Mire az iskolához
érek, már seprik az udvarról a cserepet, a javát nem is láttam. Tegnap
viharban, sötétben sejtettük csak, mekkora a baj. Messziről látni, két hatalmas
lyuk tátong a frissen átadott iskola tetején, szép új, rózsaszínű álom, mindannyiunké.
Az utcáról már este összetakarították a cserepeket, a maradékot szedjük a
lépcsőről. Nem aludtunk – mondjuk egymásnak.
Hallottad? Igen, már
itt vagyok.
Lassan jönnek. Néznek
fel, néznek rám. Nincs nagy baj, mondom. Bent minden rendben? Igen. Akkor jó,
az a fontos. Nincs baj.
Mire telefonálnék, a
munkások már rakják a cserepet az autóra.
Jól vannak? Jól,
hála istennek. Minden rendben? Majdnem.
Nincs komoly baj,
mondja apuka, kézenfogva hozza a kislányát. Néz fel, hümmög. Románul hümmög.
Komolyan mondom, ez az iskola úszta meg a legjobban, mindet láttam, éjjel egyig
terepen voltam. Jó, hogy nincs baj, mi szerencsések vagyunk. Elköszön. Pólója
hátán a tűzoltóság felirata. Szerencsések vagyunk, mondom én is. Ő meg én
vagyunk a mi.
Jól vagy? – kérdi egy
kis tücsök. Én? – csodálkozom. Nem te - az iskola.
Odabenn gyűlnek,
ülnek a szőnyegen, s most mindenkit meg kell hallgatni. A szemem sarkából
látom, amint a tanító nénik ronggyal a kezükben rejtélyes vízfoltokat
kergetnek. És akkor a szomszéd házának teteje...
Ma gyalog jöttünk. A
miénket is. Majdnem, egy hajszálnyira, éppen akkor, szerencsére nem. Nem baj,
az a fő, hogy.
Hallottad? Baleset
volt. Kórházban vannak. Kik? A mieink.
Jól vagyok! És a
nyuszim is jól van.
A lépcsőfordulóban
még látni a tócsát. Végigjárom az osztályokat, mondom a nagyobbaknak,
vigyázzanak a parkban, a kidőlt fák veszélyesek lehetnek. Igazgató néni, mi van
a Híd utcán? És a kicsik? Jól vannak?
Mondom telefonon is,
nincs nagy baj. Bár panaszkodunk viharkárainkról. Kicsit elérzékenyülve
sajnálom az autómat, s mulatunk magunkon, hogy gyengéd szálak fűznek a
járgányainkhoz. Neve van, csaj. Kölcsön adom az enyémet, mondja.
Telefonál az
építész, a biztosító, a tanfelügyelőség, a polgármesteri hivatal,
láncfűrészeket hallok. És azt a fenyőt nem? Ma nem, holnap visszajövünk. Ma
mindenki más hangon szólal meg. Nem baj, mondják. Sose mondják így. Doamne
ajută. Egy helyről hárman hívnak, egy táblázatot kétfele diktálok, nincs
internetünk. Néha működik a telefon. Kolléga jön, egy órával hamarabb menne
haza: összeszedné az udvaráról a törmeléket.
Jól vagyunk.
 |
| Fotó: Kerekes Gabriella |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése