Mire is tanítottuk őket? Mit kezdenek majd a csonka
gúlával, a hiányos szerkezetű mondattal, a foghíjas tornasorral, a passzív
szótővel és a bevégzetlen ragozással? Hová lesz a teljesség illúziója, mit
adhatnánk nekik? Hogyan kerekedik majd ki a szilánkjaira tört világ?
Neveltünk vagy csak tanítottunk? Adtunk-e nekik mélyrenyúló
gyökereket, kőkemény kapaszkodókat, örök értékeket? Megtanítottuk-e őket arra,
hol a helyük, mi a hazájuk? Beszéltünk erről? Kellett volna? Hiányzott még
néhány szólam, üres közhely, könnyes vallomás? Haza, anyaföld?
Nem. Mi megtanítottuk nekik a Grundot. Megtanítottuk
Nemecseket, Bokát, és megtanítottuk Gerébet is, hogy legyen mihez
viszonyítaniuk magukat. Soha nem állítottuk, hogy nincs Einstand, soha nem
mondtuk, hogy urai és birtokosai lehettek minden üveggolyónak, és igen,
papuskáim, a világ csupa-csupa gittegyletből áll. De ti ebben a világban
véditek a Grundot, bármi is az. Ez a pad, ez a dal, ez a pár farakás. Ezért
élünk. Ezért nem eladó a Grund, ezért nem lehet felparcellázni, széttúrni,
elköltöztetni és felszámolni. Mert a Grund nem eladó, a lelkünk se az. És
mindegy, hogy ezért hányszor fürösztenek meg, hányszor ázik meg a szíved is, a
Grundnak nem lehetsz júdása, s nem fújhatod más dalát. Légy te a közlegény, ne
terpeszkedj érdemtelenül szerzett funkciókban, s hagyd csak bátran, hogy
kisbetűvel írják a nevedet, ha legbelül tudod, helyesen cselekedtél. Igen,
Ernő, ebbe bele lehet halni. Hogy hány esélyes ez a harc? Fontos ez neked? A Grundon
nincs én, enyém, nekem – a Grund mi vagyunk. Hogy mi közünk a Grundhoz? Éppen
csak annyi, hogy közünk van hozzá.
Hogy mit tanítottunk nektek a hazaszeretetről, a
csapatjátékról, az összetartásról és megmaradásról? Megtanítottuk nektek a Pál
utcai fiúkat. Egy 111 éves regényt. És mozgalom lett, játék, maradandó emlék.
Így tanítunk klasszikusokat.
S tudom, hogy az őszi névsorolvasásnál azt válaszoljátok
majd: Ott leszek.
(Elhangzott
a VIII. osztályosok ballagásán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése