Kinek számít a diákok jegye? A tanév szerkezetéről

Sose jó. Olyan még nem volt, hogy tanár, diák és minisztérium is elégedett legyen – no meg a turizmus, újfent, mert úgy tűnik, ez is egy tényező.

Évek óta aránytalanságok jellemzik a tanév szerkezetének nevezett időbeosztást, a tavalyi évben a csonka hetek, nemzeti ünnepek és tanévközi vakációk bizony megnehezítették a tanítást, a gyermek ki-be zökken a tanulásba, mire képbe kerülnénk, mire valami mérhető eredménye lenne a tanításnak (l. összefoglalás, rendszerezés, témazáró dolgozat, portfólió), esélytelen értékelni, jegyet adni, mert ismét valami szabadnap szakítja meg a tanévet, és vonja el a figyelmet a tanulásról. A nemzeti ünnepeket még csak-csak be lehet kalkulálni a kalendarisztikus tervbe, de a igencsak megszaporodott a szabadnap és hétvége közé eső, a kormány/minisztérium(ok) által menet közben bepótolandó szabadnapnak minősített napok száma, melyekről természetesen a legutolsó pillanatban értesítik az iskolákat. Ugyancsak ismeretlen szeptemberben a próbavizsgák időszaka, mely attól függően, milyen osztályokat iskoláznak be, egy vagy két hétre szintén megbénítja az iskolák életét, de a próbavizsgán résztvevő diákok, felügyelő tanárok (és azok az osztályok, ahol tanítaniuk kellett volna), bizottságok (és az ő osztályaik) egészen biztosan mással foglalkoznak, mint amit aznapra terveztek volna. Persze ezt meg lehet szervezni úgy is, hogy a tanítás folyamatát a legkevésbé érintse a próbavizsga, de ha minden szabályzatot betartunk azzal kapcsolatban, hogy ki lehet bizottsági tag, és ki javíthatja a dolgozatokat – mégiscsak rájövünk, hogy nem lehet: nemcsak a saját tanárainkra van szükségünk, hanem még a szomszéd iskola pedagógusait is szívességre kérjük. (Próbáljunk elvonatkoztatni itt attól a gyakorlattól, miszerint a tanárok jó része mégiscsak félreteszi a napi tananyagot, és felkészíti diákjait a próbavizsgára, mert ha nem, akkor…) Ehhez jön még a II., IV. és VI. osztályosok tesztelése, ami szintén tanítási időben zajlik, és néhány olyan váratlan és üdítő epizód, mint a februárra hozott érettségi kompetencia vizsga. A tanév szerkezete lassan olyanná válik, mint egy szép nagy szelet ementáli, melyben már csak az Iskola másképp, a Határtalan kirándulások és egyéb projekttevékenységek, no meg a péntekenként rendszeresen zajló megyei, országos versenyek rágnak újabb lyukakat – de ne panaszkodjunk, semmi sem kötelező.

Ilyenkor szokott telefonálni a tanfelügyelőség valamely megbízottja, hogy jelentse az iskola, milyen iskolaidőben megrendezett iskolán kívüli tevékenységgel fogja megünnepelni a pedagógus napját (több van belőle), az anyanyelv napját, az egyesülés napját meg Európa napját, de ha lehet rögtön, jó esetben holnap. Ismerős? Nos, igen, khm… nevelünk is, nemcsak tanítunk. Ezalatt pedagógusok százai gründolnak össze vaskos dossziékat mindenféle iskolán kívüli tevékenységeik alapján, tehát lehet, még mindig lehet iskolán kívül tevékenykedni. A kérdés csak egy: belül lehet-e.

A pedagógus tanév végén ébred rá arra, hogy semmit nem akkor tanított, amikor szeretett volna, s mikor belenéz a naplóba, rádöbben a hiányra, kapkod, kényszerű helyzetében vagy a diákra hárítja a problémát, vagy nagyvonalúan szórja a jegyeket mindenféle irreleváns szempont alapján. Javasolt inspekciós tematika: Rendszeres, ritmikus értékelés.

De van egy másik véglet: 2017-ben a téli szünet december 24-én kezdődött, 2018-ban már 22-én. A karácsony előtti hét tehát kiválóan alkalmas arra, hogy tanítsunk. Úgyszintén a húsvét előtti, bár ez csak a nem-ortodoxok privilégiuma. A keresztény ünnepekre való felkészülés igénye nem szempont¹. Le kellene számolnunk az olyan kispolgári törekvéseinkkel, mint az ünnepteremtés, mert december 23-án még tanítani kell – kérdés, hogy lehet-e, s néhány esetben: van-e kit, s főképp: van-e értelme. Aztán január végén-február elején ráérünk pihenni és áldozni a téli sportoknak. Éljen a turizmus.

Ám idén változás állt be tanév szerkezetébe. Az utolsó tanítási nap decemberben 20-ára esik, ami egyben félévzárás is, ezt követi három hét (!) vakáció, és egy végeláthatatlan második félév. A tanítási időt viszonylag kevés kisvakáció és hosszú hétvége töri meg, de nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a 14 hetes első félév átlagának és a 21 hetes második félév átlagának számtani középarányosa lesz a gyermek éves átlaga. Az, amit 14 hét alatt tud felmutatni – ő és az őt értékelő tanár – ugyanannyit ér ebben az átlagban, mint az, amit 21 hét alatt. Ne feledjük, ezek az átlagok határozzák meg a középiskolába való bejutást is, többek között. Az első félév decemberben való zárása és a félévközi vakáció bravúros megszüntetése jár tehát némi kellemetlenséggel. Sőt, mivel a félévi dolgozatok írásának időszakát le kell zárni három héttel a félév vége előtt, novemberben kell minden félévi dolgozatot megírni az addig megtanult mintegy két hónapnyi tananyagból, a második félévben viszont ugyanezt kétszer annyiból. És bár az Iskola másképp október 7 és május 29 között elméletileg bármikorra időzíthető, az aránytalanság miatt egyértelmű, hogy ez az első félévre nem kerülhet. 

Hogyan értelmezhető ebben a kontextusban a miniszterelnök kérése a vakáció meghosszabbításával kapcsolatban – mely két okra hivatkozik: a turizmus idén alacsony bevételének gyarapítására és a diákok igényére²? Nyilván tovább fokozza az aránytalanságot az első félév rovására, de a nagyobb gond az, hogy nem számol azzal az újabbkori megszorítással, miszerint az iskolák a tanári óraszámokat a tanítási idő heteinek figyelembe vételével számolták ki, levonva az egy héttel korábban végző VIII. és a két héttel korábban végző XII. osztályokban tanítandó órák számát, ezzel csökkentve a teljes óraszámot, ennek alapján akár leépítések, normacsonkítások történtek a beiskolázási tervek engedélyeztetése során, ennek alapján hirdették meg az iskolák a szabad állásaikat, ezekre versenyvizsgáztak tanárok százai, jegyeik alapján már el is foglalták ezeket az állásokat, jogosan. Mások kontinuitást kaptak, katedrakiegészítést… Mi legyen akkor a tanszemélyzetmozgással? – részletkérdés, ami valószínűleg csak peres úton oldható meg. Megfontolandó, hányan vannak az érintettek. Ezért (is) nehéz eleget tenni az efféle ötleteknek, bár érdeklődve figyeljük az értékrend folyamatos alakulását.

Két megoldást látok:

1.                        Visszatérést az évharmad-rendszerhez, mely még mindig arányosabb lenne a jelenlegi struktúránál,

2.                       Mivel az aránytalanságot a karácsony rossz pozicionálása okozza, az ünnep mielőbbi elhalasztását egy februári vagy szeptemberi időpontra, menet közbeni bepótlással, esetleg annak felfüggesztését a turizmus bevételének növelése érdekében. Ajánljuk, luáci in konszideráre.

1.       Megjegyzendő, pedagógus tanítási idő alatt nem vehet ki szabadságot.

2.      „Vă rog, doamnă ministru Ecaterina Andronescu, să luaţi în considerare începerea anului şcolar în 16 septembrie. Cred că şi aceasta este o măsură aşteptată de elevi” – Viorica Dancila