Megszűnik a Máramaros megyei magyar tanítók módszertan köre?

A tanfelügyelőség Máramaros megyei fórumán megjelent értesítés szerint a magyar tagozatos iskolák magyar tanítói január 29-én kötelesek részt venni a többségi módszertani körökön, egy hosszú lista tartalmazza a magyar tagozatos iskolák többségi körökbe való besorolását.
A magyar tanítók körének többéves hagyománya van, magunk határozhattuk meg, ki vezesse a magyar tanítók körét, évek óta külön köre van a magyar tagozatnak megyei szinten, s a vidéki kollégák vállalják, hogy mindannyian egy helyre utaznak azért, hogy ez így lehessen.
Az év eleji tanácskozáson megállapodtak a tanítók a kör éves tevékenységi tervében annak rendje s módja szerint. A körvezető tartja a román tanítókért felelős tanfelügyelővel is a kapcsolatot, és közvetíti a kör tagjai felé a tőle érkező információkat is. A magyartanárok, magyar tanítók és óvónők köre a magyar tagozatért felelős kisebbségi tanfelügyelő hatáskörébe tartozik.
Az, hogy ez így lehessen, így maradhasson, az magyar tanfelügyelők egész sorának folyamatos odafigyelésén múlott. Én magam tanfelügyelőként az óvónők körének hasonló felszámolási kísérletének álltam ellen, azóta is létezik ez a kör. Minden évben külön odafigyeltem (s tette ezt a főtanfelügyelő helyettes, és azóta minden utódom), hogy a körnek körvezetője legyen, jóváhagyása, tematikája, beszámolója, s minden, ami kell. Nehéz szívvel nézem egykori munkánk megcsúfolását.
Az, hogy a kollégák találkozhassanak, szakmai beszélgetéseket folytathassanak, a szórványban élő pedagógusok számára elengedhetetlenül fontos.  Érdekvédelemről, sajátos támogatási lehetőségekről, közös tevékenységekről beszélni csakis így lehet. Ennek a körnek a felszámolása nyilvánvalóan egy olyan barátságtalan gesztus, ami a kisebbségi pedagógusok kommunikációs lehetőségeit kívánja megszüntetni, indirekt módon kérdőjelezi meg a magyar tagozat sajátosságait, felszámol és beolvaszt.
Kérdezzük, mi történik:
- Megváltozott a magyar tagozat státusa?
- Megváltozott a kisebbségi tanfelügyelő munkaköri leírása? Nem felel a magyar tanítókért?
- Értesítette valaki hivatalosan a magyar körvezetőt arról, hogy megszűnt a köre?
- Megváltoztak volna talán a módszertanosok kinevezésének feltételei, és versenyvizsgázott módszertanosok kinevezése megszűnt egy tollvonással?
- Láthatnánk minderről egy hivatalos értesítést?


Alább a magyar iskolák körökbe való besorolása, az igazgatói fórumra küldött informálás alapján. (Megjegyzem, a lista nem minősül dokumentumnak: nincs rajta aláírás.) Hogy érthető legyen, a magyar tagozatos/önálló magyar iskolák nevét zöldel  kiemeltem. (N. Laszlo, P. Sandor stb. nevű iskoláink említése így leírva, csupán színezi a történetet. Miért és hogyan felel majd eztán az, aki leírni nem tudja az iskola nevét...)

Centre metodice de perfectionare

Nivel primar

Judetul Maramures

Centrul Metodic 1

Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare

Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare

Liceul Penticostal Baia Mare

Sc. Internationala Baia Mare

Sc. Gimn. Recea

Sc. Gimn. V. Alecsandri

Sc. Gimn. I. L. Caragiale

Lic. Tehn. T. Vuia Tautii-Magheraus

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Ienutas Monica - Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare 0727892426

Clasa I: propunere - Centeri Florentina, Sc. Gimn. V. Alecsandri Baia Mare

Clasa a II-a: Minghiras Camelia - Sc. Gimn. G. Cosbuc Baia Mare

Clasa a III-a: Covaciu Loredana -Sc. Gimn. I. L. Caragiale Baia Mare

Clasa a IV-a: propunere - Balan Luminita, Sc. Gimn. A. Iancu Baia Mare

Centrul Metodic 2

Lic. Tehn. A. Berinde Seini

Sc. Gimn. V. Babes Baia Mare

Sc. Primara A. Rusu Baia Mare

Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Sc. Gimn. Cicarlau

Sc. Gimn. S. Barnutiu Baia Mare

Sc. Gimn. M. Sadoveanu Baia Mare

Liceul cu Program Sportiv Baia Mare

Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Chereji Felicia - Sc. Gimn. A. Berinde Seini

Clasa I: Tintas Cristina - Sc. Gimn. A. Berinde Seini

Clasa a II-a: Borca Olimpia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Clasa a III-a: Petran Nicoleta Rozalia- Scoala Primară Al. Rusu Baia Mare

Clasa a IV-a: Popisteanu Lavinia - Sc. Gimn. L. Blaga Baia Mare

Centrul Metodic 3

Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare

Colegiul de Arte Baia Mare

Sc. Gimn. Gh. Lupan Grosi

Sc. Gimn. A. I. Cuza Baia Mare

Sc. Gimn. P. Dulfu Baia Mare

Sc. Gimn. A. Ivasiuc Baia Mare

Lic. Teor. N. Laszlo Baia Mare (sic!)

Col. Tehnic Baia-Sprie

Sc. Gimn. Baia-Sprie

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Horgos Rodica - Sc. Gimn. N. Iorga Baia Mare

Clasa I: Avram Delia - Col. Tehnic Baia-Sprie

Clasa a II-a: Covaza Carmen - Col. de Arte Baia Mare

Clasa a III-a: propunere - Hagau Liana, Col. de Arte Baia Mare

Clasa a IV-a:Maria Mociran- Sc Gimnazială Al. Ivasiuc Baia Mare

Centrul Metodic 4

Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare

Sc. Nr 18 Baia Mare

Sc. Gimn. Dumbravita

Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare

Sc. Gimn. N. Balcescu Baia Mare

Sc. Gimn. I. Slavici Baia Mare

Col. Ec. Pintea Viteazu Cavnic

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Husti Florentina - Sc. Gimn. N. Stanescu Baia Mare

Clasa I: Buda Voichița- Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Clasa a II-a: Pustai-Codreanu Elena - Sc. Gimn. O. Goga Baia Mare

Clasa a III-a: Bîrle Delia, Școala Gimnazială D. Cantemir

Clasa a IV-a: Jurj Clara - Sc. Gimn. D. Cantemir Baia Mare

Centrul Metodic 5

Sc. Gimn. Nr. 2 Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Nr. 5 Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei

Sc. Gimn. Nr. 10 Sighetu-Marmatiei

Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei

Lic. L. Klara Sighetu-Marmatiei (sic!)

Sc. Gimn. Vadu Izei

Sc. Gimn. Oncesti

Sc. Gimn. Dr. I. Lazar Giulesti

Sc. Gimn. Budesti

Sc. Gimn. Calinesti

Sc. Gimn. Craciunesti

Lic. Tehn. Ocna Sugatag

Sc. Gimn. Desesti

Sc. Gimn. Campulung la Tisa

Sc. Gimn. Dr. G. Tite Sapanta

Sc. Gimn. Remeti

Sc. Gimn. Sarasau

Sc. Gimn. Rona de Sus

Sc. Gimn. L. Ulici Rona de Jos

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Tompos Oana - Sc. Gimn. G. Cosbuc Sighetu-Marmatiei 0744700127

Clasa I: Turda Irina - Sc. Gimn. G. Tite Sapanta 0746778171

Clasa a II-a: Radu Mirela - Sc. Gimn. Dr. I. M. de Apsa Sighetu-Marmatiei 0752026135

Clasa a III-a: Popa Duma Tudorita - Lic. Tehn. Ocna Sugatag 0742081777

Clasa a IV-a: Stetco Mariana - Lic. Ped. Regele Ferdinand Sighetu-Marmatiei 0744764736

Centrul Metodic 6

Borsa: Sc. Nr. 4, Nr. 7, Nr. 8, Nr. 9

Scoala Gimnaziala Nr. 1 Moisei

Sc. Gimn. Dragos-Voda Moisei

Viseu de Sus: Sc. Nr. 7, Lic. Tehnologic, Sc. Profesionala, Sc. Nr. 2

Viseu de Jos: Sc. Gimnaziala Viseu de Jos,

Scoala Crasna Viseului

Scoala Valea Viseului

Scoala Leordina

Scoala Petrova

Lic. Tehnologic Repedea

Lic. Tehnologic Ruscova

Lic. Tehnologic Poienile de sub Munte

Sc. Gimnaziala 4 Poienile de sub Munte

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Coman Sosica - Sc. 1 Moisei 0740383286

Clasa I:Bodnar Ana LTH Ruscova 0787607120

Clasa a II-a: Cotoz Lacrimioara - Sc. 7, Borsa 0767032762

Clasa a III-a: Ciolpan Gabriela - Lic. Tehn. Viseu de Sus 0747949432

Clasa a IV-a: Semeniuc Lucretia - Lic. Tehn. Poienile de sub Munte 0727080219

Invatamant simultan: Petrovai Viorica - Sc. Crasna Viseului 0745634481

Centrul Metodic 7

Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni

Sc. Gimn. Chelinta

Sc. Gimn. Kos Karoly Arduzel

Sc. Gimn. Ardusat

Sc. Gimn. Salsig

Sc. Gimn. L. Blaga Farcasa

Sc. Gimn. Baita de sub Codru

Sc. Gimn. Basesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Drăgan Dina- Școala Gimn. Fărcașa

Clasa I: Mateșan Diana Romana- Lic. Dr. Fl. Ulmeanu, Ulmeni

Clasa a II-a: Cone Adriana Diana- Școala Gimn. Băița de sub Codru

Clasa a III-a: Covaciu Lăcrămioara- Lic. Tehn. Dr. F. Ulmeanu Ulmeni

Clasa a IV-a: Pop Alina- Școala Gimnazială Sălsig

Centrul Metodic 8

Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus

Lic. Teoretic P . Rares Tg. Lapus

Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia

Sc. Gimn. Coroieni

Sc. Gimn. Vima Mica

Sc. Gimn. Cupseni

Sc. Gimn. Benko Ferencz Damacuseni

Sc. Gimn. Florea Muresanu Suciu de Sus

Sc. Gimn. Lapus

Sc. Gimn. Grosii Tiblesului

Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut

Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur

Sc. Gimn. Cernesti

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Gherman Aurelia - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0724356651

Clasa I : Pop Dina Claudia - Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus 0721128514

Clasa a II-a: Ionce Veronica - Lic. Tehn. G. Moisil Tg Lapus 0744663147

Clasa a III-a: Panait Anca - Lic. Tehn. G. Moisil Tg. Lapus 0744225778

Clasa a IV-a: Pop Rodica - Sc. Gimn. Lapus 0746992334

Centrul Metodic 9

Sc. Gimn. Mircea Vulcanescu Barsana

Sc. Gimnaziala Stramtura Nr. 1

Liceul Tehnologic O. Goga, Rozavlea

Sc. Gimn. Sieu

Sc. Gimn. Botiza

Sc. Gimn. Ieud

Sc. Gimn. Bogdan-Voda

Sc. Gimn. L. Rebreanu Dragomiresti

Sc. Gimn. M. Eminescu Salistea de Sus

Sc. Gimn. Sacel

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Ilea Liviu - Sc. Gimn. Ieud 0747940260

Clasa I: Antal Maria Irina - Sc. Gimn. Liviu Rebreanu Dragomiresti 0787686500

Clasa a II-a: Bota Maria - Sc. Gimn. Sieu 0729134309

Clasa a III-a: Cozma Mariana Ioana - Lic. Tehn. O. Goga Rozavlea 0745920109

Clasa a IV-a: Mirza Ioana - Lic. Tehn. Rozavlea 0756936007

Inv. Simultan:

Sc. Gimn. Poienile Izei

Sc. Gimn. Nr. 1 Stramtura - structura Glod, structura Slatioara

Sc. Gimn. Botiza pe Valea Sasului

Sc. Gimn. Barsana pe Valea Caselor, Valea Muntelui si Nanesti

Centrul Metodic 10

Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare

Sc. Gimn. Satulung

Sc. Gimn. Remetea Chioarului

Sc. Gimn. Finteusu Mic

Sc. Gimn. I. Popescu de Coas

Sc. Gimn. Sacalaseni

Sc. Gimn. P. Sandor Coltau (sic!)

Sc. Gimn. Mireșu Mare

Responsabili:

Clasa pregatitoare: Buhai Ioana- L.T.I. Buteanu Șomcuta Mare

Clasa I: Pop Emilia- Școala Gimn. Mireșu Mare

Clasa a II-a: Tamas Codruta - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0745128305

Clasa a III-a: Zoica Petrescu Cristina - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0744793432

Clasa a IV-a: Grama Ildiko - Lic. Teoretic I. Buteanu Somcuta Mare 0740317658

CENTRE INVATAMANT SIMULTAN

Centrul 1 - simultan

Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur

Sc. Gimn. Cernesti

Sc. Gimn. N. Steinhardt Rohia

Sc. Gimn. Coroieni

Sc. Gimn. Vima Mica

Sc. Gimn. Cupseni

Sc. Gimn. F. Muresanu Suciu de Sus

Sc. Gimn. Regina Elisabeta Baiut

Lic. Tehn. G. Moisil (Inau)

Sc. Gimn. V. Lucaciu Sisesti

Sc. Gimn. Dumbravita

Responsabil centru: Pop Marilena - Sc. Gimn. A. Buzura Copalnic-Manastur 0742023837

Centrul 2 - simultan

Sc. Gimn. M. Olos Arinis

Sc. Gimn. Asuaju de Sus

Sc. Gimn. Oarta de Sus

Sc. Gimn. Bicaz

Sc. Gimn. Gardani

Sc. Gimn. Boiu Mare

Sc. Gimn. Valea Chioarului

Sc. Gimn. Somcuta Mare structurile Ciolt, Buteasa, Codru Butesii, Finteusu Mare

Sc. Gimn. Satulung structura Mogosesti

Sc. Gimn. Miresu Mare structurile Tulghes si Lucacesti

Responabil centru: Resmerita Claudia - Sc. Gimn. M. Olos Arinis 0740209560

Centrul Simultan 3:

Toate școlile cu  clase predare simultană din Maramureșul istoric

Responabil centru: Andreica Voichița- Școala Gimnazială Călinești

Tel.0768809500

Inspectori școlari:

Prof. Fornvald Natalia

Prof. Dorca Onorica

FRISSÍTÉS, 2019.01.28.

Még egyszer a tanítóknak:

1. Az ügy fejleményeként még múlt hét csütörtökön történt egy egyeztetés Apjok Norbert képviselő, Lapsánszki Edith tanfelügyelő és az iskolaigazgatók között. Ott is elmondtam, mik a konkrét lépések, amiket meg kell tenni, hol lehetett volna ennek elejét venni.

2. Az igazgatók fórumán ezután megjelent üzenet módosítja/cáfolja/kiegészíti a korábbit, mondván, hogy a magyar tagozatos óvónők és tanítók módszertan köre Szinérváralján lesz.

3. Tisztában kell lennetek azzal, hogy senkinek, sem igazgatónak, sem tanfelügyelőnek semmilyen eszköze nincs arra, hogy számonkérje a módszertan körön való részvételeteket. Semmilyen magyarázatot, nyilatkozatot nem kell írnotok azért, hogy nem jelentek meg a román nyelvű módszertan körökön. Különösen olyat nem követelhetnek rajtatok, hogy hivatkozzatok személyes okokra. Ez a felelősség felvállalása lenne.

4. A román módszertan körökért felelős tanítókhoz nem jutott el az az információ, hogy ti nem fogtok megjelenni az ő köreiken. tehát ők továbbra is értesítenek benneteket, hogy hova menjenek. Nem baj.

5. A továbbiak elkerülése végett érdemes volna egy dokumentummal tisztázni, hogy melyik tanfelügyelő felel a magyar tanítókért, óvónőkért. Mondjuk egy munkaköri leírással. Na abban mi van, ugyanbiza?

6. Hallom, hogy a lecketervet románra fordítva kell leadni. Szép. Sose volt ilyen.

2018 - a fordulat éve a Németh László Elméleti Líceumban

A jóra, csak a jóra vagyunk hajlandóak emlékezni, s látva azt, hogy a mérlegnek ebben a serpenyőjében sokkal több van, mint a másikban, okunk van az optimizmusra: ez az az út, amin haladnunk kell, egyedül ennek van értelme.

2018-ban az iskola már három épületben működhetett, két helyszínen. Sok-sok ideiglenes megoldással, sok felvállalt kockázati tényezővel.

2018 volt az az év, amikor befejeztünk mindent, amit 2017-ben szerettünk volna. Sok-sok egyeztetés, sok-sok késleltető tényező áll amögött, hogy a felszínen semmi sem mozdult. Végül megvalósult valami ahhoz hasonló, amit elképzeltünk.

Büszkék vagyunk arra, hogy megújult a csapat, sok olyan kolléga érkezett közénk, akik szép eredménnyel vizsgáztak, és igazi értéket hoztak az oktatásba. Végre teljes lett a személyzet csapata is, jó látni a gyors beilleszkedést, a baráti légkört, az odaadással és hittel végzett munkát.

Több mint ezer kézzel festett tulipán került fel az iskola falára, a falra, mely végre érinthető, mosható, tisztítható. Együtt dolgoztunk ezen a kollégákkal egy nyáron át, s egy vakációban ismét. A közösen végzett munka öröme tartott ott bennünket néha késő estig. Ez, a csapat jó hangulatú önkéntes munkája, a közös ötletelés, a sok beszélgetés valóban többet ér, mint a mosható fal. Akárhányszor elhaladunk a tulipánjaink mellett, ez jut eszünkbe.

Sok-sok bosszúság vált köddé akkor, amikor végre, több hónapos késéssel, előbb ideiglenes jelleggel, ősztől aztán saját személyzettel beindult a Híd utcai konyhánk is, és így már igazán otthonná vált az iskola. Olyan új kihívások elé állított ez a helyzet bennünket, amelyhez hasonlóval az iskola fennállása óta nem kellett, hogy foglalkozzon, amit mindannyiunknak külön meg kellett tanulnunk, s mindannyian kicsit erőnkön felül vállaltuk fel ezt az újabb feladatot is. Hisszük, hogy csak a kezdet nehéz.

Hálásnak kell lennünk mindazért, ami a Híd utcai iskolában történt, a rengeteg emberi gesztusért, ami pótolta a megkésett munkálatok okozta hézagokat, jobbá, biztonságosabbá, szebbé tette életünket ebben az épületben. Köszönjük ezt a szülőknek, támogatóknak, jótevőinknek, hálásak vagyunk a Schola-Parentis Egyesületnek, és pályázatainak, hogy mindig pontosan ott és akkor segített, ahol és amikor a legnagyobb szükség volt rá. Sok-sok teendő vár még ránk, amíg azt mondhatjuk, a mi szempontunkból is funkcionális, biztonságos és gyermekbarát lett az iskola épülete.

Igyekeztünk türelemmel dolgozni, s a gyermekek biztonsága érdekében folyamatos tárgyalásokat folytatni, miközben még a tetőcsere és udvarrendezés munkálatai folytak. Az eredmény kárpótolt.

Hálásak vagyunk azért, hogy idén ősszel elkészült a Pedagógus Szövetség és a magyar kormány támogatásával a Híd utcai iskola udvarának játszótere is, a gyermekek nagy örömére. Érkezett ezzel a támogatással sok olyan berendezési tárgy, amelyre szükségünk volt – és sok olyan is, amelyet már megvásároltunk más forrásból az egy éves várakozási idő alatt, hogy az óvoda, iskola működni tudjon. Tartalékaink vannak tehát, hosszú időre tervezhetünk.  

Emelt fővel nyugtázzuk, hogy minden támadási kísérlet ellenére sikerült megőrizni a líceum integritását. Köszönettel tartozunk minden támogatásért, a közösség összefogó erejéért, egész Erdély megmozdulásáért, a sok üzenetért, biztatásért, segítségért. Az idő igazolja létjogosultságunkat, mi közösen küzdünk érte.

Mintegy válaszképp az iskola színvonalát megkérdőjelező márciusi beszédre, érettségiző diákjaink kimagaslóan eredményes érettségi statisztikát produkáltak, bizonyítva ezzel, hogy középiskolai szinten is kiváló munka folyik az iskolában, s hogy az elméleti oktatásnak komoly jövője van a jövő értelmiségének képzésében. Ebben hiszünk, ezért dolgozunk, ennek az eredménye mutatkozik meg az érettségi jegyekben és az egyetemválasztásban.

Nemrég összesítettük: 2018-ban 34 diákunk vett részt kiváló eredménnyel elismert országos és nemzetközi versenyeken. Sikereikre büszkén emlékezhetünk.

Az iskola történetében hosszú idő óta először tapasztaljuk, hogy nőnek létszámaink, minden kezdő osztályt szép létszámmal valósítottunk meg, felszámoltuk a szimultán oktatást, a tanév során további két létszámon aluli osztályunk helyzete is rendeződött. Látnunk kell, hogy visszaállt a bizalom, egyre többen választanak bennünket, egyre több családdal van kapcsolatunk. Különösen sikeresnek bizonyult az óvodacsoportok korcsoportokra való bontása, így a nagycsoportosok életkoruknak megfelelő fejlesztésben részesülhetnek, a leendő előkészítős diákjaink már saját óvodacsoportjainkból kerülnek ki. Beigazolódott az a koncepciónk, hogy az iskolának komoly alapokra van szüksége ahhoz, hogy ötödik osztálytól ne legyenek létszámproblémák. S bár a Híd utcai iskolaépület felújítása, az iskolahálózat átalakítása évekig váratott magára, látjuk, hogy helyes lépés volt, az egyedüli olyan lépés, ami hosszú távon garantálja a magyar oktatás fennmaradását.

Hatalmas kihívás, de nagy öröm a Don Bosco Egyesület által nevelt gyermekeknek a tanítása. Hittel tölt el bennünket minden apró siker, minden kis eredmény, a közösségbe való beilleszkedésnek minden apró kis gesztusa, hiszen közös munkánkkal olyan gyermekeknek adunk esélyt a tanulásra, a magyar kultúrában, keresztény szellemben való nevelkedésre, akik nélkülünk ezt nem tehetnék meg. 

Az önálló magyar iskolákba vetett hitünket erősítette meg az az őszi rendelet, mely kimondta: alsó tagozaton a román órák oktatását nem lehet a szakképzett, a gyermekek anyanyelvét és az állam nyelvét egyaránt jól ismerő tanítókra bízni, hanem azt a romántanárok kell, hogy tanítsák. Az ország legtöbb iskolájára azonnal rákényszerítették az intézkedést. A mi gyermekeink ebből semmit sem éreztek. A máramarosi példa jól mutatja: a rendszernek ezeket a tendenciózus próbálkozásait csak az önálló magyar iskolák igazgatói voltak képesek kivédeni. Nagy tanulság tehát, hogy az önálló magyar iskola és a karakán, szakszerű és megalkuvásra nem kényszeríthető iskolavezetés olyan érték, ami az iskola falain kívül tudja tartani az asszimilációs törekvéseket.

Megtisztelő feladat volt 2018-ban, hogy két országos rendezvény házigazdái lehettünk. Májusban A Magyar Nyelv Napjai vándorrendezvény konferenciával, országos anyanyelvi csapatversennyel érkezett hozzánk, s mi jó szívvel fogadtuk az anyanyelvápolásnak ezt a rangos rendezvényét, szeptemberben pedig igen fontos szakmai konzultációnak adunk helyet: a tanfelügyelők és módszertanosok éves tanácskozása hosszú idő óta először vált igazán olyan fórummá, ahol az anyanyelvű oktatás legfontosabb kérdéseit szakértők tárgyalhatták meg egymással. Köszönjük a minisztérium Kisebbségi Államtitkárságának belénk vetett hitét, támogatását, újabb kezdeményezését, hogy 2019-ben mi lehessünk az Apáczai Csere Jánosról elnevezett nemzetközi magyar tantárgyverseny házigazdái.

Fűben, fában

       Kaptam. Szép, ötletes előkészítő osztályos munka. Különös kedvencem, körbe is hordozom magammal az iskolán, közben az ovisok ebédjét nézem, a pénteki programot egyeztetem, beszélgetek a kollégákkal. Szorít az idő. Szorítom az ajándékom. Látom a szemem sarkából nagycsoportos ovisunkat, aki az ebédlőben kucorog egy széken, lesi a kezemben a famikulást. Az de szép! Megnézhetem? Hát persze. A kezébe adom. Mit szólsz? Fából van? Igen. És el van vágva a fa? Igen. Nézi, forgatja. És amikor elvágtátok az ágat, már benne volt a Mikulás? 
       Ha én Mikulás lennék, benne lennék. Benne, bizony!

Ferdítés, kendőzés, magyarázkodás, avagy hogyan tanítsuk József Attilát?

Sehogy. Ne őt tanítsuk – olvassuk verseit, tanítsuk diákjainkat verset értelmezni. 

Van-e közünk, olvasóknak, műértelmezőknek, érettségizőknek egyáltalán mindahhoz, amit József Attila-életrajznak nevezünk? Hány életrajz van, mi közük ezeknek a valósághoz, mi közünk nekünk a valósághoz, és mi köze az önimázs-teremtésnek az érettségihez? Ezen töprengek, itt, a szárszói József Attila-emlékház küszöbén ülve, s eszembe jut az a sok-sok félreértés, amit a nyári érettségin a Nem emel föl kapcsán olvastam, egyébként láthatóan jó képességű ifjak tollából. Akkor is megdöbbentem, most is, amikor a kiállítás modern, látványos, de szemléletében meglehetősen múltízű valóságábrázolását nézem. Úgy lehet, csak nekem újdonság, nagy mulasztás is talán. De hogy egy emlékház, különösen itt, Szárszón, halálának helyszínén az életrajzról szól, egyfajta életrajzról, ezt József Attila kapcsán mindig meg kell jegyezni – bocsánatos bűn. Talán a források idézése, a válogatás arányai mégiscsak jelzik, hogy a magyarországi irodalomszemléletnek is nehéz levetkőznie a tévhitekbe való burkolózás különös igényét.

József Attila-emlékház, Balatonszárszó

Olvasom, nyilván a Nem emel föl kapcsán, s ez talán annál is szomorúbb, hogy József Attilának volt egy tyúkja, amit le kellett vinnie legelni a térre, hogy az édesanyja korán meghalt, hogy az édesapja kivándorolt Amerikába, hogy a gyermek emiatt sokat éhezett, hogy a kedvese nem értette meg, és nem akarta odaadni magát, meg feleségül menni hozzá (nem tudni, melyik kedveséről szól a kijelentés), hogy József Jolán nevelte, s megírta életrajzát, s hogy a költő nem találta meg Istent, és ezért a vonat elé vetette magát. Ezt olvasom, s azon töprengek, látván, hogy tömeges a jelenség, s hogy ezt sokan tudják így, egyformán, hogy mégis mi lehet az oka ennek. Valóban akad pedagógus, aki ezt megtanítja? Csak József Attila életrajzát tanítjuk ilyen részletesen, vagy mondjuk a Jókaiét is? Tudunk-e különbséget tenni lírai én és költő között? Elfogadjuk-e az irodalomnak azt az ismérvét, hogy a versben egy lírai alterego beszél egy vélhetően „alter”-életrajzról? Honnan vesszük az életrajzzal kapcsolatos információinkat, és hitelesek-e a forrásaink? Számoljunk fel néhány tévhitet:

Az életrajzzal kapcsolatos torzításoknak leginkább két forrása van: a Curriculum vitae és József Jolán regénye, A város permén, mely hatalmas példányszámban jelent meg – érthetetlen, a közelmúltban újra, mintegy kötelező olvasmányként. Mindkét forrást fenntartásokkal kell kezelnünk. A Curriculum vitae 1937 februárjában íródott, az első Magyar Papíripari Rt.-nek, azaz Herz Henrik cégének nyújtotta be, kortársak vallomásai szerint azon elhatározása után, hogy szakít költői ambícióival, és polgári állást vállal. A munkavállalásban való sikertelensége, a gyermekkora óta dolgozó, pénzt kereső, mégis folyton állástalan ember bizonytalansága, kudarcélménye, a társadalom elvárásainak való megfelelési kényszere egyfajta magyarázkodássá teszik ezt az önvallomást, mely nem véletlenül rokonítható a pszichoanalitikus kéziratainak (Szabad ötletek jegyzéke két ülésben, Rapaport-levelek, a Gyömrői Edithez írt levelei, Sárgahajúak szövetsége, Átmentem a Párisiba, stb.) hangvételével, hiszen ezek egyidős szövegek, mindegyik a hosszúra nyúló pszichoanalitikus kezelés ideje alatt íródik, igaz, különféle szándékkal, céllal.  Az írás kétségtelenül a költő egyik legszebb prózai műve, ám vajmi kevés köze van a Curriculum vitae szövegműfajához – a kor követelményeihez viszonyítva is – terjengős, indokolatlanul szubjektív, kitárulkozó, beszélője az álláskereső álarcát ölti magára, s mégis olyan tényeket közöl lelki alkatáról, előéletéről, melyek kedvezőtlenek lehetnek álláskérelme elbírálásában. Az életrajzi tények hitelesek ugyan, a válogatás, az arányok, a gyakran ironikus megjegyzések, az önreflekció azonban inkább művészi szövegre utalnak. József Attila írásai kapcsán gyakran merül fel az irodalom-nem irodalom, magánélet-költői szerep közötti határ, a műfajiság problematikája. Ennek a szövegnek a kijelentéseit hiba lenne önéletrajzi tényekként kezelni. Sokkal többet mond arról, milyen önéletrajzot szeretne mutatni a világ felé József Attila éppen akkor, 1937 februárjában, éppen abban a lelkiállapotban, amelyben szövegét írta. Érzékenyebb, árnyaltabb szövegértelmezésre van tehát szükség.

József Jolán gyermekkoruk óta meglehetősen problematikus viszonyban volt öccsével, ennek halála csak fokozta a nővér problémáját. Kijelentéseit, „életrajzi” regényét nehéz tényként kezelnünk, az, hogy regényként (értsd: fikció) jelenteti meg írását, talán egyetlen elegáns gesztusa. Alapvető célja az, hogy önmaga szerepét tisztázza, úgy állítsa be magát, mint az öccsét mindenkor segítő, támaszt nyújtó, megbízható nővért, akinek viszont műve főhőséről gyakran nincs más forrása, mint a költő konkrét tényként értelmezett metaforái, verseinek ihletanyaga, melyeknek, Jolán – saját elmondása szerint – tanúja volt. A valóságban évekre veszíti el szem elől öccsét, viszonyuk zavaros és felszínes. Igyekezete célja az, hogy saját maga és Etus húga József Attila utolsó napjaiban vállalt szerepét, halálával kapcsolatos esetleges mulasztását valahogy elmossa, tisztázza. Ez a fejezet – melynek történetét a maga vallomásában József Etelka is megírja – a kortársak által gondatlansággal megvádolt nővér mentegetőzése, önigazolása. Arról is keveset beszélünk, hogy a regényt József Jolán a párt megrendelésére írta, egyértelműen az a célja, hogy testvérét proletár-költőként, önmagát hű pártkatonaként állítsa be, és megteremtsen egy olyan párhuzamos életrajzot, melynek hőse példakép, megfelel a kor és világnézet ideáljának, így természetesen diszkréten kezeli az öngyilkosság tényét, különösen azért, mert ebben saját szerepét, mulasztását is tompítani igyekszik. József Jolánnak tehát egyértelműen érdeke fűződik a proletár-költő imázsának megteremtéséhez, különösen azért, mert a József Attila-hagyatéknak ő az egyik kezelője Szántó Judit mellett. A regény József Attila életrajzával kapcsolatos közléseit ezért meglehetős óvatossággal kell kezelnünk. Sokkal nagyobb értéke az, hogy kidomborodik belőle József Jolánnak, „az édes mostohának”[1] az alakja.

Vetette-e József Attila vonat elé magát? Nem. Közé, alá, talán mindegy is. Erre vonatkozóan Garamvölgyi László[2] végezte a legátfogóbb kutatást, ismerünk korabeli tanúvallomásokat, kortársak feljegyzéseit, sajtóhíreket, és álhíreket. Egyik monográfiaíró, Balogh László[3] egészen romantikus körítéssel tálalja a tragédiát, mondván, hogy a költő a vonat másik oldalán felvillanó fények vonzásába került: „Talán Miskolc lidércfénye villant meg odaát. Lillafüred. El kell jutnia oda. Gyorsan lehajol, hogy átbújjon az előtte álló két kocsi között.”

Nyilvánvaló, hogy ezek a vélekedések az öngyilkosság megszépítésére, a valóság rejtegetésére, az igazság el nem fogadására irányulnak. Az ötvenes évektől kezdődően József Attila eszközévé válik a baloldali erkölcsi nevelésnek, nem lírai alkatával, hanem forradalmári hőstetteivel szabad csak megismerkednie az olvasónak, jelképévé válik a burzsujok elleni harcnak, az éhező népnek, a bérházak nyomorának. S természetes, hogy egy öngyilkos forradalmár nem jár jó példával a jövő generációja előtt. Az, hogy öngyilkos volt-e József Attila, politikai kérdéssé válik. Halála balról nézve baleset, jobbról nézve tragédia. Mai olvasóinak nagy része ebben a tanításban nőtt fel. És úgy tűnik, ezen azóta sem tudta túltenni magát az irodalomtanítás.

József Áron szappanfőző munkás Budapesten állapodott meg, ott alapított családot, miközben váltig hangoztatta, hogy vándorolni kíván, szerencsét próbálni indulna, amerikai terveket emlegetett. Az, hogy hirtelen távozása után felesége azt mondta a szomszédoknak, hogy Amerikába ment, inkább az elhagyott feleség igyekezete, hogy a számára kedvezőtlen valóságot elkendőzze. Nem valószínű, hogy Pőcze Borbála egyetlen percig is azt hitte, hogy férje átkelt a nagy óceánon, de a valóságnak ez a változata mégiscsak kényelmesebb volt, mondani kell valami szépet a gyermekeknek az apjukról. Eközben József Áron eljutott Brailától Désig, új családot alapított, beadta a válási keresetet, sőt találkozott is gyermekeivel Budapesten, és cukorkát adott nekik. Kalandos életét elsőként Szabolcsi Miklós kutatta[4]. Alakja József Attila verseiben jelképes, a freudi elméletből ihletődő motívumteremtés folyamatában jelenik meg az apa-isten figurája.

De mindezekről érettségi dolgozatokban nem kellene olvasnunk. A Nem emel föl kapcsán végképp nem, nem az irodalmi bulvár szintjén, nem a költő magánéletében való vájkálás lehetőségétől felbuzdulva. Tegyünk egy kísérletet, hisz az érettségi tétel I. feladata, egy ismeretlen (!) vers értelmezése nem várja el a művön kívüli ismeretek felsorakoztatását, az életrajzokét különösen nem. Hogyan értelmezhetnénk ezt a verset anélkül, hogy akár csak utalást is tennénk a konkrét életrajzi tényekre? Hogy ezektől elvonatkoztatva, a vers általánosan emberi, mélyen filozofikus mondanivalóját fedezzük fel, a transzcendensben való hitbe kapaszkodás igényét, az egyén és a „formáló alak” viszonyát értelmezzük, egy sajátos isten-kép megjelenítését, ha megvizsgálnánk a beszélőnek saját léthelyzetéről tett vallomását? Ha ezt tanítanánk? Hasonlókat fedeztetnénk fel hasonló versekben? Ha valóban a versértelmezés kompetenciáját fejlesztenénk?

József Attila: Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az árnyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

---

[1] Valachi Anna:  József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a huszadik század első felében. Papirusz Book.Bp. 1998.

[2] Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila? Pallas Antikvárium Kft., Bp. 2001

[3] Balogh László: József Attila.Gondolat, Bp. 1988

[4]    Szabolcsi Miklós: "Nemzett József Áron..." József Attila apjának élete és halála. In: Költészet és korszerűség, 1959.

Hogyan tanuljunk románul? Avagy RLNM kontra OG9/2018

A román nyelv oktatására vonatkozó kormányrendelet (OG9/2018) kapcsán ismét aktuálissá vált a román nyelv tanításának módszereiről, sajátos helyzetéről vitázni. Úgy gondolom, ebben a témában sok szempontból is a legmarkánsabb szakmai akció a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karának POSDRU-projektje volt (POSDRU/87/1.3/S/63909), ,,Perfectionarea cadrelor didactice, din invatamantul preuniversitar, care predau limba romana minoritatilor nationale" címmel, amit a szakma a RLMN (Româna ca limbă nematernă) rövidítéssel jegyzett meg. A Projekt  a problémáról való együttgondolkodásnak az első olyan lépése, mely az új nyelvszemléletet kidolgozta és többszáz, kisebbségeket tanító pedagógust (tanítókat és romántanárokat) továbbképzett erre a speciális feladatra. Az általuk felkínált “ca limba nematernă” szintagma egy több évtizedes vitát zár le, mely a román nyelvnek a kisebbségek számára való definiálását főképp politikai irányelvek alapján a „limba statului”, „limba majoritară”, illetve „limba străină” megfogalmazások labirintusából sehogyan sem tudta kivezetni. Az ajánlott státus nemcsak politikailag korrekt, de szakmai irányelveket is előrevetít: hosszú idő óta először mondták ki azt, hogy a kisebbségek nem indulnak azonos esélyekkel a született nyelvhasználókkal, s nyelvtanulásuk nem azonos a világnyelvek megtanulásának módszerével. A projekt felülemelkedett azon, hogy a helyzet specifikumát mindenféle nacionalista szemszögből kommentálja, belátta annak szükségességét, hogy a kisebbségek boldogulásának egyetlen esélye a román nyelv elsajátítása, s a sikertelenségeket nem bezzegelni, hanem szakmailag elemezni kívánta, hogy alkalmas módszereket, valódi segítséget tudjon nyújtani a pedagógusoknak.

A projekt általános irányelveket dolgozott ki, melyeknek fontos hozadéka az, hogy ez a szemlélet áll a mai I-IV. osztályos tantervek és tankönyvek alapjánál, a tantervírók maguk is aktív résztvevői voltak a projektnek, folyamatosan bevont olyan szakembereket, akik a téma tanulmányozásával hosszabb ideze foglalkoznak, kutatnak és publikálnak. Tartani tudta a kapcsolatot a minisztérium munkatársaival, s kétségtelen, hogy az, hogy ezekkel elsajátíttatta a projekt szemléletét, szemléletváltását, a legnagyobb hozadéka ennek a kezdeményezésnek.  Ez különösen azért lényeges, mert a projekt maga nem minden előzmény nélkül robbant be az oktatásszemléletbe, a mai tanterveknek voltak ugyanis olyan tantervkoncepció-előzményei, amelyek később kizárólag samizdat-formában terjedtek, sosem lett belőlük jóváhagyott tanterv. Nagy tanulsága ennek a történetnek az, hogy a pedagógiai koncepcióváltásnak akkor van esélye, ha értő, támogató közönségre talál, nemcsak a döntéshozók, de főként a pedagógusok körében. S mondhatnánk, hogy a jó tanterv önmagát értelmezi, a valóság mégiscsak az, hogy a radikális tantervváltozások szellemiségét, szakmai elvárásait, javasolt módszereit minél több személyes találkozó formájában kell átadni a pedagógusoknak, s erre a legjobb alkalom mindig a szakmai továbbképzés.  A RLMN fő célja pedig az volt, hogy ingyenes lehetőséget adjon minden kisebbségeket tanító romántanár és tanítónő és óvónő számára, hogy részt vegyenek egy akkreditált továbbképzésen, mely nem csupán könnyen megszerezhető kreditpontokat ígér, de valós szakmai tartalmat is ad, igényes munkát vár el, és hosszútávon használható munkaeszközt biztosít.

Az O.G.9 ezt a szakmailag is korrekt hatalmas anyagi és szakmai befektetéssel létrehozott koncepciót, a román nyelv oktatásában hosszú idő óta talán egyetlen pozitív eredményt írja felül indokolatlanul, sértő módon, megalázza tanítót és kisdiákot egyaránt, kényelmetlen helyzetbe kényszeríti azokat a romántanárokat is, akiknek elemi osztályokban kell tanítaniuk. Kétségtelen, hogy a kialakult konfliktusban semmilyen más megoldás nem fogadható el, mint a rendelet sürgős és maradéktalan visszavonása. Bíznunk kell abban, hogy az új (ún. specifikus) román tantervek és tankönyvek, a román nyelv elemi osztályokban való tanításának módszertanából sorozatosan vizsgázó, a RLMN továbbképzésen résztvevő pedagógusok együtt el tudják érni azt a reális társadalmi elvárást, hogy VIII. osztály végéig, amikor a magyar diákok román tagozaton tanuló társaikkal azonos tételből vizsgáznak, valóban elsajátítsák a román nyelvet.

Ha az az államérdek, hogy a kisebbségi diákok megtanulják az állam nyelvét, akkor erre az egyetlen korrekt és eredményes út a RLMN és folyományai. Ha csupán egy sértő és diszkriminatív gesztust kívánnak tenni ellenünk, akkor annak módja az O.G.9 kormányrendelet.

Emlékeztetnünk kell a politikumot, hogy a szakma a román nyelv oktatásáról komoly kutatásokat végzett, és reális eredményeket ért el. Ehhez a koncepcióhoz kell visszatérni!

Érettségi. Részletkérdés, mellékzönge, zárójel

Hurcoljuk az érettség dolgozatokat. Rettentő korrektek vagyunk, időnként már önmagunkban sem bízunk meg, álmunkban titoktartási szerződések néznek velünk farkasszemet, emlékezetünkbe égnek a javítóközpont arcai.  

A javító tanár.  Azzal végképp nem számol a román oktatási rendszer – lássuk be: többségi a szempont −, hogy vannak aránytalanságok az egyes megyék lakosságának összetételében: vélhetőleg nem ugyanannyi magyar (és magyarul írt) dolgozat keletkezik egy tömbmegyében, mint egy szórványmegyében. (Tudom, tudom, hogy meglehetősen szakmaiatlan, stigmatizáló és slendrián a két elnevezés, de értjük.) Ha tehát – hipotézis – a tömbmegye dolgozatait a korrektségre, semlegességre, feddhetetlenségre hivatkozva mondjuk egy szórványmegyében javíttatják, akkor az a két magyar szakos tanár, aki ott él és tanít, előbb szörnyethal, majd legyőzi önmagát, szuperhős lesz, és kijavít minden dolgozatot. Ha mégsem, akkor segítséget kap: buszra száll egy másik tömbmegye minden második magyartanára, elutazik a szórványmegyébe, mire megérkezik, fáradt, nyűgös, elege van – és igaza. Ebben az állapotban javít. Közben a tömbmegye magyartanárai érdeklődéssel figyelik az eseményeket, távolról, mert korrektek. A szórványmegye tanárai kikérik maguknak, vagy nem.

Ugyanez fordítva: Elkerül egy szórványmegye magyar dolgozata Moldvába. Ott hamar felismerik, hogy nincs alkalmas javítótanáruk. Bár nem túl nagy a probléma, alig van vagy 50 dolgozat. Segítséget kérnek hát egy tömbmegyétől. Ott kétségbeesett keresésbe kezdenek: ki lenne az a két palimadár, aki rászedhető lenne, hogy ne otthon javítson, ahol szintén lenne mit, hanem elutazzon oda, ahová magától sose menne semmiért, és kijavítana potom pénzért csekély számú dolgozatot. Mennek s jönnek, hosszabb az út, mint a javítás, szállás nem kell, különben is.  Mire megérkeznek, érthetetlen okokból kifolyólag idegesek. Valamiért sok az óvás.

Nem vagyunk eléggé elszórványosodva. A legszebb jelenet a témában az, amikor az igazán kicsi kisebbségek javítják a dolgozataikat, azok, akiknek anyanyelv oktatásuk érettségi szinten csak egy megyében van. S akkor kísérik a dolgozatokat a javító tanárok, a korrektség, semlegesség és feddhetetlenség jegyében. És a saját diákjaik dolgozatait javítják egy másik megyében. Olyan rutinosan csinálják, s oly bájos természetességgel, hogy ezen igazán csak mi tudunk megütközni, ők nem.

Vannak, akik a probléma megoldását felvállalják. Természetesen magyar érettségi dolgozatot mindenki tud javítani – mert ugye focihoz, gyermekneveléshez és magyar érettségi dolgozathoz mindenki ért −, szakképzett tanár az szakképzett tanár, akkor is, ha soha életében nem tanított középiskolában, fogalma sincs, miről szól a tananyag mostanában, vagy éppen mindig a mellékszakját tanította, angolt, vallást, talajtornát. Szakképzett, hát jogosult, s kénytelen, mert igen nagy pánikhelyzet van, s behívta a tanfelügyelő. S a behívó az behívó, az ember nem kérdez. Meg a dilemma is igen nagy: nézzen most önmagába, merje kimondani, elismerni önmaga s a főnök előtt, hogy ő erre alkalmatlan, vagy legyen jóban mindenkivel, s fogadja el azt a néhány fityinget, amit ezzel kereshet. Úgy dönt, nem adja itt a bonyolultat, különben is: ő a másodkéz.

A másodkéz feltétlen bizalommal van az első iránt. Telepatikus megérzései vannak, a világért sem pontozna másként, mint az első. Összead, ellenőriz, és egyetért. Mert fő az egyetértés. És milyen szép! Igen, itt végre tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Azért néhány esetben hibát ejt, merő véletlenségből. A jóérzésű másodkéz türelmes. Kávét hoz az elsőnek, és szívesen elmegy sétálni. A szemfüles másodkéz kinövi magát, nagy tapasztalata van, hisz tavaly is javított, idén már mindent jobban tud, önbizalma dolgozatról dolgozatra nő, nem baj, hogy üresen hömpölygő, értelmetlen mondatokat olvas, hisz a kislány olyan szépen ír, tízest ad. Boldog, elégedett, rá se ránt.

Másnap tolongás: mindenféle szakosok dolgozatokat várnak. Köztük az egyetlen magyar iskola komplett tanári kara. Ilyenkor nagyon értékesek ők: ők a vorbitor gyé maghiarák. Hozzájuk csatlakoznak azok, akik soha nem tanítottak magyarul, de valamelyik nagymamájuk magyar volt, úgy hírlik, legalábbis a tanfelügyelő listáján így áll, nosza, gyorsan behívja idén is őket. Ezek mindig bejönnek, szendén pislognak, s nem értik, miért e megtiszteltetés, de nem szólnak, mert mit is szólnának. Ezek duplafenekű javítótanárok, ők kapják a magyar földrajz, magyar történelem, magyar informatika, magyar satöbbi dolgozatokat, meg még a többiből is, hisz tudnak románul is. A vorbitorok minden nyáron javítanak. Bár ők mindig csak másodkezek, javító társuk többnyire nem vorbitor. Aztán megegyeznek: ahol a gyerek valamit magyarul írt, majd megérti valamelyikük. Sokat ezek se kérdeznek, bár látják, hogy az összes magyar dolgozattal a többségi kolléga kínlódik, s az összes románnal ők, mert valahogy mégse jött ki a lépés, nem az a kupac dolgozat került eléjük, ami kellett volna, megvolt a jószándék, de hát… a kolléga hamarabb jött. Valamiért mindketten feszültek, és görbén néznek egymásra.

A bizottsági tag ideges. Órák óta telefonálgat mindenféle kimondhatatlan nevű javítótanárnak, aki nem érti, miért kell a nagy nyárban bejönnie egy kimondhatatlan nevű iskolába, amiről élénken érdeklődik, hogy hol van. A bizottsági tag órák óta azzal foglalkozik, hogy különválogassa a románul írt matematika dolgozatot a magyarul írt matematika dolgozattól és a németül írt matematika dolgozattól, de az ukránokat külön szereti, mert azok nem ukránul írták a matematika dolgozatot, hanem románul, lám, lám, így kell ezt csinálni, vennének már mások is példát róluk, azt a rézfánfütyülő kisebbségi dolgozatát, amibe pont azt a tételt nem dolgozta ki az idétlen kölke, amiben lett volna egy felismerhető érthetetlen szó. Különben is, kettő meg kettő négy. Minden nyelven. A bizottsági tag ideges, mert az a másik kettő, aki csak azért van ott, mert ezeket a nyelveket beszéli, folyton akadékoskodik, és mindent jobban akar tudni. A másik kettő képviseli a képviselhetetlent, és szintén ideges. Sutyorognak azon az érthetetlen nyelven, és összevonják a szemöldöküket. Hogyan teremtsünk nemzetiségi konfliktust könnyen, gyorsan, olcsón? – magasiskola.

A tanfelügyelő dolgozatokat számol, borítékol és tankol – neki kell a legmesszebb fekvő megyébe elvinnie a dolgozatokat, másnap jön csak vissza, addig se rontja a levegőt. Fogalma sincs, mi volt a tétel, és miben egyeztek meg a javító tanárok. Rengeteg dolga van. Nem elég, hogy minden élő és félholt kollégát rávett, hogy azonnal mondjon igent a bizottsági behívóra, az ő nyakába szakad annak a felfedezése is, hogy ki tudna elképzelhetetlenül sok magyarul írt matematika, földrajz, anatómia és szociológia dolgozatot kijavítani azok közül a kollégák közül, akikhez semmi köze. Megtett már hatszáz kilométert, és végig telefonált. Nem fáradt, nem unja, nincs elege, nincs véleménye.

S aztán jönnek a fehér hollók. Van nekik négy javítani való dolgozatuk. Komoly társasági életet élnek, élvezik a javító központ egyedülálló hangulatát, kedélyesen trécselnek a rég nem látott társaikkal, és komótosan lapozgatják a dolgozatokat. Sokat sétálnak, így sokkal jobban érvényesül a bemutatásra szánt új ruha. S mivel ráérnek, lefordítanak egy árván maradt filozófia dolgozatot, tandemben egy magyarul nem értő echte filozófussal, egyik érti, másik tudja, lesz ebből is egy jegy, különben is, csak egy dolgozat van. Meg van még egy ugyanilyen földrajz is, hegyek azok hegyek, eresszük. Ezekkel összesen egy baj van: a folyosón kell javítani őket, mert ott nincs kamera. És hát az ablakfülkében könyökölve kissé kényelmetlen.

Nem tudom elképzelni azt a tanárt, akiben a rosszindulat bármilyen apró szikrája is pislákolna, miközben egy CV-325 jelzésű dolgozat egyeztetési hibáival szembesül. A javítótanár szubjektivitása teljesen kizárt. Soha egyetlen megye javító tanáraiban sem volt semmilyen ellenérzés, érdek vagy előítélet más megye dolgozataival szemben. Princípium, aforizma, mém.  

Jó herceg! Ér-e annyit az a fene nagy korrektség, hogy feláldozzuk érte a szakmai tudás értékét? S jobb lesz-e az érettségi eredmény, ha mindenki fáradtan, feszülten, egy görbelábú széken kucorogva javít ki végtelen számú dolgozatot? Számolunk-e azzal, hogy a javító tanárnak is egyszercsak elege lesz, s a komolytalan helyzetben maga is komolytalanná válik? Jó-e nekünk, ha ez a sok korrekt ember pontosan azzal foglalkozik, amihez nem ért? Beszélgessünk az így keletkezett eredmények relevanciájáról. Számoljunk százalékokat, és írjunk toplistákat. Fogjuk meg, és hurcoljuk.