyerkőcök masíroznak lovagkori
jelmezekben, hatalmas egérfigura fogadja őket, lehet venni kartonsisakot, plüssbuzogányt,
fakardot: fiúknak barnát, lányoknak rózsaszínt, hello kittyset. Ezzel vívnak,
míg le nem csúszik a sisakrostély. Forchtenstein Fantastisch – értik ezt az
osztrákok. Az udvaron két úr beszélget magyarul, vasalt ingben. Ők meg mi. Nézzük
egymást messziről. Hangfoszlányok keverednek a gyerekzsivajban. Kezemben
ásványvizes palack, meleg van, nagyon meleg. A magyar nyelvű vezetésre is így
megyünk: egyikük s mi, odabenn vár még egy család. Udvariasan köszönt, nekik
mondja, hogy várják meg az erdélyi vendégeket is. Erdélyi? Nem szólok, csak
kérdőn nézek. Nem szól, csak ránéz az ásványvizes palackomra. Mosolyokat váltunk:
vizem nyilván világmárka, árulkodó jel. S szó lesz minden szépről, családról,
Miklósról, Pálról, annak Mária-rajongásáról, verseiről, irodalmi
kapcsolódásokról, Harmóniáról, mennyei hangokról, zenéről, fociról és
családregényről: tárgyilagosan, békésen, igazul. S megtudjuk a titkát is: a két
kastély s a legendás vagyon örökösnője, Esterházy Melinda minden
földi jussát alapítványokra hagyta. Az alapítványok nem szüntethetőek meg,
a várban található gyűjtemény nem adható el, nem osztható fel, kutatási és kiállítási
célokat szolgál a magyar kultúra megőrzése érdekében. Ezért a magyar honlap, a
magyar vezetés. Ezeknek vendégei voltunk mi, Ausztriában.
Ajánlás
Jó herceg! Óvd meg mind
e csemegét, ha zsebed saját kánonra nem elég, egy Esterházy Melindával, vigyázva,
s végy a nagy vagyonból műveltséget s békét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése