Egy teljesen életképtelen alak? Egy boldogtalankodó,
esetlen, félszeg, önmagát megvédeni nem tudó, származása miatt is frusztrált
figura, olyan, amilyenekről csak könyvekben olvasni, mert a való életben már
rég eltaposták volna? Vagy ő a becsület, a segítőkészség, az ártatlanság
veretes példája, aki a körülmények áldozata lett? Mit tanítunk ma Nyilas
Misiről, Nyilas Misivel a diákjainknak? Milyen életideált közvetít ez a
szereplő?
Azt tanítjuk általa, hogy a kollégium, az iskola olyan
igazán demokratikus hely, ahol Orczy és Nyilas Misi, az ács fia, egy osztályba
járhat. Ami azért nem azt jelenti, hogy egyforma jogaik vannak, akkor és ott,
nem azt jelenti, hogy a tanáraik nem társadalmi helyzetük alapján ítélik meg
diákjaikat, de mindenképp kiderül ezekről a jelenetekről, hogy maga az
elbeszélő is elítéli azokat, negatív példaként mutatja be a megkülönböztetést,
még ha van is lehetőség arra, hogy egy ács fia óriási áldozat árán iskolába
járjon.
Azt tanítjuk, hogy Misi minden olyan helyzetben, ahol azt
teszi, amihez ért, becsülettel helytáll. És minden olyan helyzetbe, amihez
semmi köze, belebukik, óriási galibát és kárt okoz. Kiválóan tanul, és ebben
nem is tud tévedni. De nyilván a debreceni diák nem tud professzionális lutrizó
lenni. S nyilván belebukik naivságába, tudatlanságába, tapasztalatlanságába. Tapasztalatot
csak áldozat árán szerezhet. Óriási áldozat árán. S nemcsak magának – másoknak
is kárt okoz. Amatőr, lelkes amatőr, aki elhiszi magáról, hogy másoknak jót
tesz, s éppen azzal okoz kárt, hogy magára vállal olyan feladatokat, amikhez
semmi köze. Az ilyen lelkes amatőrök nagyobb segítségünkre lennének már akkor
is, ha nem csinálnának semmit. Az sem menti fel Misit, hogy jót akart. Akarni
kevés. S csupán a romantikus véletlenen múlik, hogy buzgolkodása nem vezet
tragédiához.
Légy jó, igen, légy, abban légy jó, amihez értesz. De
mindig lépj ki egy kicsit a konfortzónádból. Hidd el magadról, hogy ott lapul
benned a tehetség, hogy lehetetlennek tűnő feladatokra is képes vagy, de tedd
ezt úgy, hogy ne essél a lelkes amatőr-lét csapdájába. Emlékezz arra, amikor a
mai produkciódban kételkedtél, nem hitted, hogy menni fog, hogy meg tudod
csinálni, tulajdonképpen azt sem hitted, hogy szeretni fogod. Mindig emlékezz
erre, s tedd mellé azt a boldog sikerélményt, amit a teljesíthetetlennek tűnő
feladat teljesítése után éreztél. Ez visz előre, ha vállalod az ismeretlent, ha
hiszel a saját akaratodban, ha megtanulod reálisan felmérni képességeidet. Ha
bátrabb, sokkal bátrabb vagy Nyilas Misinél, ha nem adod fel, ahogy ő feladta,
ha nem a könnyebb utat választod, ha megküzdesz helyedért a világban.
Van itt néhány részletkérdés, amolyan érdektelennek tűnő
körülmény, ami inkább szól tanárnak, mint diáknak. Az, amit a kollégium
autonómiájáról mond az igazgató, a mai intézményvezetőknek is a legfőbb
problémája. Az, ahogyan ő egy intézmény autonómiáját gerinces ember módjára
képviseli, mindannyiunknak példaértékű. Ahogy a tanári kar ellenében is emberi
arcát mutatja a diáknak, az mindannyiunknak kötelező feladat kellene, hogy
legyen. S itt a rossz példa legalább annyira motivál bennünket, mint a jó.
Nyilas Misit bántják, ezért elhagyja a nagyhírű kollégiumot. Mi már tudjuk,
hogy az effajta vaskalapos pedagógia, a gyermeket gúzsba kötő öncélú rend és
fegyelem, a kényszerítés, a megfélemlítés, a megalázottság és kirekesztés különféle
formái nem visznek előre. A negatív példa szomorú következményei állnak mindig
szemünk előtt, amikor egy gyermekbarát, valóban családias, otthon-illatú
iskolát teremtünk, olyat, ahol még Nyilas Misi is jól érezné magát. Nem célunk
nektek latin declinatiokat tanítani: funkcionális, korszerű tudást kell
átadnunk nektek. Azt tanítjuk, mondd ki
a véleményed, érvelj, s ha igazad van, vidd győzelemre gondolatodat. Azt
tanítjuk, szólíts meg minket, tekints partnernek, használd tudásunkat, mondd
el, ha valami fáj, tárd fel titkaid. És te azon szerencsés diákok közé
tartozol, akik ezt megtapasztalhatták. Értékeld ezt, beszélj róla társaidnak, s
ne feledd, hogy ősszel lehetőséged van egy olyan iskolában tovább tanulni, ahol
nem kell magad Nyilas Misinek érezned. Hát légy jó, légy jó…
Fotó: Pongrácz Panni |