Tegyünk azért, hogy mi, anyák, itthon tudhassuk fiainkat!

Fejtsd ki véleményedet… értelmezd a metaforát… példázd… foglald össze… tömörítsd… határozd meg a témáját… mutasd be… emeld ki a kulcsszavakat… nevezd meg a beszélő szándékát… fogalmazz kérdéseket… nevezd meg az ok-okozati összefüggéseket… fedezd fel a szöveg szerkezeti elvét.

Ezt tanítjuk gyermekeinknek szövegértésből. Olyan diákokat nevelünk, akik a nyelv mögötti nyelvre is érzékenyen reagálnak. Értik az iróniát, értik a kommunikációs funkciót, értik a ráhatást és értik a manipulációs szándékot. Ha a nyelvi kifejezőeszközök finomságát képesek pontosan észlelni, gondolkodásuk, szövegalkotásuk, logikai tevékenységeik nyilván követik a megértés színvonalát. Egyszóval a nyelv professzionális felhasználóit képezzük, s a nyelv által tanítjuk a tudományokat. A világ megismerésének racionális eszközeit adjuk a kezükbe. Nemigen tudunk mást hirdetni, mint a tudás hatalmát, azt, ami ma talán nem érték a hatalmon levő tudatlanok szemében. Kényelmetlen hősöket nevelünk, magabiztos egyéniségeket, manipulálhatatlan, kritikus gondolkodókat. Elméleti líceum vagyunk, értelmiségieket képezünk, olyanokat, akik magas százalékban érettségiznek, nagy átlaggal jutnak be egyetemekre, beszélik a művelt magyar köznyelvet, helyesen írnak, mindannyian elsajátították az urbánus magatartásformák alapjait, képesek részt venni kötetlen kommunikációs helyzetekben, és képesek tudományos kiselőadásokat tartani. Könnyedén szólalnak meg két idegen nyelven, és nem jönnek zavarba akkor, ha megkérdezik őket, beszélnek-e angolul, tudnak-e németül. Lételemük a vizuális kultúra, a másodperc törtrésze alatt kutatnak fel releváns információkat, és használják fel azokat a hétköznapi vagy tudományos problémamegoldáshoz. Naprakész tudással, bejáratott tanulás-technikákkal, kőkemény értékrenddel engedjük el őket, s talán előttük állt néhány gerinces példa, talán volt, aki emberséggel szólt hozzájuk. Túl fognak nőni azokon, akik ma körülveszik őket, s ha ők is akarják, kiemelkedhetnek abból a társadalmi osztályból, amiben a szüleik élnek. Ebben mérhető leginkább egy iskola értéke: hány diák emelkedik ki önerőből saját környezetéből? Sokkal relevánsabb ez, mint a különben igen magas érettségi eredmény, az egyetemválasztás vagy a teljességgel érdektelen utolsó bejutási átlag.

Itt ülnek a jövő informatikusai, orvosai, pedagógusai, pszichológusai, feltalálói és kutatói.  Elengedjük őket, búcsúzunk, s mi minden évben rutinosan egy kicsit belehalunk.

Mi legyen velük? Megteremtettük-e nekik a minden kampányban ígért munkahelyeket? Van-e lehetőségük arra, hogy decens életszínvonalon kamatoztassák ismereteiket, tehetségüket, vagy beérjük néhány hőzöngő szlogennel az itthonmaradás kötelességéről? Vannak-e gazdasági eszközeink arra, hogy az egyetemet végzett fiataljainkat hazahozzuk Nagybányára?  Teremtünk-e nekik élhető várost, ahol feloldódhatnak például a kulturális események sokszínűségében? Vagy komolyan gondoljuk, hogy eljárnak majd operettre, nótaestre, borkóstolóba? Készüljünk fel arra, hogy hangosan felvihognak majd, ha nyilvánvaló ostobaságot, ordító ízléstelenséget, giccset, csiricsárét, hacacárét, korrupciót látnak, vagy mindettől udvariasan távol maradnak.  Különben is, hol vannak a diákok, hol van a tanári kar? – kérdezzük. És miért marad távol józan értelmiségi mindattól, ami a kulturális kínálatban feltűnik, miért vonul vissza egy városnyi értelmiség mély, értelmes, művelt beszélgetésekre házakba és kertekbe, asztalsarkokra és fotelek mélyébe?  Miért van tele a pesti, kolozsvári, szatmári színház fiataljainkkal? Ostorozzuk diákjainkat, mert nem jönnek el rendezvényünkre, pártunkba és színházunkba, nincsenek ott a szüreti bálunkon és a március tizenötödikénken. Ostorozzuk őket, mert folyton a kütyüiken lógnak, és azt hisszük, ez függőség, mindenféle kóbor népnevelőt invitálunk ide, hogy megszabadítson bennünket a kütyüktől, a csapdáktól, a gonosztól, és a finnugoroktól, persze. Ostorozzuk őket, mert nem olvasnak. Miközben az iskolában azt mondjuk nekik, nézd meg gyermek, ott van a vers a kütyüdön, nem nyomtatom ki, mentsünk meg néhány szép, lombos fát, különben is, használj keresőt, amott a többi vers, néhány regény, kezedben a világirodalom minden lényeges alkotása – no meg néhány igazán lényegtelen darab, s nézd, a lényeg és a lényegtelen között pontosan az a különbség, hogy… Használd csak, de használd jól, szedd szét, rakd össze, fedezd fel, hogy működik, mutasd meg nekünk is, találj ki jobbat, fedezz fel mást. S amikor kilép a kapun, azt várják el tőle, másszon fára inkább, legyen sáros, horgoljon vagy süssön kenyeret, őrizzen hagyományt, dúdoljon nótát és járjon legényest. Süssön is, járjon is, őrizzen is.  De legyen szabad a mában élnie, s ne várjuk el folyton tőle, hogy éljen úgy, ahogy régen volt.

„A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele.” – ezt mondta a kőszívű ember, Baradlay Kazimir, a negatív hős. Mondjuk, hogy nekünk igazán nem példaképünk, de különösmód ugyanazt szajkózzuk, mint ő, valahányszor fiataljainkat ostorozzuk. S ahol folyton kollektív elmarasztalásnak vannak kitéve – oda nyilván nem szívesen járnak. Ez a rossz moralizálás akasztja meg a haladást, ez tartja távol őket mindattól, amit közösségben tehetnének. S míg ez a darab föld nem mozog, hanem áll, s ha mégis mozog, süpped, addig ezeket a fiatalokat sem a munkahely, sem a motiváló közösség, sem a kulturális igényesség nem hozza haza. S akkor tovább hőzönghetjük a megmaradásról és kutyakötelességről szóló szlogenjeinket, mikor az ő gyermekeikből már végképp nem lesz magyar iskola. Tegyünk azért, gondolkodó emberek, hogy ha ezen a kapun most kimennek, legyen, aki ismét belép! Tegyünk azért, hogy mi, anyák, itthon tudhassuk fiainkat!

Tizenkét pontatlanság

Márciusaink határkövek. Némelyik az ígéret köpenyébe bújva húsunkba mar, megoszt, szétoszt, leszámol, felszámol, s ha már csak máz a lázunk, nem több, mint zsinóros maszkabál. Igyekszünk emelt fővel kilógni a sorból, hinni, hogy értelme van az értelemnek, még ha ritka előnytelen tulajdonság is. Ismerjük a ritmust, az aki nem lép egyszerre ritmusát: tanulunk ebből, és tudjuk, hogy miért nem követjük. Nehéz ma hinni a forradalmi hévben, mely túlnő az érdekeken. Nehéz ma hinni, hogy ha része vagyunk egy egésznek,  nem tévesztünk mindannyian irányt. Hisszük, hogy van helyünk a Zazar partján, s a létigazolás csak kényszeres pótcselekvés. Küzdünk a mindeggyel, a megalkuvással, a hamis jóakarattal. Nevelünk, tiszta hittel, szigorú elvekkel, szelíd hangon. Növekszünk, fejlődünk, gyarapszunk, együtt vagyunk, lám.

Holnap sem dobhatod sutba a kokárdád. Kívül hordtad, lecsatolható, a szívdobbanás ma elmarad.

Toplistás iskolák

Közeledik a IX. osztályba való iratkozás, készülnek megyei szinten az iskolákat a tavalyi bejutási átlagok alapján rangsoroló füzetecskék – elegáns munkahelyeken kötelező irodalom elegáns anyukáknak. Egyébre valószínűleg teljességgel alkalmatlanok ezek a kiadványok, statisztikáik ugyanis semmit sem árulnak el az iskolák színvonaláról, adatbázisaik esetlegesek, relatívak, gyakran hibásak, szempontrendszerük amatőr.

Bár a sajtót ez kevéssé érdekli: hangzatos szalagcímekben kiáltanak ki egy-egy iskolát a megye legjobbjának, s ünneplik a győztest. Statisztikák, elemzések, toplisták készülnek a tanfelügyelőségeken, a minisztériumban, de az egyes iskolák is végeznek önkéntes számításokat.

A toplista három fő mutatója az érettségi átlag, az utolsó tavalyi bejutási átlag és az olimpikonok száma. A szempontok nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy iskolák minőségét, vagy akár eredményességét mérjék.  

Mit mér az érettségi vizsga?

Az elmúlt évek sikertelenségeit országos szinten nagy arányban okozza magának az érettségi tételnek (a tananyagnak, az érettségi követelményrendszernek) a hibája, a javítókulcs indokolatlan megkötései, a fordítási hibák, a javítás szubjektivitása, a szervezetlen vizsgabonyolítás. A más megyékben történő javítás hol az eredményhirdetést késleltette, hol a javító tanárokat sürgette. A tavalyi botrányos javítási hibák arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb csúsztatások nem a mérőeszközben, hanem a javításban történnek. Az érettségi vizsga tehát nem csupán a diákok teljesítményét, hanem magát az oktatási rendszert is méri. Az ilyen hibák kiszűrésén egyébként dolgozik a minisztérium, de az eredmény csak egy még bizalmatlanabb, még gyanakvóbb, agyonkamerázott, jogi procedúrákban gondolkodó, többszörösen túlszervezett, és éppen ezért működésképtelen vizsgarendszer.

Hogyan számítsunk érettségi statisztikát?

Az igazán reális érettségi statisztikát egy teljes generációra vetítve kellene számolni: az sokkal többet árulna el, ha tudnánk,  hányan érettségiztek a 12 évvel ezelőtt első osztályba iratkozott gyermekek közül. Egy ilyen szám tartalmazhatná a külföldre távozott, iskolaelhagyó, iskolaváltó, lemorzsolódott, román tagozatra átszivárgott, szakiskolát végzett, 12 osztályt elvégzett, de érettségire be nem iratkozó, érettségin meg nem jelent diákok hányadát is. Ilyen statisztikát azonban egyetlen középiskola sem számol. Sőt, az érettségi eredményeit manipuláló statisztikák kirívó példája a 2013-as kolozsvári eset, mely világos bizonyítéka annak, hogy a rangos középiskolák számára az érettségi statisztika értékesebb mutató, mint saját diákjainak sorsa. Jó iskolát hamisítani legkönnyebben úgy lehet, hogy azokat a diákokat, akik nem esélyesek, nem is engedjük érettségizni, őszre buktatjuk őket, így a sikeresen érettségizők bűvös százalékát csak a beiratkozottak számához kell viszonyítani. A XII. osztály végén megbuktatott diákok boldogulása aztán senkit sem érdekel. Az őszi érettségi statisztikákat senki sem vizsgálja. A módszer csak 2013-ban keltett felháborodást, azóta országosan elfogadottá vált. Az érettségi statisztika olyan érvvé változik ebben a felfogásban, ami beiratkozó diákok egész hadát serkenti arra, hogy efféle „rangos” iskolákat válasszanak. Gyermek pedig egyre kevesebb van, az értük folytatott harc egyre keményebb.

Érettségi átlagot egy érettségi vizsgaidőszak végén, azaz az őszi érettségi óvások utáni végleges adatait beszámítva kellene közzétenni. Nyáron ugyanis a diákok egy része, bár összességében véve sikertelenül vizsgázik, így „rontja a statisztikát”, mégiscsak letesz 2-3 érvényes, sikeres vizsgát valamely tantárgyból, így ezeken túllépve közelebb áll a teljes sikerhez. Sokan közülük ősszel be is hozzák ezt a lemaradást. S becsülni kell azokat is, akik két nekifutásból, vagy korrigálva egy balesetet mégiscsak leérettségiznek.

Az előző generációkból beiratkozott diákok eredményeit az aktuális generáció statisztikájába viszont nem kell beszámítani. Ők néhány százalékkal javítják a saját generációjuk (tavalyi, tavalyelőtti) érettségi statisztikáit. Tény, hogy minél több idő telik el a próbálkozások között, annál kisebb az esély a sikeres érettségire.

Olimpikonok kilóra

A romániai (és benne a romániai magyar) iskolák színvonalát leginkább a nemzetközi mérések (PISA, PIRLS, TIMSS) mutatják, ezeket a szomorú statisztikákat többnyire azzal mentegetik, hogy viszont milyen magas az olimpikonok (tantárgyversenyeken résztvevő diákok) száma. Versenyző nemzet, avagy ország vagyunk, sehol nem tulajdonítanak olyan fontosságot az iskolai vetélkedőknek, mint Romániában, s tegyük hozzá, mi magyarok ebben fölülmúljuk a többséget, mert azon kívül, hogy elviekben az összes romániai versenyen indulhatunk, megszervezzük a nagyobb magyarországi versenyek erdélyi szakaszait is, sőt, saját versenyeket is kezdeményezünk, s ha nem lenne elég a minisztérium (különben bravúros, de) végeláthatatlan versenykalendáriuma, magukat népszerűsítendő és a felvételi vizsgát helyettesítendő, afféle diákcsalogató versenyeket szervez minden egyetem, könnyen elszámolható, hangzatos pályázatokkal állnak elő a civil szervezetek, amelyek ha egy-egy ügyre akarják felhívni a figyelmet, úgyszintén versenyt szerveznek, s hogy le ne maradjon, valami házi szavalóversenyt minden iskola szervez. S mint az az év végi díjazások alkalmával ismét kiderült, a tanfelügyelőségek önhatalmúlag döntik el, hogy mi minősül versenynek, mi nem, attól teljesen függetlenül, hogy a minisztériumnak különben van egy hivatalos versenytáblázata, melyért annyi küzdelem folyik. Nos, ennek a teljesen részrehajló, mindenféle emberi racionalitást mellőrző versenyválogatásból kerül ki az olimpikonok hada, akik megszámoltatnak, és ennek alapján az iskolák megmérettetnek. Nyilvánvalóan ennek a statisztikának semmiféle relevanciája nincs, és olyan aránytalanságokat kelt, amelyek alapján mindent lehet mérni, csak éppen a sikerességet nem.  

Toplistás iskolák kontra szórványiskolák

Időnként a sajtó, máskor a minisztérium és tanfelügyelőségek éreznek igényt arra, hogy iskolai toplistákat írjanak. Egy ilyen statisztika bölcsen megállapítja, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum az ország legjobb iskolája, ami így is lehet, ha ugyan az ilyesmi fontos volna. Az adatok azonban azért sem relevánsak, mert a Bolyai Líceum nyilván van abban a helyzetben, hogy komoly szelekcióval hozza létre osztályait, egy szórványiskolának viszont az a feladata, hogy biztosítsa az anyanyelven való tanulás lehetőségét minden gyermeknek – azaz a kevésbé jó képességűnek is. Így tehát adódik a kérdés: kiválogatni a jók közül a legjobbakat, és azokat sikeres érettségihez juttatni nagyobb bravúr-e, mint felzárkóztatni a kevésbé jókat is, és a gyenge átlagokkal bejutott gyermekeket négy év alatt 2-3 jegynyi előrelépésre ösztönözni – akár szerényebb érettségi statisztika árán is? És egyáltalán: összemérhető-e két ilyen iskola? Kell-e összemérni, és kinek jó ez?

Ha a fenti toplista eredményhirdetését komolyan vennénk, ujjongva osztanánk meg: lám csak, sokkal előkelőbb helyen van a szórványiskolák között is a Németh László Elméleti Líceum, mint a nagyhírű nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, vagy a sokat támogatott dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont vagy a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a szórványiskolák közül a miénk a legjobb. Ha az ilyen toplisták ugyan számítanának valamit.  

A bűvös bejutási átlag

Mint ahogy az sem az iskola színvonalát mutatja, hogy mi az a legkisebb jegy, amivel még be lehet jutni. Ilyen értelemben érdekes az összehasonlítás: látjuk, hogy a Bethlen Gábor Kollégiumba 8,05-tel lehet bejutni, hozzánk 5,12-vel, mégis az előző toplista szerint jobbak az eredményeink, mint az enyedieknek. Vagy azt látjuk, hogy Enyeden van szelekció, nálunk nincs. Vagy azt, hogy náluk szűkebb a beiskolázási keret (osztályok száma a diákok számához viszonyítva), nálunk tágabb. Vagyis egészen pontosan: nem látunk semmit.

Szociális szempontok kontra statisztikák

Soha, egyetlen statisztika sem mondja ki: az iskolát elvégzett, vagy akár részben elvégzett diákok között egyre többen vannak olyanok, akik mögött nem áll igazi támogató család, akik szociális nehézségekkel küszködnek, akiket elhagytak a szüleik, akik iskola mellett dolgozni kényszerülnek, akik kisebb-nagyobb fogyatékukat győzik le – és akik számarányosan egy szórványiskolában pont annyian vannak, mint a társadalomban magában. Az ilyen diákok ugyanis fel sem érnek a rangos iskolák bejutási átlagához, vagy legalábbis sokkal kevesebben. S bár a szórványiskolákban ezek a gyermekek „rontják a statisztikát”, legtöbbször önmagukhoz képest óriási eredményeket érnek el: elvégeznek 10 osztály, vagy 12-t, legyőzik önmagukat és körülményeiket, óriási erőfeszítések árán jelen vannak az órákon, anyanyelvükön tanulnak, anyanyelvű kultúrában nevelkednek. Ezek a kis, egyéni csodák – ha választani kell – talán többet érnek, mint egy toplista előkelő helye. Mert ezeket a diákokat, bár nem juttattuk érettségihez, mégis megmentettük a teljes elkallódástól. Mert a diák számunkra mégiscsak több, mint egyszerű számadat.

Nem zárom ki, hogy volna mód kialakítani egy olyan komplex módszert, mely az iskolákat megbízhatóan mérhetné egymáshoz, és főképp évtizedekre kiterjedően önmagukhoz, kimutatva a változás trendjeit, azt, hogy javul vagy romlik egy-egy iskola sajátmagához (is) mért teljesítménye. Abban azonban biztos vagyok, hogy az iskolák valós értéke nem derült ki a sajtóban közölt sok százalékos, átlagszámító, összehasonlító adatból, de sokkal közelebb kerültünk az érettségi statisztikák relativitáselméletéhez.

Közeledik a IX. osztályba való iratkozás, készülnek megyei szinten az iskolákat a tavalyi bejutási átlagok alapján rangsoroló füzetecskék – elegáns munkahelyeken kötelező irodalom elegáns anyukáknak. Egyébre valószínűleg teljességgel alkalmatlanok ezek a kiadványok, statisztikáik ugyanis semmit sem árulnak el az iskolák színvonaláról, adatbázisaik esetlegesek, relatívak, gyakran hibásak, szempontrendszerük amatőr.

Bár a sajtót ez kevéssé érdekli: hangzatos szalagcímekben kiáltanak ki egy-egy iskolát a megye legjobbjának, s ünneplik a győztest. Statisztikák, elemzések, toplisták készülnek a tanfelügyelőségeken, a minisztériumban, de az egyes iskolák is végeznek önkéntes számításokat.

A toplista három fő mutatója az érettségi átlag, az utolsó tavalyi bejutási átlag és az olimpikonok száma. A szempontok nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy iskolák minőségét, vagy akár eredményességét mérjék.  

Mit mér az érettségi vizsga?

Az elmúlt évek sikertelenségeit országos szinten nagy arányban okozza magának az érettségi tételnek (a tananyagnak, az érettségi követelményrendszernek) a hibája, a javítókulcs indokolatlan megkötései, a fordítási hibák, a javítás szubjektivitása, a szervezetlen vizsgabonyolítás. A más megyékben történő javítás hol az eredményhirdetést késleltette, hol a javító tanárokat sürgette. A tavalyi botrányos javítási hibák arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb csúsztatások nem a mérőeszközben, hanem a javításban történnek. Az érettségi vizsga tehát nem csupán a diákok teljesítményét, hanem magát az oktatási rendszert is méri. Az ilyen hibák kiszűrésén egyébként dolgozik a minisztérium, de az eredmény csak egy még bizalmatlanabb, még gyanakvóbb, agyonkamerázott, jogi procedúrákban gondolkodó, többszörösen túlszervezett, és éppen ezért működésképtelen vizsgarendszer.

Hogyan számítsunk érettségi statisztikát?

Az igazán reális érettségi statisztikát egy teljes generációra vetítve kellene számolni: az sokkal többet árulna el, ha tudnánk,  hányan érettségiztek a 12 évvel ezelőtt első osztályba iratkozott gyermekek közül. Egy ilyen szám tartalmazhatná a külföldre távozott, iskolaelhagyó, iskolaváltó, lemorzsolódott, román tagozatra átszivárgott, szakiskolát végzett, 12 osztályt elvégzett, de érettségire be nem iratkozó, érettségin meg nem jelent diákok hányadát is. Ilyen statisztikát azonban egyetlen középiskola sem számol. Sőt, az érettségi eredményeit manipuláló statisztikák kirívó példája a 2013-as kolozsvári eset, mely világos bizonyítéka annak, hogy a rangos középiskolák számára az érettségi statisztika értékesebb mutató, mint saját diákjainak sorsa. Jó iskolát hamisítani legkönnyebben úgy lehet, hogy azokat a diákokat, akik nem esélyesek, nem is engedjük érettségizni, őszre buktatjuk őket, így a sikeresen érettségizők bűvös százalékát csak a beiratkozottak számához kell viszonyítani. A XII. osztály végén megbuktatott diákok boldogulása aztán senkit sem érdekel. Az őszi érettségi statisztikákat senki sem vizsgálja. A módszer csak 2013-ban keltett felháborodást, azóta országosan elfogadottá vált. Az érettségi statisztika olyan érvvé változik ebben a felfogásban, ami beiratkozó diákok egész hadát serkenti arra, hogy efféle „rangos” iskolákat válasszanak. Gyermek pedig egyre kevesebb van, az értük folytatott harc egyre keményebb.

Érettségi átlagot egy érettségi vizsgaidőszak végén, azaz az őszi érettségi óvások utáni végleges adatait beszámítva kellene közzétenni. Nyáron ugyanis a diákok egy része, bár összességében véve sikertelenül vizsgázik, így „rontja a statisztikát”, mégiscsak letesz 2-3 érvényes, sikeres vizsgát valamely tantárgyból, így ezeken túllépve közelebb áll a teljes sikerhez. Sokan közülük ősszel be is hozzák ezt a lemaradást. S becsülni kell azokat is, akik két nekifutásból, vagy korrigálva egy balesetet mégiscsak leérettségiznek.

Az előző generációkból beiratkozott diákok eredményeit az aktuális generáció statisztikájába viszont nem kell beszámítani. Ők néhány százalékkal javítják a saját generációjuk (tavalyi, tavalyelőtti) érettségi statisztikáit. Tény, hogy minél több idő telik el a próbálkozások között, annál kisebb az esély a sikeres érettségire.

Olimpikonok kilóra

A romániai (és benne a romániai magyar) iskolák színvonalát leginkább a nemzetközi mérések (PISA, PIRLS, TIMSS) mutatják, ezeket a szomorú statisztikákat többnyire azzal mentegetik, hogy viszont milyen magas az olimpikonok (tantárgyversenyeken résztvevő diákok) száma. Versenyző nemzet, avagy ország vagyunk, sehol nem tulajdonítanak olyan fontosságot az iskolai vetélkedőknek, mint Romániában, s tegyük hozzá, mi magyarok ebben fölülmúljuk a többséget, mert azon kívül, hogy elviekben az összes romániai versenyen indulhatunk, megszervezzük a nagyobb magyarországi versenyek erdélyi szakaszait is, sőt, saját versenyeket is kezdeményezünk, s ha nem lenne elég a minisztérium (különben bravúros, de) végeláthatatlan versenykalendáriuma, magukat népszerűsítendő és a felvételi vizsgát helyettesítendő, afféle diákcsalogató versenyeket szervez minden egyetem, könnyen elszámolható, hangzatos pályázatokkal állnak elő a civil szervezetek, amelyek ha egy-egy ügyre akarják felhívni a figyelmet, úgyszintén versenyt szerveznek, s hogy le ne maradjon, valami házi szavalóversenyt minden iskola szervez. S mint az az év végi díjazások alkalmával ismét kiderült, a tanfelügyelőségek önhatalmúlag döntik el, hogy mi minősül versenynek, mi nem, attól teljesen függetlenül, hogy a minisztériumnak különben van egy hivatalos versenytáblázata, melyért annyi küzdelem folyik. Nos, ennek a teljesen részrehajló, mindenféle emberi racionalitást mellőrző versenyválogatásból kerül ki az olimpikonok hada, akik megszámoltatnak, és ennek alapján az iskolák megmérettetnek. Nyilvánvalóan ennek a statisztikának semmiféle relevanciája nincs, és olyan aránytalanságokat kelt, amelyek alapján mindent lehet mérni, csak éppen a sikerességet nem.  

Toplistás iskolák kontra szórványiskolák

Időnként a sajtó, máskor a minisztérium és tanfelügyelőségek éreznek igényt arra, hogy iskolai toplistákat írjanak. Egy ilyen statisztika bölcsen megállapítja, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum az ország legjobb iskolája, ami így is lehet, ha ugyan az ilyesmi fontos volna. Az adatok azonban azért sem relevánsak, mert a Bolyai Líceum nyilván van abban a helyzetben, hogy komoly szelekcióval hozza létre osztályait, egy szórványiskolának viszont az a feladata, hogy biztosítsa az anyanyelven való tanulás lehetőségét minden gyermeknek – azaz a kevésbé jó képességűnek is. Így tehát adódik a kérdés: kiválogatni a jók közül a legjobbakat, és azokat sikeres érettségihez juttatni nagyobb bravúr-e, mint felzárkóztatni a kevésbé jókat is, és a gyenge átlagokkal bejutott gyermekeket négy év alatt 2-3 jegynyi előrelépésre ösztönözni – akár szerényebb érettségi statisztika árán is? És egyáltalán: összemérhető-e két ilyen iskola? Kell-e összemérni, és kinek jó ez?

Ha a fenti toplista eredményhirdetését komolyan vennénk, ujjongva osztanánk meg: lám csak, sokkal előkelőbb helyen van a szórványiskolák között is a Németh László Elméleti Líceum, mint a nagyhírű nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, vagy a sokat támogatott dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont vagy a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a szórványiskolák közül a miénk a legjobb. Ha az ilyen toplisták ugyan számítanának valamit.  

A bűvös bejutási átlag

Mint ahogy az sem az iskola színvonalát mutatja, hogy mi az a legkisebb jegy, amivel még be lehet jutni. Ilyen értelemben érdekes az összehasonlítás: látjuk, hogy a Bethlen Gábor Kollégiumba 8,05-tel lehet bejutni, hozzánk 5,12-vel, mégis az előző toplista szerint jobbak az eredményeink, mint az enyedieknek. Vagy azt látjuk, hogy Enyeden van szelekció, nálunk nincs. Vagy azt, hogy náluk szűkebb a beiskolázási keret (osztályok száma a diákok számához viszonyítva), nálunk tágabb. Vagyis egészen pontosan: nem látunk semmit.

Szociális szempontok kontra statisztikák

Soha, egyetlen statisztika sem mondja ki: az iskolát elvégzett, vagy akár részben elvégzett diákok között egyre többen vannak olyanok, akik mögött nem áll igazi támogató család, akik szociális nehézségekkel küszködnek, akiket elhagytak a szüleik, akik iskola mellett dolgozni kényszerülnek, akik kisebb-nagyobb fogyatékukat győzik le – és akik számarányosan egy szórványiskolában pont annyian vannak, mint a társadalomban magában. Az ilyen diákok ugyanis fel sem érnek a rangos iskolák bejutási átlagához, vagy legalábbis sokkal kevesebben. S bár a szórványiskolákban ezek a gyermekek „rontják a statisztikát”, legtöbbször önmagukhoz képest óriási eredményeket érnek el: elvégeznek 10 osztály, vagy 12-t, legyőzik önmagukat és körülményeiket, óriási erőfeszítések árán jelen vannak az órákon, anyanyelvükön tanulnak, anyanyelvű kultúrában nevelkednek. Ezek a kis, egyéni csodák – ha választani kell – talán többet érnek, mint egy toplista előkelő helye. Mert ezeket a diákokat, bár nem juttattuk érettségihez, mégis megmentettük a teljes elkallódástól. Mert a diák számunkra mégiscsak több, mint egyszerű számadat.

Nem zárom ki, hogy volna mód kialakítani egy olyan komplex módszert, mely az iskolákat megbízhatóan mérhetné egymáshoz, és főképp évtizedekre kiterjedően önmagukhoz, kimutatva a változás trendjeit, azt, hogy javul vagy romlik egy-egy iskola sajátmagához (is) mért teljesítménye. Abban azonban biztos vagyok, hogy az iskolák valós értéke nem derült ki a sajtóban közölt sok százalékos, átlagszámító, összehasonlító adatból, de sokkal közelebb kerültünk az érettségi statisztikák relativitáselméletéhez.

Megszűnik a Máramaros megyei magyar tanítók módszertan köre?

A tanfelügyelőség Máramaros megyei fórumán megjelent értesítés szerint a magyar tagozatos iskolák magyar tanítói január 29-én kötelesek részt venni a többségi módszertani körökön, egy hosszú lista tartalmazza a magyar tagozatos iskolák többségi körökbe való besorolását.
A magyar tanítók körének többéves hagyománya van, magunk határozhattuk meg, ki vezesse a magyar tanítók körét, évek óta külön köre van a magyar tagozatnak megyei szinten, s a vidéki kollégák vállalják, hogy mindannyian egy helyre utaznak azért, hogy ez így lehessen.
Az év eleji tanácskozáson megállapodtak a tanítók a kör éves tevékenységi tervében annak rendje s módja szerint. A körvezető tartja a román tanítókért felelős tanfelügyelővel is a kapcsolatot, és közvetíti a kör tagjai felé a tőle érkező információkat is. A magyartanárok, magyar tanítók és óvónők köre a magyar tagozatért felelős kisebbségi tanfelügyelő hatáskörébe tartozik.
Az, hogy ez így lehessen, így maradhasson, az magyar tanfelügyelők egész sorának folyamatos odafigyelésén múlott. Én magam tanfelügyelőként az óvónők körének hasonló felszámolási kísérletének álltam ellen, azóta is létezik ez a kör. Minden évben külön odafigyeltem (s tette ezt a főtanfelügyelő helyettes, és azóta minden utódom), hogy a körnek körvezetője legyen, jóváhagyása, tematikája, beszámolója, s minden, ami kell. Nehéz szívvel nézem egykori munkánk megcsúfolását.
Az, hogy a kollégák találkozhassanak, szakmai beszélgetéseket folytathassanak, a szórványban élő pedagógusok számára elengedhetetlenül fontos.  Érdekvédelemről, sajátos támogatási lehetőségekről, közös tevékenységekről beszélni csakis így lehet. Ennek a körnek a felszámolása nyilvánvalóan egy olyan barátságtalan gesztus, ami a kisebbségi pedagógusok kommunikációs lehetőségeit kívánja megszüntetni, indirekt módon kérdőjelezi meg a magyar tagozat sajátosságait, felszámol és beolvaszt.
Kérdezzük, mi történik:
- Megváltozott a magyar tagozat státusa?
- Megváltozott a kisebbségi tanfelügyelő munkaköri leírása? Nem felel a magyar tanítókért?
- Értesítette valaki hivatalosan a magyar körvezetőt arról, hogy megszűnt a köre?
- Megváltoztak volna talán a módszertanosok kinevezésének feltételei, és versenyvizsgázott módszertanosok kinevezése megszűnt egy tollvonással?
- Láthatnánk minderről egy hivatalos értesítést?


Alább a magyar iskolák körökbe való besorolása, az igazgatói fórumra küldött informálás alapján. (Megjegyzem, a lista nem minősül dokumentumnak: nincs rajta aláírás.) Hogy érthető legyen, a magyar tagozatos/önálló magyar iskolák nevét zöldel  kiemeltem. (N. Laszlo, P. Sandor stb. nevű iskoláink említése így leírva, csupán színezi a történetet. Miért és hogyan felel majd eztán az, aki leírni nem tudja az iskola nevét...)

Centre metodice de perfectionare

Nivel primar

Judetul Maramures

Centrul Metodic 1

Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare

Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare

Liceul Penticostal Baia Mare

Sc. Internationala Baia Mare

Sc. Gimn. Recea

Sc. Gimn. V. Alecsandri

Sc. Gimn. I. L. Caragiale

Lic. Tehn. T. Vuia Tautii-Magheraus

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Ienutas Monica - Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare 0727892426

Clasa I: propunere - Centeri Florentina, Sc. Gimn. V. Alecsandri Baia Mare

Clasa a II-a: Minghiras Camelia - Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare

Clasa a III-a: Covaciu Loredana -Sc. Gimn. I. L. Caragiale Baia Mare

Clasa a IV-a: propunere - Balan Luminita, Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare

Centrul Metodic 2

Lic. Tehn. A. Berinde Seini

Sc. Gimn. V. Babes Baia Mare

Sc. Primara A. Rusu Baia Mare

Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Sc. Gimn. Cicarlau

Sc. Gimn. S. Barnutiu Baia Mare

Sc. Gimn. M. Sadoveanu Baia Mare

Liceul cu Program Sportiv Baia Mare

Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Chereji Felicia - Sc. Gimn. A. Berinde Seini

Clasa I: Tintas Cristina - Sc. Gimn. A. Berinde Seini

Clasa a II-a: Borca Olimpia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Clasa a III-a: Petran Nicoleta Rozalia- Scoala Primară Al. Rusu Baia Mare

Clasa a IV-a: Popisteanu Lavinia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Centrul Metodic 3

Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare

Colegiul de Arte Baia Mare

Sc. Gimn. Gh. Lupan Grosi

Sc. Gimn. A. I. Cuza Baia Mare

Sc. Gimn. P. Dulfu Baia Mare

Sc. Gimn. A. Ivasiuc Baia Mare

Lic. Teor. N. Laszlo Baia Mare (sic!)

Col. Tehnic Baia-Sprie

Sc. Gimn. Baia-Sprie

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Horgos Rodica - Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare

Clasa I: Avram Delia - Col. Tehnic Baia-Sprie

Clasa a II-a: Covaza Carmen - Col. de Arte Baia Mare

Clasa a III-a: propunere - Hagau Liana, Col. de Arte Baia Mare

Clasa a IV-a:Maria Mociran- Sc Gimnazială Al. Ivasiuc Baia Mare

Centrul Metodic 4

Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare

Sc. Nr 18 Baia Mare

Sc. Gimn. Dumbravita

Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare

Sc. Gimn. N. Balcescu Baia Mare

Sc. Gimn. I. Slavici Baia Mare

Col. Ec. Pintea Viteazu Cavnic

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Husti Florentina - Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare

Clasa I: Buda Voichița- Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Clasa a II-a: Pustai-Codreanu Elena - Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare

Clasa a III-a: Bîrle Delia, Școala Gimnazială D. Cantemir

Clasa a IV-a: Jurj Clara - Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Centrul Metodic 5

Sc. Gimn. Nr. 2 Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Nr. 5 Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Nr. 10 Sighetu-Marmatiei

Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei

Lic. L. Klara Sighetu-Marmatiei (sic!)

Sc. Gimn. Vadu Izei

Sc. Gimn. Oncesti

Sc. Gimn. Dr. I. Lazar Giulesti

Sc. Gimn. Budesti

Sc. Gimn. Calinesti

Sc. Gimn. Craciunesti

Lic. Tehn. Ocna Sugatag

Sc. Gimn. Desesti

Sc. Gimn. Campulung la Tisa

Sc. Gimn. Dr. G. Tite Sapanta

Sc. Gimn. Remeti

Sc. Gimn. Sarasau

Sc. Gimn. Rona de Sus

Sc. Gimn. L. Ulici Rona de Jos

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Tompos Oana - Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei 0744700127

Clasa I: Turda Irina - Sc. Gimn. G. Tite Sapanta 0746778171

Clasa a II-a: Radu Mirela - Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei 0752026135

Clasa a III-a: Popa Duma Tudorita - Lic. Tehn. Ocna Sugatag 0742081777

Clasa a IV-a: Stetco Mariana - Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei 0744764736

Centrul Metodic 6

Borsa: Sc. Nr. 4, Nr. 7, Nr. 8, Nr. 9

Scoala Gimnaziala Nr. 1 Moisei

Sc. Gimn. Dragos-Voda Moisei

Viseu de Sus: Sc. Nr. 7, Lic. Tehnologic, Sc. Profesionala, Sc. Nr. 2

Viseu de Jos: Sc. Gimnaziala Viseu de Jos,

Scoala Crasna Viseului

Scoala Valea Viseului

Scoala Leordina

Scoala Petrova

Lic. Tehnologic Repedea

Lic. Tehnologic Ruscova

Lic. Tehnologic Poienile de sub Munte

Sc. Gimnaziala 4 Poienile de sub Munte

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Coman Sosica - Sc. 1 Moisei 0740383286

Clasa I:Bodnar Ana LTH Ruscova 0787607120

Clasa a II-a: Cotoz Lacrimioara - Sc. 7, Borsa 0767032762

Clasa a III-a: Ciolpan Gabriela - Lic. Tehn. Viseu de Sus 0747949432

Clasa a IV-a: Semeniuc Lucretia - Lic. Tehn. Poienile de sub Munte 0727080219

Invatamant simultan: Petrovai Viorica - Sc. Crasna Viseului 0745634481

Centrul Metodic 7

Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni

Sc. Gimn. Chelinta

Sc. Gimn. Kos Karoly Arduzel

Sc. Gimn. Ardusat

Sc. Gimn. Salsig

Sc. Gimn. L. Blaga Farcasa

Sc. Gimn. Baita de sub Codru

Sc. Gimn. Basesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Drăgan Dina- Școala Gimn. Fărcașa

Clasa I: Mateșan Diana Romana- Lic. Dr. Fl. Ulmeanu, Ulmeni

Clasa a II-a: Cone Adriana Diana- Școala Gimn. Băița de sub Codru

Clasa a III-a: Covaciu Lăcrămioara- Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni

Clasa a IV-a: Pop Alina- Școala Gimnazială Sălsig

Centrul Metodic 8

Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus

Lic. Teoretic P . Rares Tg. Lapus

Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia

Sc. Gimn. Coroieni

Sc. Gimn. Vima Mica

Sc. Gimn. Cupseni

Sc. Gimn. Benko Ferencz Damacuseni

Sc. Gimn. Florea Muresanu Suciu de Sus

Sc. Gimn. Lapus

Sc. Gimn. Grosii Tiblesului

Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut

Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur

Sc. Gimn. Cernesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Gherman Aurelia - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0724356651

Clasa I : Pop Dina Claudia - Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus 0721128514

Clasa a II-a: Ionce Veronica - Lic. Tehn. G. Moisil Tg Lapus 0744663147

Clasa a III-a: Panait Anca - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0744225778

Clasa a IV-a: Pop Rodica - Sc. Gimn. Lapus 0746992334

Centrul Metodic 9

Sc. Gimn. Mircea Vulcanescu Barsana

Sc. Gimnaziala Stramtura Nr. 1

Liceul Tehnologic O. Goga, Rozavlea

Sc. Gimn. Sieu

Sc. Gimn. Botiza

Sc. Gimn. Ieud

Sc. Gimn. Bogdan-Voda

Sc. Gimn. L. Rebreanu Dragomiresti

Sc. Gimn. M. Eminescu Salistea de Sus

Sc. Gimn. Sacel

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Ilea Liviu - Sc. Gimn. Ieud 0747940260

Clasa I: Antal Maria Irina - Sc. Gimn. Liviu Rebreanu Dragomiresti 0787686500

Clasa a II-a: Bota Maria - Sc. Gimn. Sieu 0729134309

Clasa a III-a: Cozma Mariana Ioana - Lic. Tehn. O. Goga Rozavlea 0745920109

Clasa a IV-a: Mirza Ioana - Lic. Tehn. Rozavlea 0756936007

Inv. Simultan:

Sc. Gimn. Poienile Izei

Sc. Gimn. Nr. 1 Stramtura - structura Glod, structura Slatioara

Sc. Gimn. Botiza pe Valea Sasului

Sc. Gimn. Barsana pe Valea Caselor, Valea Muntelui si Nanesti

Centrul Metodic 10

Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare

Sc. Gimn. Satulung

Sc. Gimn. Remetea Chioarului

Sc. Gimn. Finteusu Mic

Sc. Gimn. I. Popescu de Coas

Sc. Gimn. Sacalaseni

Sc. Gimn. P. Sandor Coltau (sic!)

Sc. Gimn. Mireșu Mare

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Buhai Ioana- L.T.I. Buteanu Șomcuta Mare

Clasa I: Pop Emilia- Școala Gimn. Mireșu Mare

Clasa a II-a: Tamas Codruta - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0745128305

Clasa a III-a: Zoica Petrescu Cristina - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0744793432

Clasa a IV-a: Grama Ildiko - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0740317658

CENTRE INVATAMANT SIMULTAN

Centrul 1 - simultan

Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur

Sc. Gimn. Cernesti

Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia

Sc. Gimn. Coroieni

Sc. Gimn. Vima Mica

Sc. Gimn. Cupseni

Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus

Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut

Lic. Tehn. G. Moisil (Inau)

Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti

Sc. Gimn. Dumbravita

Responsabil centru: Pop Marilena - Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur 0742023837

Centrul 2 - simultan

Sc. Gimn. M. Olos Arinis

Sc. Gimn. Asuaju de Sus

Sc. Gimn. Oarta de Sus

Sc. Gimn. Bicaz

Sc. Gimn. Gardani

Sc. Gimn. Boiu Mare

Sc. Gimn. Valea Chioarului

Sc. Gimn. Somcuta Mare structurile Ciolt, Buteasa, Codru Butesii, Finteusu Mare

Sc. Gimn. Satulung structura Mogosesti

Sc. Gimn. Miresu Mare structurile Tulghes si Lucacesti

Responabil centru: Resmerita Claudia - Sc. Gimn. M. Olos Arinis 0740209560

Centrul Simultan 3:

Toate școlile cu  clase predare simultană din Maramureșul istoric

Responabil centru: Andreica Voichița- Școala Gimnazială Călinești

Tel.0768809500

Inspectori școlari:

Prof. Fornvald Natalia

Prof. Dorca Onorica

FRISSÍTÉS, 2019.01.28.

Még egyszer a tanítóknak:

1. Az ügy fejleményeként még múlt hét csütörtökön történt egy egyeztetés Apjok Norbert képviselő, Lapsánszki Edith tanfelügyelő és az iskolaigazgatók között. Ott is elmondtam, mik a konkrét lépések, amiket meg kell tenni, hol lehetett volna ennek elejét venni.

2. Az igazgatók fórumán ezután megjelent üzenet módosítja/cáfolja/kiegészíti a korábbit, mondván, hogy a magyar tagozatos óvónők és tanítók módszertan köre Szinérváralján lesz.

3. Tisztában kell lennetek azzal, hogy senkinek, sem igazgatónak, sem tanfelügyelőnek semmilyen eszköze nincs arra, hogy számonkérje a módszertan körön való részvételeteket. Semmilyen magyarázatot, nyilatkozatot nem kell írnotok azért, hogy nem jelentek meg a román nyelvű módszertan körökön. Különösen olyat nem követelhetnek rajtatok, hogy hivatkozzatok személyes okokra. Ez a felelősség felvállalása lenne.

4. A román módszertan körökért felelős tanítókhoz nem jutott el az az információ, hogy ti nem fogtok megjelenni az ő köreiken. tehát ők továbbra is értesítenek benneteket, hogy hova menjenek. Nem baj.

5. A továbbiak elkerülése végett érdemes volna egy dokumentummal tisztázni, hogy melyik tanfelügyelő felel a magyar tanítókért, óvónőkért. Mondjuk egy munkaköri leírással. Na abban mi van, ugyanbiza?

6. Hallom, hogy a lecketervet románra fordítva kell leadni. Szép. Sose volt ilyen.

2018 - a fordulat éve a Németh László Elméleti Líceumban

A jóra, csak a jóra vagyunk hajlandóak emlékezni, s látva azt, hogy a mérlegnek ebben a serpenyőjében sokkal több van, mint a másikban, okunk van az optimizmusra: ez az az út, amin haladnunk kell, egyedül ennek van értelme.

2018-ban az iskola már három épületben működhetett, két helyszínen. Sok-sok ideiglenes megoldással, sok felvállalt kockázati tényezővel.

2018 volt az az év, amikor befejeztünk mindent, amit 2017-ben szerettünk volna. Sok-sok egyeztetés, sok-sok késleltető tényező áll amögött, hogy a felszínen semmi sem mozdult. Végül megvalósult valami ahhoz hasonló, amit elképzeltünk.

Büszkék vagyunk arra, hogy megújult a csapat, sok olyan kolléga érkezett közénk, akik szép eredménnyel vizsgáztak, és igazi értéket hoztak az oktatásba. Végre teljes lett a személyzet csapata is, jó látni a gyors beilleszkedést, a baráti légkört, az odaadással és hittel végzett munkát.

Több mint ezer kézzel festett tulipán került fel az iskola falára, a falra, mely végre érinthető, mosható, tisztítható. Együtt dolgoztunk ezen a kollégákkal egy nyáron át, s egy vakációban ismét. A közösen végzett munka öröme tartott ott bennünket néha késő estig. Ez, a csapat jó hangulatú önkéntes munkája, a közös ötletelés, a sok beszélgetés valóban többet ér, mint a mosható fal. Akárhányszor elhaladunk a tulipánjaink mellett, ez jut eszünkbe.

Sok-sok bosszúság vált köddé akkor, amikor végre, több hónapos késéssel, előbb ideiglenes jelleggel, ősztől aztán saját személyzettel beindult a Híd utcai konyhánk is, és így már igazán otthonná vált az iskola. Olyan új kihívások elé állított ez a helyzet bennünket, amelyhez hasonlóval az iskola fennállása óta nem kellett, hogy foglalkozzon, amit mindannyiunknak külön meg kellett tanulnunk, s mindannyian kicsit erőnkön felül vállaltuk fel ezt az újabb feladatot is. Hisszük, hogy csak a kezdet nehéz.

Hálásnak kell lennünk mindazért, ami a Híd utcai iskolában történt, a rengeteg emberi gesztusért, ami pótolta a megkésett munkálatok okozta hézagokat, jobbá, biztonságosabbá, szebbé tette életünket ebben az épületben. Köszönjük ezt a szülőknek, támogatóknak, jótevőinknek, hálásak vagyunk a Schola-Parentis Egyesületnek, és pályázatainak, hogy mindig pontosan ott és akkor segített, ahol és amikor a legnagyobb szükség volt rá. Sok-sok teendő vár még ránk, amíg azt mondhatjuk, a mi szempontunkból is funkcionális, biztonságos és gyermekbarát lett az iskola épülete.

Igyekeztünk türelemmel dolgozni, s a gyermekek biztonsága érdekében folyamatos tárgyalásokat folytatni, miközben még a tetőcsere és udvarrendezés munkálatai folytak. Az eredmény kárpótolt.

Hálásak vagyunk azért, hogy idén ősszel elkészült a Pedagógus Szövetség és a magyar kormány támogatásával a Híd utcai iskola udvarának játszótere is, a gyermekek nagy örömére. Érkezett ezzel a támogatással sok olyan berendezési tárgy, amelyre szükségünk volt – és sok olyan is, amelyet már megvásároltunk más forrásból az egy éves várakozási idő alatt, hogy az óvoda, iskola működni tudjon. Tartalékaink vannak tehát, hosszú időre tervezhetünk.  

Emelt fővel nyugtázzuk, hogy minden támadási kísérlet ellenére sikerült megőrizni a líceum integritását. Köszönettel tartozunk minden támogatásért, a közösség összefogó erejéért, egész Erdély megmozdulásáért, a sok üzenetért, biztatásért, segítségért. Az idő igazolja létjogosultságunkat, mi közösen küzdünk érte.

Mintegy válaszképp az iskola színvonalát megkérdőjelező márciusi beszédre, érettségiző diákjaink kimagaslóan eredményes érettségi statisztikát produkáltak, bizonyítva ezzel, hogy középiskolai szinten is kiváló munka folyik az iskolában, s hogy az elméleti oktatásnak komoly jövője van a jövő értelmiségének képzésében. Ebben hiszünk, ezért dolgozunk, ennek az eredménye mutatkozik meg az érettségi jegyekben és az egyetemválasztásban.

Nemrég összesítettük: 2018-ban 34 diákunk vett részt kiváló eredménnyel elismert országos és nemzetközi versenyeken. Sikereikre büszkén emlékezhetünk.

Az iskola történetében hosszú idő óta először tapasztaljuk, hogy nőnek létszámaink, minden kezdő osztályt szép létszámmal valósítottunk meg, felszámoltuk a szimultán oktatást, a tanév során további két létszámon aluli osztályunk helyzete is rendeződött. Látnunk kell, hogy visszaállt a bizalom, egyre többen választanak bennünket, egyre több családdal van kapcsolatunk. Különösen sikeresnek bizonyult az óvodacsoportok korcsoportokra való bontása, így a nagycsoportosok életkoruknak megfelelő fejlesztésben részesülhetnek, a leendő előkészítős diákjaink már saját óvodacsoportjainkból kerülnek ki. Beigazolódott az a koncepciónk, hogy az iskolának komoly alapokra van szüksége ahhoz, hogy ötödik osztálytól ne legyenek létszámproblémák. S bár a Híd utcai iskolaépület felújítása, az iskolahálózat átalakítása évekig váratott magára, látjuk, hogy helyes lépés volt, az egyedüli olyan lépés, ami hosszú távon garantálja a magyar oktatás fennmaradását.

Hatalmas kihívás, de nagy öröm a Don Bosco Egyesület által nevelt gyermekeknek a tanítása. Hittel tölt el bennünket minden apró siker, minden kis eredmény, a közösségbe való beilleszkedésnek minden apró kis gesztusa, hiszen közös munkánkkal olyan gyermekeknek adunk esélyt a tanulásra, a magyar kultúrában, keresztény szellemben való nevelkedésre, akik nélkülünk ezt nem tehetnék meg. 

Az önálló magyar iskolákba vetett hitünket erősítette meg az az őszi rendelet, mely kimondta: alsó tagozaton a román órák oktatását nem lehet a szakképzett, a gyermekek anyanyelvét és az állam nyelvét egyaránt jól ismerő tanítókra bízni, hanem azt a romántanárok kell, hogy tanítsák. Az ország legtöbb iskolájára azonnal rákényszerítették az intézkedést. A mi gyermekeink ebből semmit sem éreztek. A máramarosi példa jól mutatja: a rendszernek ezeket a tendenciózus próbálkozásait csak az önálló magyar iskolák igazgatói voltak képesek kivédeni. Nagy tanulság tehát, hogy az önálló magyar iskola és a karakán, szakszerű és megalkuvásra nem kényszeríthető iskolavezetés olyan érték, ami az iskola falain kívül tudja tartani az asszimilációs törekvéseket.

Megtisztelő feladat volt 2018-ban, hogy két országos rendezvény házigazdái lehettünk. Májusban A Magyar Nyelv Napjai vándorrendezvény konferenciával, országos anyanyelvi csapatversennyel érkezett hozzánk, s mi jó szívvel fogadtuk az anyanyelvápolásnak ezt a rangos rendezvényét, szeptemberben pedig igen fontos szakmai konzultációnak adunk helyet: a tanfelügyelők és módszertanosok éves tanácskozása hosszú idő óta először vált igazán olyan fórummá, ahol az anyanyelvű oktatás legfontosabb kérdéseit szakértők tárgyalhatták meg egymással. Köszönjük a minisztérium Kisebbségi Államtitkárságának belénk vetett hitét, támogatását, újabb kezdeményezését, hogy 2019-ben mi lehessünk az Apáczai Csere Jánosról elnevezett nemzetközi magyar tantárgyverseny házigazdái.

Fűben, fában

       Kaptam. Szép, ötletes előkészítő osztályos munka. Különös kedvencem, körbe is hordozom magammal az iskolán, közben az ovisok ebédjét nézem, a pénteki programot egyeztetem, beszélgetek a kollégákkal. Szorít az idő. Szorítom az ajándékom. Látom a szemem sarkából nagycsoportos ovisunkat, aki az ebédlőben kucorog egy széken, lesi a kezemben a famikulást. Az de szép! Megnézhetem? Hát persze. A kezébe adom. Mit szólsz? Fából van? Igen. És el van vágva a fa? Igen. Nézi, forgatja. És amikor elvágtátok az ágat, már benne volt a Mikulás? 
       Ha én Mikulás lennék, benne lennék. Benne, bizony!