Friss hír a CNEE házatájáról, hogy kisebbségi vizsgatételekért felelős szakembert alkalmaznak Bukarestbe. A versenyvizsga írásbeli
szakasza augusztus 30-án lesz, a jelentkező magyar, német, cseh, szlovák,
romani, ukrán, szerb, horvát, török vagy orosz szakos egyetemi végzettséggel, 9
év régiséggel, középszintű digitális kompetenciákkal rendelkező, büntetlen előéletű,
egészséges polihisztor kell, hogy legyen. Ennek kapcsán, s korábbi
beszélgetéseinkre utalva jöjjön most egy személyes hangú nosztalgiázás. Nemigen
lehet erről a témáról másképp. De hiszem azt, hogy ez a néhány személyes élmény
közelebb vezet bennünket a problémák gyökeréhez.
“Van egy
ország, úgy híják, hogy Okatootáia”[1] No, ez éppen ott történik,
éppen akkor. Tél van. Le kell adnom
a vizsgatételeket, jelentős a késés, nem volt ugyanis eddig hivatalosan
alkalmazott szakértő. Én sem vagyok az, de azt kapom feladatul, hogy sürgősen
foglalkozzam vele. Dolgozik a tételeken egy egész bizottság, korábban magam is
a részemen. Összeszerkesztés, egységesítés, fejléc, lábléc. E-mailben érkeznek,
ott nyüzsögnek a számítógépemben. Meg az otthoniban, meg a mindenkiében, aki
dolgozott rajta. Van kulcs az irodához, néha használjuk is.
A tételeket nem a
CNEE központi épületébe kell vinnem, hanem egy másik helyre, a város másik
végébe. Metróval megyek, zsebemben a CD. A szép, századvégi épületbe csak
kártyával lehet belépni. A tételek ugyanis szupertitkosak, őrzésük komoly
apparátust igényel. Átadom őket, azaz csak egy részüket. A többihez haladékot
kapok, azt majd a padláson leadom, mondják. Nem tudom, mi a padlás, de
bólogatok.
A padlás varázslatos
hely. A CNEE központi épülete a minisztérium udvarán van. Mindkettő afféle
bukaresti palota, a palotaságnak afféle bukaresti állapotában. Mikor még nem
volt meg a minisztérium épülete, a kisebbikből, a mai CNEE épületéből
irányították az egész ország oktatását. Van ott 4 iroda. Onnan. Tényleg.
A padlásra halandó
tételíró úgy jut fel, hogy előre megbeszélt időre érkezik, csenget, beeresztik,
minden, de tényleg minden tárgyát a földszint egy irodájában hagyja, majd
kísérettel felmegy a lépcsőn, kísérője kinyitja kártyával a padlás ajtaját,
mindketten belenéznek a kamerába, majd átlépik a küszöböt. A padlás helyenként
be van építve, más helyeken látni a tetőszerkezetet. Ablakra nem emlékszem,
mesterséges a félhomály. Aki új itt, nehezen lélegzik, mindenki más mosolyog
rajta. Hatalmas gerendák tagolják a teret, ezeken át lépkedve kell közlekedni.
Néha segít a szürke padlószőnyeg, néha akadályoz. A bútorok is szürkék,
kopottasak, a gépek is, de mindenütt vannak kamerák. Két oszlop között egy
vasszekrény. Ebben őrzik a tételeket tartalmazó CD-ket, a biztonság kedvéért.
Mert maguk a tételek most kerülnek fel a szerverre. Az agy egy külön kuckóban
van, a padlás bejáratával szemben, oda tényleg élő ember nem teszi be a lábát,
kivéve az intézmény két informatikusát. Mondják, az agy kicsit öregecske,
feledékenységét volt alkalmam később megtapasztalni, amikor a javításoknak csak
egy részét volt hajlandó lementeni. Így is ment ki a tétel. De erről nem szabad
soha beszélni. Az ott dolgozók is csak gesztusokkal fejezik ki magukat ebben a
témában.
A tételeket a CNEE
munkatársai veszik át, vannak felelősök. Nyilván a felelősség pusztán
technikai, magyarul senki sem beszél, de rendkívül készségesek. Megkérdezik,
hogy úgy van-e, ahogy megbeszéltük: betartottuk-e a tételszerkezetet, olyan-e
az anyanyelv tétel, mint a román, bólogatok, hogy igen, pedig tudom, hogy nem.
Elhiszik, udvariasak, az a dolguk, hogy megszámolják, darabra megvan-e mind a 20
VIII-os záróvizsgatétel, mind a 20
érettségi írásbeli tétel, mind a 295 szóbeli tétel, a speciális érettségire 10,
a nyári érettségi 3 napjára egyenként 75, az őszi érettségi két napjára
egyenként 30. Odakacsintva mondják, hogy
persze nem baj, ha vannak ismétlődések. Jó, hogy most mondják, mert így
nincsenek. Itt elkezdődik egy másolási-feltöltési procedúra, bámulatos
gyorsasággal, amikor a CNEE egy informatikusa feltölti a rendszerbe a
tételeket, a javítókulcsokat, átszámozza őket, hogy én már ne tudhassam, melyik
is a 14-es tétel, és melyik a 6-os, így mindkettőnknek jó, biztos, ami biztos,
magyarázza, s ezalatt jól össze is kuszálja a dolgokat – a vizsga napján
kiderül: nem illik a javítókulcs a tételhez. Aztán aláírunk mindenféle
nyilatkozatot, titoktartási szerződést, s mehetek is vissza a nagy épületbe, a
véglegesítő és versenyvizsga tételeit ráérek leadni. Holnap jöhetnek a német tételek, holnapután a
törökök.
A tételek a padláson
szunnyadnak. Biztonságban, sokáig. No meg a számítógépemben, ahol a 14-es
tételhez még a 14-es javítókulcs tartozik. Meg a bizottság tagjainak gépeiben,
ahol nincsenek is megszámozva. A tételek tehát biztonságban vannak. Egészen
addig, amíg ismét át kell mennem a padlásra, mert megnyitják az applikációt,
hogy javíthassunk a tételeken. A tételeken azért kell javítani, mert időközben
változott néhány dolog a tételszerkezetben. Minden nyelven, több tantárgyból.
Így benn ülünk a padláson, mert ugye a tételek titkosak, és egységesítjük őket.
Csak a tételeken kell dolgoznunk, a javítókulcsokon nem. Így ezt tudomásul is
vesszük. A gépeket sorra állítjuk át kisebbségi nyelvekre, az ukrán kolléganő
egy cirill betűs billentyűzettel a hóna alatt érkezik, mert ő csak azon tud. Még
mindig nincs levegő.
Tavasz felé aztán,
mikor a szemközti parkban csodásan nyílnak a jácintok – mondják, magyar szót hallok a minisztérium udvarán. Sorban állnak az ebédlő előtt, nagy
a sor, belefér egy beszélgetés. Kovászna, Brassó megyei kollégák, akik
fordítani jöttek a tételeket, éjjel utaztak, hamarosan be kell fejezni a
munkát, mert indul a vonat. A minisztérium se szállást, se étkezést nem biztosít,
a fordítást persze nem lehet otthon végezni, mert a tételek titkosak, ott
szunnyadnak a padláson. Velük együtt a fordítók is, vannak vagy 20-an, a munkát
megosztják, hogy hamar menjen, megbíznak egymásban, nem kell átnézniük egymás
munkáját. Különben is, sietni kell, levegő sincs a padláson. Másnap nekem kell
átmennem, hogy átnézzem nyelvi szempontból a szöveget: matematikát,
informatikát, biológiát, kémiát, minden tantárgyat. Mondom, nem értek hozzá, de
megnyugtatnak, nem is kell, én csak azt nézzem meg, helyükön vannak-e az
ékezetek. Kicsit meglep ez az igényesség, szabódom, de ismét megnyugtatnak, számítanak
a segítségemre, különlegesen jó az együttműködésünk, senkivel nem olyan jó,
mint velem – mondják ma nekem, holnap az ukránnak, holnapután a töröknek, mert
ilyen sorrendben megyünk – természetesen csak a tételeket kell átnézni, a
javítókulcsokat nem fordítják le, meg aztán: a vizsgázó úgyis megkapja majd a
román tételt is, hogy értse.
Mindig nagyon
kedvesek, különösen kedvesek a vizsga előtti napon, amikor elmondják, hogy este
11 órára kellene felmenni a padlásra, hogy jelen legyek a tételek sorsolásánál.
Meg hogy ott lesz a CNEE igazgatója is, és nagy megtiszteltetés. Várakozunk
tehát a minisztérium udvarán, bebocsátást remélünk, csupa minisztériumi
szaktanácsos, bukaresti tanfelügyelő, neves középiskolai tanár, mindenki más
szakos. Aztán odabenn ismét leadunk minden személyes tárgyat, s megbeszélés
következik a gyűlésteremben, elmondják nekünk, mi a teendő. Ezután következik a
sorsolás. A sorsolásra az éjszakai csapatnak csak egy része mehet be, nem
férünk ugyanis. Házi videó készül, címszerepben 9 Kinder tojás doboz, majdnem
egyforma sárgák. Bennük cédulák, azokon számok 1-től 10-ig, mert egyet már
kisorsoltak a speciális érettségin. Megvan a sorszám, mindenki boldog és
számmisztikai fejtegetésekbe kezd. Várunk, de ekkor már nem zavar, másnap délig
úgysem mehetünk ki a kapun. Ekkor lépünk be a padlásra. Az éjszakai műszak
feladata ugyanis az, hogy a már kisorsolt tételeket átnézze, az esetleges
hibákat javítsa. Ismét titoktartási nyilatkozatokat írunk alá. Utóbb derül ki,
hogy nekem nemcsak a magyar nyelv és irodalom tételeket és javítókulcsokat kell
átnéznem, hanem az összes tantárgy összes fordítását minden kisebbségi nyelvre.
Rögtön mondom, hogy én ezek közül néhányat nem beszélek, de megnyugtatnak, nem
baj, rendben vannak azok, csak írjam alá, formaság. Különben is, az ukrán
érettségizők csak humánosok, a törökök csak reálosok, a szlovákok meg kevesen
vannak, s van olyan kisebbség, aki csak anyanyelvből kap tételt, minden másból
románul vizsgázik. Hatalmas kupac tétel áll előttem tehát, s csak azon tűnődöm,
így hajnal 2-kor hibát látok, vagy délibábot. Bízom benne, hogy egyet sem
tartok fordítva, segít a román fejléc. Később aztán kiderül, gond van az
informatika tétellel, ki kell cserélni egy feladatot a román verzióban, s azt
le kell fordítanom magyarra. Nekem, mert más nem tud magyarul. Gráfok. Egy
ideig tűnődöm, szorultságomat látva engedélyt kapok, hogy titokban lemehessek a
földszintre, ahol van internet. Felügyelik a keresésemet, hiszen a tételek
titkosak. Kérdem, mi lesz a többi kisebbségi tétellel. Azokra majd a jóisten
vigyáz, mondják, s én is velük remélem, hogy a jóisten jobban tudja majd
lefordítani a gráfokat szerbre, mint én. Mire a padlásra visszatérek, a jobb
kanapékért, asztalsarkokért dúl a harc: az egyes szakokat képviselő neves
tanárok szunyókálni készülnek. Hajnalra végképp elfogy a levegő, de terjeng a
szag, zúgnak a gépek, sürget az idő, 6 órára fel kell minden tételt ismét
tölteni, 8-kor megkapják őket a vizsgaközpontok, s aztán már csak nyomatják. Bár
van még tétel, ami 8 után hagyja csak el a padlást, rövid vita után, amit csak
a szófoszlányokból veszek ki. Fél 9-kor arra is engedélyt kapunk, hogy
lemenjünk a padlásról, hozzáférünk tehát a saját ásványvizünkhöz, ha hoztunk.
Van egy zsebkendőnyi kis belső udvar is egy magnóliafával a közepén. Ott tiszta
a levegő, oda telepszünk, nézünk ki a kerítésen, mint a fogolytáborban, a
magnólia gyökeréről beszélünk, meg a problémákéról, egyre gyérül a
szövegkoherencia, inkább csak gesztusok, tekintetek kommunikálnak.
9-kor aztán megjön a
miniszter, udvarias és kimért. Ellenőrizni jött, s megkérdi: ugye könnyű
tételeket adtunk? Mond még néhány mondatot arról, hogy miért is fontos, hogy
könnyűek legyenek, bizonygatjuk, hogy mi aztán igen, könnyűeket, hogyne, aztán
kifele menet interjút ad a sajtónak.
11-kor szabad
leválnunk a magnóliafa gyökeréről. Ekkor megyek át a minisztériumba. Kártyás
beléptetés van, számolják a ledolgozott órákat, 8-ra kellett volna érkeznem. 3
órája máris nem dolgozom, be kell majd pótolnom. Jó is, hogy benn maradok, sürgősen
vissza kell mennem a CNEE-be. A biológia tételben ugyanis a hosszúkás levelet
valaki oválisnak fordította. Óriási cirkusz van. Azon gondolkodom, van-e olyan
hosszúkás levél, ami nem ovális. Ezt ugyanis, hogy baj-e vagy nem baj, nekem
most nagyon gyorsan el kell döntenem. Négyen lesik a választ, az igazgató a
homlokát törülgeti, zsebkendője csíkja narancssárga, ettől persze egyre
súlyosabb a helyzet. Sugallják, mondjam azt, hogy nem baj. A diákok nagy része
úgyis kijött már a termekből. Meg kell mutatnom, hol van a szövegben az
ominózus szó, és vissza kell fordítanom románra. Hát itt van példának okáért a
tölgyfa, annak ugye... A tölgyfa? Abból úgyis olyan kevés van már, hagyjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése