Nemzetközi tyúknap

Nőnap. Még be se léptem, már rohan elém. Hoz a tenyerében egy dobozkát. Hirtelen nem is értem. Izgatottan mondja, hogy gyorsan-gyorsan egyem meg, és ezt ő anyával nekem sütötte, és hogy édes, és nekem, és szeretettel. Ez milyen szép, gondolom. Tényleg, nőnap. A fejem minden egyébbel van tele. Nézem, ahogy rohan végig a folyosón, lobog a szőke copfja.

Látom magam, amint minden virágom lefotózom és posztolom, s délután már pucsítok egy szelfin valami étteremben, mint frissen pöndörített tupírcsoda, ki úgy fest, mintha éppen idetévedt volna egy parasztlakodalomból. Vagy nem magam látom?

Igen, nőnap. Ez lenne. 

Aztán amikor végképp nem látszom ki a dolgozatokból, kérvényekből, igazolásokból és statisztikákból, hirtelen berobban az ajtón, majd kicsattan a lelkesedéstől. Na? Milyen volt? – kérdi. Látja biztos, hogy értetlenül nézek rá. A sütiiiii…. Még mindig nem ettem meg a sütit. De már rángat is be egy hatalmas dobozt. Oldalazva jön, a doboz meg ő alig férnek be az ajtómon. Ez egy üres doboz – mondja. És ezt az igazgató néninek hoztam, ez egy teljesen üres doboz, de nem is az az érdekes, hanem, hogy ezt mi, az ötödik osztály kifestettük az igazgató néninek. Nők napjára ajándék. És ezt mi festettük. Még mond három ilyen mondatot, rendkívül vidáman, majd kipördül az ajtón.

Van a dobozon egy halom szívecske, egy teljesen szabályos fa, egy felirat, igen, ékezetek a helyükön… és egy tyúk. Vagy kakas. Utóbbi motívum értelmezése folyamatban. De mégiscsak azt hiszem, hogy ennél szebbet soha de soha nem kaptam.

Barátkozom a tyúkommal. Eldöntöm róla, hogy tyúk. Végülis ma egy ilyen csajos nap van.  Látod, tyúkom, én pont így rohantam be gyermekkoromban az igazgatói irodába nagyszünet végén, s azt kérdeztem: Na? Milyen volt?

Hát így vagyunk: gyerekek, nők, tyúkok.