Hogyan tanuljunk románul? Avagy RLNM kontra OG9/2018

A román nyelv oktatására vonatkozó kormányrendelet (OG9/2018) kapcsán ismét aktuálissá vált a román nyelv tanításának módszereiről, sajátos helyzetéről vitázni. Úgy gondolom, ebben a témában sok szempontból is a legmarkánsabb szakmai akció a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karának POSDRU-projektje volt (POSDRU/87/1.3/S/63909), ,,Perfectionarea cadrelor didactice, din invatamantul preuniversitar, care predau limba romana minoritatilor nationale" címmel, amit a szakma a RLMN (Româna ca limbă nematernă) rövidítéssel jegyzett meg. A Projekt  a problémáról való együttgondolkodásnak az első olyan lépése, mely az új nyelvszemléletet kidolgozta és többszáz, kisebbségeket tanító pedagógust (tanítókat és romántanárokat) továbbképzett erre a speciális feladatra. Az általuk felkínált “ca limba nematernă” szintagma egy több évtizedes vitát zár le, mely a román nyelvnek a kisebbségek számára való definiálását főképp politikai irányelvek alapján a „limba statului”, „limba majoritară”, illetve „limba străină” megfogalmazások labirintusából sehogyan sem tudta kivezetni. Az ajánlott státus nemcsak politikailag korrekt, de szakmai irányelveket is előrevetít: hosszú idő óta először mondták ki azt, hogy a kisebbségek nem indulnak azonos esélyekkel a született nyelvhasználókkal, s nyelvtanulásuk nem azonos a világnyelvek megtanulásának módszerével. A projekt felülemelkedett azon, hogy a helyzet specifikumát mindenféle nacionalista szemszögből kommentálja, belátta annak szükségességét, hogy a kisebbségek boldogulásának egyetlen esélye a román nyelv elsajátítása, s a sikertelenségeket nem bezzegelni, hanem szakmailag elemezni kívánta, hogy alkalmas módszereket, valódi segítséget tudjon nyújtani a pedagógusoknak.

A projekt általános irányelveket dolgozott ki, melyeknek fontos hozadéka az, hogy ez a szemlélet áll a mai I-IV. osztályos tantervek és tankönyvek alapjánál, a tantervírók maguk is aktív résztvevői voltak a projektnek, folyamatosan bevont olyan szakembereket, akik a téma tanulmányozásával hosszabb ideze foglalkoznak, kutatnak és publikálnak. Tartani tudta a kapcsolatot a minisztérium munkatársaival, s kétségtelen, hogy az, hogy ezekkel elsajátíttatta a projekt szemléletét, szemléletváltását, a legnagyobb hozadéka ennek a kezdeményezésnek.  Ez különösen azért lényeges, mert a projekt maga nem minden előzmény nélkül robbant be az oktatásszemléletbe, a mai tanterveknek voltak ugyanis olyan tantervkoncepció-előzményei, amelyek később kizárólag samizdat-formában terjedtek, sosem lett belőlük jóváhagyott tanterv. Nagy tanulsága ennek a történetnek az, hogy a pedagógiai koncepcióváltásnak akkor van esélye, ha értő, támogató közönségre talál, nemcsak a döntéshozók, de főként a pedagógusok körében. S mondhatnánk, hogy a jó tanterv önmagát értelmezi, a valóság mégiscsak az, hogy a radikális tantervváltozások szellemiségét, szakmai elvárásait, javasolt módszereit minél több személyes találkozó formájában kell átadni a pedagógusoknak, s erre a legjobb alkalom mindig a szakmai továbbképzés.  A RLMN fő célja pedig az volt, hogy ingyenes lehetőséget adjon minden kisebbségeket tanító romántanár és tanítónő és óvónő számára, hogy részt vegyenek egy akkreditált továbbképzésen, mely nem csupán könnyen megszerezhető kreditpontokat ígér, de valós szakmai tartalmat is ad, igényes munkát vár el, és hosszútávon használható munkaeszközt biztosít.

Az O.G.9 ezt a szakmailag is korrekt hatalmas anyagi és szakmai befektetéssel létrehozott koncepciót, a román nyelv oktatásában hosszú idő óta talán egyetlen pozitív eredményt írja felül indokolatlanul, sértő módon, megalázza tanítót és kisdiákot egyaránt, kényelmetlen helyzetbe kényszeríti azokat a romántanárokat is, akiknek elemi osztályokban kell tanítaniuk. Kétségtelen, hogy a kialakult konfliktusban semmilyen más megoldás nem fogadható el, mint a rendelet sürgős és maradéktalan visszavonása. Bíznunk kell abban, hogy az új (ún. specifikus) román tantervek és tankönyvek, a román nyelv elemi osztályokban való tanításának módszertanából sorozatosan vizsgázó, a RLMN továbbképzésen résztvevő pedagógusok együtt el tudják érni azt a reális társadalmi elvárást, hogy VIII. osztály végéig, amikor a magyar diákok román tagozaton tanuló társaikkal azonos tételből vizsgáznak, valóban elsajátítsák a román nyelvet.

Ha az az államérdek, hogy a kisebbségi diákok megtanulják az állam nyelvét, akkor erre az egyetlen korrekt és eredményes út a RLMN és folyományai. Ha csupán egy sértő és diszkriminatív gesztust kívánnak tenni ellenünk, akkor annak módja az O.G.9 kormányrendelet.

Emlékeztetnünk kell a politikumot, hogy a szakma a román nyelv oktatásáról komoly kutatásokat végzett, és reális eredményeket ért el. Ehhez a koncepcióhoz kell visszatérni!