Libbenős

Teszek-veszek. Asztalt cserélek íróasztallal, egyiket ki, másikat behurcolom, találok még fölösleges címkéket a székek támláján, kitalálom, hogy az a bizonyos szép abrosz jó helyen lenne a díszteremben. Apró kislány pördül be utánam. Mit csinálsz itt? Rendezgetek. És itt mi van? Ez itt a díszterem. Olyan nagy! Táncolni is bírsz benne. Egy hete van nálunk, román tagozatról érkezett, vegyes családban él. Örültünk neki, ő is jól érzi itt magát. Próbáld ki, tudsz-e táncolni - mondom. Tudok, bizony! Egyszerre libben a lányka a szemem sarkában, és a hímzett abrosz a kezemben. Juj, de szép! De szép! - mondja lelkendezve, s körültáncolja az asztalt. - Ezek magyar virágok, ezek magyar levelek! S a magyar virágok, magyar levelek mosolyognak a simítása alatt.