Mük s tük. A csángó oktatási programról - megint más látószögből

Mintegy öt évvel a történtek után készült el Neagu Adrián megdöbbentően őszinte dokumentumfilmje Elcsángált oktatás címmel. Nehéz szívvel néztem végig, rég nem látott ismerősök nyilatkoznak. Többször is jártam közöttük, s nem titok, hogy példát merítettem munkájukból. Amikor csángóföldön 900-1000 gyermek tanult magyarul, akkor Máramarosban 725, az országban másutt (Temes, Beszterce megyékben) is több, mint 500. Pontosan tudtuk, mit jelent az oktatásszervezésben egy lelkes csapat, s mennyire fontos elébe menni az igényléseknek, biztatni a családokat, támogatni a tanárokat. Akkori munkánkat, együttműködésünket értékelte a minisztérium csapata. Különösen sokat köszönhetünk Bánházi (Demeter) Emőkének, a minisztérium magyar nyelv és irodalom tanításáért felelős tanácsosának,  aki megtalálta a megfelelő keretet arra, hogy találkozni és együtt gondolkodni tudjunk, sőt ezeken a találkozókon személyesen is részt vett, mintegy legitimizálva az ügyet s az együttműködést. Együtt voltunk Frumószán, láttuk Kriszta óráit, s cseppet sem csodálkoztunk, hogy az igazgató nem ért rá az iskolájába látogató minisztériumi tanácsossal és egy tanfelügyelővel szóba állni.  Ezeknek a bákói, nagybányai találkozóknak az eredménye lett a fakultatív magyar oktatásban részesülő diákok számára megírt tanterv, de talán sokkal nagyobb hozadéka volt az, hogy közvetlen közelről tekinthettünk be egymás munkájába. 

tantervkészítők Nagybányán

 

 

 

sülelmedi látogatás

somoskai vacsora

Ezért is éreztem fontosnak, hogy a máramarosi pedagógusokat elvihessem a csángóföldi kollégák közé, ott tölthessenek az oktatási helyszíneken néhány napot, nem titkolt célom volt, hogy kicsit elgondolkodjanak az ottani oktatási körülményeken, tanuljanak a lelkes kollégáktól, átértékeljék saját problémáikat, szerénységet és végtelen alázatot, elkötelezettséget lássanak. Azon a héten Hegyeli Attilával, s az akkori főtanfelügyelő helyettesünkkel, Vicsai Jánossal legalább 10 helyszínt látogattunk meg. Sokat tanultam. Boldog békeidők voltak.

   

                    

2011-ben Hegyeli Attila bukaresti látogatása alkalmával már nem talált értő fülekre a minisztérium Kisebbségi Főosztályán. Hiába utazott fel, kérése, helyzetismertetése kisebbfajta derültségen kívül más reakciót nem váltott ki. Én magam is, akkor már minisztériumi tanácsosként hiába szorgalmaztam a Nagybányán véglegesített tanterv hivatalosítását, ez az oktatási forma nem volt a minisztérium érdeklődésének célkeresztjében. S hiába telefonáltam az akkori Hargita megyei főtanfelügyelőnek, avatkozna már közbe a Csíkszeredai bentlakás körüli áldatlan helyzetbe, hűvösen hárított. Hegyeli Attilával folytatott beszélgetéseimmel lassan ki kellett lépnem a folyosóra, udvarra, hamarosan felszólítottak, tartsam a kapcsolatot Márton Attilával, mert „Barátod, Hegyeli elhagyja Moldvát”. Márton Attilával, kit annakidején, csángóföldi utamon szintén láttam dolgozni, lett is egy éles hangú levélváltásom. A botrány első hullámai ekkora már elültek. Csak ők tudják igazán, akik a bőrükön érezték, mit jelentett ez a váltás.

2013-ban erre való hivatkozással utasítottam el a megüresedett és felkínált máramarosi Pedagógus Szövetség-elnökséget. Elveim vannak, mondtam, nehezen tudnék a szövetséggel minden tekintetben azonosulni. S ahogy az lenni szokott, se az elveimmel, se a személyemmel nem törődött senki, akadt más, aki nem hivatkozott az elveire. Hogy a Pedagógus Szövetséggel máskor s más ügyben lehet együtt dolgozni, hogy 25 év során nem csak ezt csinálták – ez is igaz. Hogy csatlakozott hozzájuk sok jószándékú kolléga is, akinek mindehhez semmi köze? Van olyan is.

Mi van ma a történet szereplőivel? Mivel büntetik a szakma iránti alázatot, a tenniakarást, a szakmai tudást? Hány értékes ember hagyta el a pályát? S hány középszerű funkcióvadász lovagolta meg az ölébe hullt lehetőséget? S hogy micsoda képzavarokra vetemedem ennek kapcsán?

A Bákó megyei magyar oktatás legnagyobb érvágása nyilván Hegyeli Attila távozása volt. Munkájáért az AESZ a Nyelvőrzés Díjával tüntette ki. Pályaelhagyó.

A főosztály vezérigazgatója, aki minisztériumi kinevezése előtt a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Alsó-háromszéki elnöke volt, nemrég távozott a minisztériumból.

Hargita megye akkori főtanfelügyelője csakhamar a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöki tanácsosa lett.

Demeter Emőke Bukarestből való távozása után azóta sem talált tudásához, tapasztalatához méltó állást, a Pedagógusok Szövetsége által működtetett Partiumi Oktatási Központ vezetője. A csángó oktatási programról Hargita megyei kollégái nem egyeztetnek vele.

A csángóföldi tapasztalatcsere résztvevői közül került ki az aktuális máramarosi magyar oktatásért felelős, ideiglenesen kinevezett tanfelügyelő. 2012 szeptemberétől Máramaros megyében 250 román tagozatra  járó gyermekkel kevesebb tanult magyarul. Ma már statisztika sincs róluk, azonnal megszűnt a számukra rendezett “Ki mit tud?”, módszertani megbeszélés azóta sem volt, az akkor meglátogatott helyszínek nagy részén megszűnt a magyar oktatás.

A fakultatív magyar oktatás speciális tanterve feledésbe merült.

Friss hír: a Hargita megyei Pedagógus Szövetség az államtitkár asszony kezdeményezésére magyar tanfelügyelőt keres Bákóba.  A félnormás állás  minimum II-es fokozatot, címzetes státust, menedzseri képesítést, és Országos Oktatásmenedzseri Szakértői Testületi tagságot feltételez. A magyar kisebbség mellett ugyanabban a fél normában a Bákó megyei romákért is felelni kell. Az MCSMSZ hajlandó kipótolni a másik fél normát, a Pedagógus Szövetség valahogy a lakhatást is meg tudná oldani. Jelentkező nincs. Probléma megoldva.