Ki az a Nyilas Misi?

Egy teljesen életképtelen alak? Egy boldogtalankodó, esetlen, félszeg, önmagát megvédeni nem tudó, származása miatt is frusztrált figura, olyan, amilyenekről csak könyvekben olvasni, mert a való életben már rég eltaposták volna? Vagy ő a becsület, a segítőkészség, az ártatlanság veretes példája, aki a körülmények áldozata lett? Mit tanítunk ma Nyilas Misiről, Nyilas Misivel a diákjainknak? Milyen életideált közvetít ez a szereplő?

Azt tanítjuk általa, hogy a kollégium, az iskola olyan igazán demokratikus hely, ahol Orczy és Nyilas Misi, az ács fia, egy osztályba járhat. Ami azért nem azt jelenti, hogy egyforma jogaik vannak, akkor és ott, nem azt jelenti, hogy a tanáraik nem társadalmi helyzetük alapján ítélik meg diákjaikat, de mindenképp kiderül ezekről a jelenetekről, hogy maga az elbeszélő is elítéli azokat, negatív példaként mutatja be a megkülönböztetést, még ha van is lehetőség arra, hogy egy ács fia óriási áldozat árán iskolába járjon.

Azt tanítjuk, hogy Misi minden olyan helyzetben, ahol azt teszi, amihez ért, becsülettel helytáll. És minden olyan helyzetbe, amihez semmi köze, belebukik, óriási galibát és kárt okoz. Kiválóan tanul, és ebben nem is tud tévedni. De nyilván a debreceni diák nem tud professzionális lutrizó lenni. S nyilván belebukik naivságába, tudatlanságába, tapasztalatlanságába. Tapasztalatot csak áldozat árán szerezhet. Óriási áldozat árán. S nemcsak magának – másoknak is kárt okoz. Amatőr, lelkes amatőr, aki elhiszi magáról, hogy másoknak jót tesz, s éppen azzal okoz kárt, hogy magára vállal olyan feladatokat, amikhez semmi köze. Az ilyen lelkes amatőrök nagyobb segítségünkre lennének már akkor is, ha nem csinálnának semmit. Az sem menti fel Misit, hogy jót akart. Akarni kevés. S csupán a romantikus véletlenen múlik, hogy buzgolkodása nem vezet tragédiához.

Légy jó, igen, légy, abban légy jó, amihez értesz. De mindig lépj ki egy kicsit a konfortzónádból. Hidd el magadról, hogy ott lapul benned a tehetség, hogy lehetetlennek tűnő feladatokra is képes vagy, de tedd ezt úgy, hogy ne essél a lelkes amatőr-lét csapdájába. Emlékezz arra, amikor a mai produkciódban kételkedtél, nem hitted, hogy menni fog, hogy meg tudod csinálni, tulajdonképpen azt sem hitted, hogy szeretni fogod. Mindig emlékezz erre, s tedd mellé azt a boldog sikerélményt, amit a teljesíthetetlennek tűnő feladat teljesítése után éreztél. Ez visz előre, ha vállalod az ismeretlent, ha hiszel a saját akaratodban, ha megtanulod reálisan felmérni képességeidet. Ha bátrabb, sokkal bátrabb vagy Nyilas Misinél, ha nem adod fel, ahogy ő feladta, ha nem a könnyebb utat választod, ha megküzdesz helyedért a világban.

Van itt néhány részletkérdés, amolyan érdektelennek tűnő körülmény, ami inkább szól tanárnak, mint diáknak. Az, amit a kollégium autonómiájáról mond az igazgató, a mai intézményvezetőknek is a legfőbb problémája. Az, ahogyan ő egy intézmény autonómiáját gerinces ember módjára képviseli, mindannyiunknak példaértékű. Ahogy a tanári kar ellenében is emberi arcát mutatja a diáknak, az mindannyiunknak kötelező feladat kellene, hogy legyen. S itt a rossz példa legalább annyira motivál bennünket, mint a jó. Nyilas Misit bántják, ezért elhagyja a nagyhírű kollégiumot. Mi már tudjuk, hogy az effajta vaskalapos pedagógia, a gyermeket gúzsba kötő öncélú rend és fegyelem, a kényszerítés, a megfélemlítés, a megalázottság és kirekesztés különféle formái nem visznek előre. A negatív példa szomorú következményei állnak mindig szemünk előtt, amikor egy gyermekbarát, valóban családias, otthon-illatú iskolát teremtünk, olyat, ahol még Nyilas Misi is jól érezné magát. Nem célunk nektek latin declinatiokat tanítani: funkcionális, korszerű tudást kell átadnunk nektek.  Azt tanítjuk, mondd ki a véleményed, érvelj, s ha igazad van, vidd győzelemre gondolatodat. Azt tanítjuk, szólíts meg minket, tekints partnernek, használd tudásunkat, mondd el, ha valami fáj, tárd fel titkaid. És te azon szerencsés diákok közé tartozol, akik ezt megtapasztalhatták. Értékeld ezt, beszélj róla társaidnak, s ne feledd, hogy ősszel lehetőséged van egy olyan iskolában tovább tanulni, ahol nem kell magad Nyilas Misinek érezned. Hát légy jó, légy jó…

Fotó: Pongrácz Panni